Matisa András:
Hibrid (keresztezett, keresztezésből létrejött – az okos szerk.) zene. Minden benne van. Éppen ezért, mert a régi stílust is bevállaljuk meg az újakat is, mindent, ami tetszik és átfolyik rajtunk.

music.hu: Meglepett, mennyire tudsz énekelni. Ez gyermekkorra vezethető vissza, tanultál énekelni, vagy így születtél?

András:
Autodidakta módon képeztem magamat, mint minden 13-14 éves rockrajongó, először basszusgitároztam, aztán gitároztam. Akkoriban a grounge érintett meg legjobban, nagyon szerettem például a Pearl Jamet.

music.hu
Milyen az, amikor zenét írtok, hogyan készül el egy-egy dal?

András:
Mindig hangulatra írunk dalokat, rengeteget dzsemmelünk, úgymond szerzőtársak vagyunk mindannyian.

music.hu:
Egységes a zenekar, ez a színpadról is rögtön lejön.

András:
Igen, 10 éve együtt zenélünk különböző formációkban, régről ismerjük egymást.

music.hu:
A lemez hamarosan elkészül, van más is tervbe véve ezen kívül?

András:
A lemez még elég képlékeny dolog, nem akarunk valamilyen csúnya dolgot kiadni a kezünkből. Az első terv a klip, ami a Give it up c. számra készült el, most folynak a vágások. Simara Laci bácsi készítette, az Ifjúsági Házban játszottunk április 10-én, ott lett felvéve a koncertből. Laci bácsi annyit árult el, hogy kis grafikákat tett bele, és más egyebeket, még nem láttuk, erről ennél többet nem tudok mondani. Az viszont jó dolog, hogy szerencsére a médiákban folyamatosan jelen leszünk.

music.hu:
Kicsit mesélj arról, milyen zene, milyen hangulatok ragadnak meg leginkább?

András:
Mindenevő vagyok, a jazztől a rockon át az undergroundig, és még a techno válfajai közül is sok minden van, ami megérint, hatással van rám.

music.hu:
A dalszövegeket sajnos nemigen értettem, bár azt gondolom ez jelen esetben nem a ti hibátok.

András:
Álmodozások, képek, kapcsolatok.

music.hu:
Áááá, most hogy mondod…

András:
:o)) Tényleg így van. Magyarul most kezdtem el énekelni, előtte csak angolul játszottunk, de sikerült úgymond egy jó szövegírót találni.

music.hu:
Emelj ki kérlek a szinglik gödréből! Na jó, az is jó lesz, ha kiemelsz egy-két kedves, pozitív zenekari élményt!

András:
Van ilyen, ami nagyon kedves az a tavalyi paksi Pop-rock-jazz fesztivál, ahol első helyezettek lettünk, és 2001-ben Szigeten a Bahia sátorban hihetetlenül jól sikerült a koncertünk, majdnem teltház előtt játszottunk, nagyon jól fogadtak minket, pedig közben a Nagyszínpadon az Anima Sound System zenélt, szóval nagyon jó érzés volt.

music.hu:
És most a té zenekarhoz fordulnék, egy indirekt kéréssel: kíváncsi volnék néhány Peet mesére, amolyan ’ereszd el a májamat, fogd meg jól’ sztorira, amit aztán később a magyar underground rocktörténelem órákon hallhatnának néhány évtized elteltével a peetizált generációk.

Peet:
Hát az egyik legérdekesebb az volt, amikor még tavalyelőtt meghívást kaptunk egy amsterdami fesztiválra. El is indultunk egy személyautóval, ami persze úgy meg volt pakolva, hogy mi már alig fértünk be. A lényeg hogy 1,5 nap utazás után 350 km-re Amsterdamtól beállt az autó hengerfeje. Se előre, se hátra, se fellépés, se Amsterdam, se kényelmes fekhely. Helyette egy felejthetetlen éjszaka öten egy kocsiban, egy benzinkút parkolójában, aztán meg kezdtünk büdösek is lenni. Másnap este 10 felé jött meg a tréler meg egy kisbusz és hazahoztak minket. Remélem, egyszer még azééé kijutunk...

kárpátidia

2003. 05. 27.