music.hu:
Mesélj, milyen újdonságok vannak mostanában a zenekar körül?

Szinya:
Készülnek új számok, amiket szeretnénk a nyáron rögzíteni, és jó lenne ebből még a nyárra lemezt készíteni.

music.hu:
Az új dalok mitől újak, azon kívül, hogy a nagy nyilvánosság előtt még meg nem születettek?

Szinya:
A srácok korábban másképp csinálták a dalokat, bár erről nem igen tudok nyilatkozni, hisz’ akkoriban még nem voltam zenekari tag, de gondolom, nem úgy történt, mint most, mert most szinte minden dal alapja, hogy mindannyian otthon összerakjuk számítógépen az ötleteinket, amik aztán körbejárnak a zenekarban, s ha bármelyikünk úgy gondolja, hogy hozzá szeretne tenni, vagy elvenni, azt megteszi.

music.hu:
Valahol ez ebben a műfajban egyedülálló, legalábbis igen ritka.

Szinya:
Végül is ez egy gépalapú dolog, de mégis valahol élő, az élő gitár, az élő dob, és az élő ének miatt, de a hangszerek használata ugyanolyan, mintha gépek lennének, nem a hagyományos módon használja se Zoli a dobot, se Peti a gitárját.

music.hu:
Az új dalokra visszatérve, gondolom ezek a legkedvesebbek számodra, hiszen ezekben már a te munkád is benne van.

Szinya:
Vannak, amiket egyöntetűen nagyon szeretünk, már klipötletek is felmerültek…

music.hu:
Lesz klip?

Szinya:
Szeretnénk.

music.hu:
És lesz?

Szinya:
Ki fog derülni… (mosoly, mosoly) Szeretnénk, igen, igen, lesz!

music.hu:
Mikorra tervezitek?

Szinya:
Ez még elég képlékeny, a lemezzel együtt készül el, ha más nem, akkor karácsonyi ajándékként.

music.hu:
A klipötletekről kicsit árulkodnál? Vagy ez egyelőre hétpecsétes titok?

Szinya:
(András felé fordul) Szeretnénk ezt elmondani?
(Sűrű fejingatás)

Szinya:
Nem, nem szeretnénk erről nyilatkozni.

music.hu:
Kicsit szeretném, ha beszélgetnénk azokról a koncertkörülményekről, melyek kis hazánkban fogadnak benneteket: mik azok az alapvető hiányosságok, mik a pozitívumok, és egyáltalán, milyen idehaza játszani?

András:
A legnagyobb nehézség az, hogy nincs nagyon hely, ahol játszhatunk. Ahhoz képest, hogy mondjuk egy átlagos rockzenekar – már így műfaját tekintve hagyományos rockzenekar – mennyi helyen képes játszani, ahhoz képest mi kevés helyen tudunk játszani. Kevés helyen tudnak olyan pénzt fizetni, amivel a mi technikánk, a mi hangzásunk megoldható. Tehát, ha egy helynek nincs saját cucca, akkor azt ki kell bérelnie, viszont lehet, hogy azon a vidéki helyen még olyan sokan nem járnak a mi koncertjeinkre, vagy még nem is voltunk ott soha…

Szinya:
Olcsóbb elhozni egy másik zenekart kevésbé jó cuccal, mivel nekünk jó hangtechnika kell, a mi zenénknek meg kell szólalnia.
music.hu:
Emiatt gondolom, hogy a ti helyzetetek speciális, mert egy más hasonszőrű, ám tőletek eltérő, szimpla hangtechnikát igénylő zenekarnak egyszerűbb és könnyebb a dolga.

Szinya:
Bizonyára ők is örülnek, ha nagyon jól szólnak, de az a zene, az ő zenéjük lejön kevésbé jó technikával is.

music.hu:
Persze ezt nem degradálásképpen jegyezzük meg…

Szinya:
Nem, dehogy, ez egy technikai sport, mindenképpen erről szól.

András:
Ettől lehet, hogy picit drágábbak vagyunk, mint egy hagyományos zenekar és emiatt igazából nincs akkora klubéletünk, de ez most fog feltérképeződni. Van olyan hely, ahol először jártunk, mint például Egerben, és ott egyből jó buli volt. Ez most változni fog, és akkor majd visszatérhetünk erre a kérdésre.

Szinya:
Érdekes módon Egerben pont rossz technikai körülmények között volt jó buli.

András:
Igen, igen, nem volt az túl jó cucc.

music.hu:
Akkor mitől volt jó a koncert?

András:
Soha nem jártunk még Egerben, de közben mivel két lemez megjelent (a Heavenicetrip és a VIA la musica c. lemezek – a szerk.), azért fesztiválokról az emberek innen-onnan, már lassan-lassan megismertek minket, és emiatt nagyon várták a koncertet.

Szinya:
Jó volt a hangulat, előzőekben pedig örültek, hogy otthon is hallgathatnak minket.

András:
Reméljük, hogy lesz jó pár ilyen koncert, és el tudunk menni még pár helyre, de gondolom vidékkel eddig el voltunk maradva.

music.hu:
A technikai körülmények bizonyára vidéken okoznak leginkább problémát, Budapest azért van annyira felkészült, hogy fogadni tudjon benneteket.

Szinya:
Nem ildomos helyeket megnevezni, de Budapesten is van elég probléma.

music.hu:
Amitől elsősorban jó egy ColorStar koncert, az mindenesetre a technikai körülményen múlik?

András:
Nem, nem, ennek szinte semmi köze hozzá, ez csak egy alap.

music.hu:
Egy olyan alap, ami szinte nélkülözhetetlen, de általános hiánycikk.

András:
Hogy meg van-e alapozva a házad, azon nem múlik, hogy beesik-e a hó.

Szinya (András felé):
Ezt még gondold át! :o)

András:
Ott volt ez.

music.hu:
Hümm, egy remek hasonlatot hallhattunk.

András:
A közönségen múlik nagyrészt a dolog, és a hangulaton. A hangosításnak nem is szabadna elhangoznia, mint alapproblémának.

(András el.)

Szinya:
A pozitív oldalát nézve, nagyon jó olyan helyen játszani, ahol van kényelmes öltöző, egy-két hely akadt csak, ahol nem találkoztunk öltözővel; tulajdonképpen mindig igyekeznek ezt megoldani, valami kis szobát, vagy sarkot elkerítenek, próbálnak így is törődni a zenekarral. Ha a negatív oldalát nézzük, akkor a technikával szokott inkább gond lenni.

music.hu
Melyik az a hely, ahol igazán szerettek játszani?

Szinya:
Tavaly a West Balkánban nagyon jó volt játszani, hisz’ nagyon jó hely, biztosan közre játszik valamelyest a Duna közelsége is. Érdekességként a Pecsás koncerteket tudnám említeni, amiket tökre vártunk. A kisszínpados fellépés saját szervezésben zajlott, ez egész jó kis koncert volt, ellentétben a nagyszínpadossal, ahol szinte elveszett a közönség, emiatt nem éreztük olyan jól magunkat. Hozzá vagyunk szokva a klubkoncertekhez, az emberek közelségéhez.

music.hu
Hány ColorStar koncert van egy évben?

Szinya:
40-50 körül lehet. De 40 inkább. Úgy volna jó, ha legalább kéthetente tudnánk hétvégén, két helyen biztosan játszani, ami átlagban lehet, kijön, de télen is voltak hatalmas szünetek. Most, hogy elindul a nyár, sok a fesztivál, nyitnak a helyek, most tudunk menni.

music.hu
És külföldön mennyire tudtok játszani?

Szinya:
Szombaton Szlovákiába megyünk Dunaszerdahelyre (mivel az interjú pénteken történt, a szombati, május 3-i koncertről Szinya utólag mesélt nekünk – a szerk.), egy olyan helyre, ahol Andrásék játszottak korábban, még az előző felállásban, és hát szerették őket. A hirtelen helyszínváltoztatás ellenére jól sikerült. Egy kis klubból egy székekkel telerakott színházterembe költöztünk, nem a szervezők hibájából, ők nagyon kedvesek, jófejek voltak, tényleg ritka az ilyen segítőkész szervezőgárda. A közönség kb a klubot töltötte volna meg, a színházban így elég foghíjas sorokban ücsörögtek - meg az ülős koncert picit meg is öli a tánczenét. De bírták a Tituszékat is, minket is, és azért néhányan táncoltak a színpad előtti pici helyen.
Nemrég Pozsonyban játszottunk a dunaszerdahelyihez hasonló körülmények között (színházterem, kicsi, de lelkes közönség, akik ismerik a számokat, ugyanazok a remek szervezők), és megálltunk Dunaszerdehelyen, ahol találkoztak Andrásék azokkal az emberkékkel, akik akkoriban meghívták őket, és bizony nagyon pozitív volt a fogadtatás.

music.hu
Köszönöm a válaszokat!

Amint egyetlen hazai zenekar számára problémabokrétaként a minőségi teltházas fellépések, a teniszpályák, a sörgyárak, a videófalak, a gőzfürdők, és a térdelő maláj kurvák közötti válogatás vár, azonnal értesítjük a té publikumot.

kárpátidia

2003. 05. 17.