COLORSTAR koncert
2002. július 12., péntek
Budapest, Zöld Pardon

És igaza van Rejtőnek. Ez mindenütt így van, mindenütt aktuális, sőt, kis hazánkban a tülekedés évszaktól függetlenül felettébb állandó. Igaz ez a Zöld Pardonra is, pláne egy hervasztó este, pláne ColorStar koncert előtt. Már 18 órakor ott esz a fene, de nem csak engem, a zenekar már ilyenkor a hangbeálláshoz készül. A létszám nem teljes.
Koncertkezdéskor egy meglett embertömeg feszeng a színpad előtt, s szerencsére a tapogatáson kívül mást nem tesznek velünk a biztonsági őrök, talán tanult a vezetőség a július 1-jei meghökkentő esetből.
Az utolsó utáni pillanatban álmosan bebotorkál Szalai Péter (gitár), ami azért mégis csak nagy öröm, hisz tegnap éjfélkor még mindig úgy tudtuk, nem fog a Zöld Pardonban megjelenni.
A Heavenicetrip és a VIA la musica legjobb dalai hallhatók, sőt miket beszélek, kevés olyan zeneszám van ezeken az albumokon, amik ne vívnák ki az ez is egy fasza dal címet. Már ha van ilyen. De nincs ezekre jobb jelző, NINCS; elcsépelt szinonimaszótárrá meg nincs kedvem válni.
Kedvencem a Waterfront c. szerzeményük, ami alatt mintha a showhoz tartozott volna elkezdett esni az eső, ettől pedig az extázisba esett közönség megtébolyulva táncolt, s mintha, hajón lettünk volna, úgy mozogtak a deszkák.
Bese Csaba (a Beshodrom volt basszusgitárosa) nyáron csatlakozott a zenekarhoz, láthatóan nem okozott számára a beilleszkedés, és a stílusváltás problémát. Szinya, azaz a szemplerkezelő kütyüs-zseni érkezése pedig teljes értékében megerősítette, szélesítette ezt a zenét, azóta mintha nyíltabb, őszintébb, és közelibb lenne.
Farkas Zoltán (dob) így nyilatkozott a zenekar vendégkönyvében Szinya új tagságáról:
Szinya nevű kis zseni, aki a szemplert kezeli mostantól. Régi vágyunk teljesült ezzel. Végre stereo az összes elektronikus berendezésünk. Így most teljes lendülettel neki láttunk az új lemez megírásának, amiből egy szám majdnem kész, nem sokára kipróbáljuk koncerten is.
És bizony minden egyes dal leginkább Szinya ügyessége miatt szól úgy, mint a lemezeken. Ez pedig hazai viszonylatban ritkaságszámba megy, mert kevés olyan zenekar van, aki ugyanazt a színvonalat tudja hozni, mint a kiadott albumokon. Vagy az a baj, hogy a cd-k harmatgyengék, és a koncertek igen ütősek, vagy az, hogy a cd-k impozánsak ugyan, de koncerteken a hallgatóság a várt nívó 25%-át se kapja vissza. Persze ez a jó koncertkörülményeken is múlik, de nem lehet mindig a rossz konzikat a cuccokra és a hangtechnikusokra kenni.
S ennek a zenekarnak az életében ilyen probléma sosem állt fenn, ettől is nő a táboruk, és szélesedik az a közeg, ahol ez a leghétköznapibb kifejezés: ColorStar.
Mondanak sok mindent Keleti Andrásékra (ének,gitár): világzene, egzotikus, pszichedelikus, progresszív elektronikus rock, kultuszzenekar; sőt, van, aki hallgatása közben űrbeli-bolygós kalandozásokat vagy sci-fi feeling-et él meg, mások a zenéjükre alapítanak családot, de a vélemények egyben azonosak: a ColorStar a legegyedibb zene Magyarországon.

www.colorstar.org

kárpátidia

2002. 07. 12.