Már csak egy ember hiányzott a csapatból mégpedig egy Pogesz, aki dobos lett. Ezt azonban hosszú kísérleti időszak előzte meg: először egy "Európa Ránk Figyel" (BLECCH!!) nevű formációban próbáltak... majd Tornyai Krisztián(-KRiSZ) és Kása Péter(-Kacsa) közreműködésével létrejött, Szőregen, Mike nagyijánál, a SMARTDRiVE hangszereivel - na mi? HÁT nanÁhogya SMAFU! Ön nyert egy mosógépet! Ők azonban nem voltak elég elhivatottak, így a Green Day felállást (1 gitár-ének-mikrofon, 1 basszus-sakálvokál, 1 dob) választotta az elején említett két szeráf, dobost pedig újat kerestek. Popovics Gergely Milán(A.K.A Pogesz) személyében meg is találták a megfelelő bőrdöngölőt (először persze a smartdrive lábasain). Miután a SMARTDRiVE egyik gitárját sikeresen elcsaszták, Dorozsmán próbáltak 1998 szeptemberétől. Az első koncert 1998 nov. 26-án volt, ez számít szülinapnak. 2000 májusában jelent meg az első demó, "gazdaságos"címmel (ami elég jól fogyott), a második, "kis- és nagykálmánkodások" az ősszel jött ki és sokkal zsírabb. Vegyél! 2001 szeptemberétől a próbáknak egy óvoda ad otthont és alaphangulatot. Nemrég csupa újdonságról nyilatkoztak portálunknak.

Hol és mikor ismerkedtetek össze?
Hát én már Sanyit időtlen idők óta ismertem. Ő volt ált. isk. ötödikes én meg hetedikes talán, amikor véletlenül megismerkedtünk. Tartottuk is a kapcsolatot, de igazán jóbarátok csak gimiben lettünk (ugyanoda jártunk). Ekkor jöttünk rá, hogy egyezik a zenei ízlésünk (mondjuk én elég nagy hatással voltam Sanyira), és aztán körvonalazódni kezdett a zenekar alapításának ötlete. Pogeszt hosszas keresőmunka erdeményeként sikerült beszervezni, őt előtte nem ismertük.

Minek a hatására döntöttetek úgy, hogy zenélni fogtok?
Inkább kinek a hatására… Engem akkoriban (már ’95-től) nagyon megfogott a Green Day, hogy három ember kiáll, és három akkordból iszonyat hangulatos, vidám és energikus zenét csinál. Az volt a tervem, hogy a magyar Green Dayben játszok majd. Persze ez akkoriban csak ilyen álom volt. Azóta meg mi vagyunk a magyar Green Day, ha-ha!

Az együttesben - megalakulása óta - volt valamilyen tagcsere?
Nem. Az említett doboskereső időszakban több dobost is kipróbáltunk, de elég hamar rábukkantunk Pogeszre, és az első koncerten már ő dobolt.

A dalszövegek írásában milyen témák ihletnek meg titeket?
Hú, ez nagyon változó. Ugyebár vannak ilyen poénosabb számaink, meg komolyabbak is, de a legtöbbről elmondható, hogy a minket körülvevő világ apró hülyeségeit próbálják megragadni. Igyekszünk olyan dolgokról, de legalábbis olyan szemszögből írni, amilyenből még más nem próbált.

Hogyan zajlik nálatok a szövegírás?
Vagy én, vagy Sanyi írja általában a szöveget. Amikor aztán bemutatja a zenekarnak, akkor beleszólunk, hogy „Ez itt nem jó” meg satöbbi, és akkor közös erővel átírjuk a „gázos” részeket. Nagyon demokratikus módszer.

És a zeneszerzés kinek a feladata?
Ugyanaz írja, aki a szöveget is, sőt, általában először a zene van kész, aztán jön rá a szöveg. A zene is úgy íródik, hogy legtöbbször én (néha Sanyi) megírom a „csiszolatlan gyémántot”, aztán a többiek értékelik, átpofozzák, „kicsiszolják”. Pogesz megírja a dobot, Sanyi a basszust. De mondom, van olyan szám, amit meg a Sanyi ír. Asszem értelmesebb lett volna úgy fogalmaznom, hogy mind a szöveget, mind a zenét közösen írjuk, csak ezt így nehéz elképzelni az olvasónak.

Gyerekkorotokban tanultatok valamilyen hangszeren játszani?
Aha. Ja, Pogesz nem. Sanyi tíz évig zongorázott, meg csellózni is tanult, én meg 3 évig hegedültem és 4 évig klarinétoztam. Innen már egyenes út vezetett a punkhoz. Ha-ha! Gyerekek, tanuljatok ti is zenélni!

Több tesóbandátok is van, ezek közül az egyik legrégebbi a Keserű Giliszta. Velük hol és mikor ismerkedtetek össze?
Nos, őket már akkorról ismerjük, amikor még nem volt se Smafu, se KG. Együtt bandáztunk hétvégénként mi, a menő városi punk gyerekek.

Szerintetek hangzásban melyik együttes hasonlít hozzátok leginkább?
Ez nehéz kérdés. Igazából nem is tudom megválaszolni. Sokan hasonlítgatnak minket másokhoz, de mindenki mást mond. Én azt szoktam mondani, hogy ezt a dallamos punkot úgy kell elképzelni, hogy ez a “lightos” zenék közül a legkeményebb, és a kemény zenék közül a “leglightosabb”.

A dalaitokban a jó hangulat és az egyetértés szűrődik át legjobban. Az életben is ilyen jó barátok vagytok?
Nem. Ha-ha! Egyébként persze, és sokan irigyelnek is minket ezért. Ennek köszönhető, hogy nem volt tagcsere, na meg hogy nem oszlottunk fel, amikor a háromból két tag Pestre ment tanulni. Egy ilyen zenekarhoz feltétlenül szükséges a jó személyes kapcsolat is.

Mi a kedvenc együttesetek?
Á, ilyen nincs. Annyi sok jó zenekart ismerünk, hogy lehetetlen volna választani. A teljesség igénye nélkül felsorolok pár közös kedvencet: NOFX, Green Day, Rancid, Operation Ivy, Millencolin, MxPx, Reel Big Fish, Vandals, Ten Foot Pole stb stb stb.

Hol szoktatok legtöbbet koncertezni a lakhelyeteken, Szegeden kívül?
Mostanában elég sűrűn hívnak Budapestre, illetve Dél-Magyarországot már eléggé bejártuk (Makó, Vásárhely, Szentes, Szarvas stb.) Amit sajnálunk, hogy a Dunántúlra alig jutunk el.

Hol lehet beszerezni a CD-iteket és kazettáitokat?
Legfőképpen a koncerteken, illetve személyesen nálunk. Aki nem szegedi vagy pesti, az csak megrendeléses úton tudja megszerezni sajnos. Részletek a honlapunkon: www.smafu.tk

Az együttesnek eddig egy kazettája (Gazdaságos) és egy CD-je (Kis- és nagykálmánkodások) jelent meg. Mikorra tervezitek a következő albumot?
2003. június 12-ére. Ehhez tarjuk magunkat. Ha-ha-ha. Még csak 1-2 új számunk van kész, alkotói válságban szenvedünk. Szóval egy biztos, kb. ez évben lesz új album.

Mit gondoltok, hazánkban hány ember ismerheti a Smafut, és hányan ismerhetik meg pár év múlva?
Hát, ezt így elég nehéz megválaszolni. Szerintem pár ezren biztos ismerik, de annál nem többen. Szegeden a koncertjeinkre átlagosan 200 ember körül jön el, de máshol ez jóval kevesebb. De a Kálmánkodások megjelenése óta (ami nem volt olyan rég), egyre többen ismernek meg. Nyáron fellépünk egy-két fesztiválon, remélem, ez jót tesz majd az ismertségünknek. A terveink között szerepel egyébként, hogy kb. olyan szintre jussunk el ismertségben, mint az Alvin és a mókusok vagy a Macskanadrág. Szerintem kb. ilyen szintre lehet úgy eljutni, hogy közben mindvégig megmaradunk undergroundnak.

A koncertjeiteket hogyan "tervezitek" meg?
Mi mindenhova elmegyünk, ahova hívnak, és kifizetik a benzinpénzt. Tehát általában nem mi szervezzük a koncertjeinket, hanem úgy hívnak. Ha valamelyik kedves olvasó kedvet érez, hogy lehívjon, vagy akár Te, nyugodtan írjon e-mailt, oszt megbeszéljük.

Köszi az interjút!
Szívesen. Ha valakinek fölkeltettük az érdeklődését, az keresse fel honlapunkat (www.smafu.tk) ott letölthet pár számot mp3-ban. Írhattok ímélt is a smafu@maffia.hu címre. Üdv és csók.

-Kálya Kata-

Jónap Tamás

2003. 02. 22.