­
- Noha a művész úr neve számos formációból ismert, ezúttal szólókoncertet ad Debrecenben, melynek szlogenje Együtt-Egyedül. Mennyiben jellemzi ez a jelenlegi alkotói korszakát?
­ - A mindenkorit jellemzi, hiszen az alkotói szakma magányos szakma, akármilyen idős is az ember. Bizonyos értelemben az előadás során a pódiumon is magányos vagyok, de ezzel egyidőben kommunikálok, érzem a közönség érzéseit, ahogy a közönség is érzi az enyéimet. Ez a cél, s ha ez megvalósul, akkor már nem vagyok egyedül.

­ - Mire számíthat a közönség az előadáson, mennyiben lesz rögtönzés a hallható zene?
­ - Állandó rögtönzés lesz a koncert. Fogok játszani Chopint, Bachot, Gershwint és saját szerzeményeket is, de bármelyik eredeti darab apropó lesz ahhoz, hogy elmondjak valamit önmagamról, az életemről. Arra törekszem, hogy a koncertjeimen meglepetések történjenek, s ezek fönntartsák a közönség figyelmét. A hallgató azt hiszi, hogy ismeri a darabot, s mikor elkezdek improvizálni, egyszer csak már nem azt hallja, amire számít.

­ - A hangverseny az Új Apostoli Egyház épületében kerül megrendezésre. Értékelhető-e üzenetként a helyszín megválasztása?
­ - Nagyon örülök, hogy a helyszín az, ami, mert mélyen vallásos ember vagyok. A művészet szolgálat, hiszen a jó Istentől az ember kap valamit, és ezt át kell adni, ez a feladata, ezt kell teljesítenie. Erre kitűnő, ihletett környezet egy templom.

­ - Egyszer Kőszegi Imre azt nyilatkozta, hogy ön két foghúzás közt megír egy operát egy recepttömbre...
­ - Van benne valami, persze ez túlzás. Attól függ, hogy milyen gyakran húzok...
­ - Mennyire szükséges ma Magyarországon egy ilyen nagy formátumú művész számára, hogy legyen „civil” szakmája?
­ - Ha nem is kifejezetten anyagilag, de azért van fantasztikus szükségem rá, hogy tudjam, hogy nem vagyok kiszolgáltatott. Fontos két lábon állni, hogy az ember ne váljon egy árucikké, amivé a mai világ általában kényszerítené. Noha ma már biztonságban érzem magam a zene világában, ahhoz, hogy azt csinálhassam szabadon, amit a legjobban szeretek és amihez talán a legnagyobb tehetségem van, ahhoz bizony szükség van „polgári” hivatásra.

­ - Rendkívül sokoldalú pályáján melyik az a zenével kapcsolatos tevékenység, ami a legkedvesebb az ön számára?
­ - A filmzeneszerzés nagyon fontos része a munkásságomnak, nagyon élvezem, és annyit csináltam, mint senki más. Nagy haszna volt amiatt, hogy az egy-két perces háttérzenék írása során megtanultam hangszerelni. Emellett ezen a területen is arra törekszem, hogy a stílusok különbözőségével szemben a zene egységét mutassam fel.

­ - Milyen zenét hallgat szabadidejében?
­ - Ami a jazzt illeti, két-három olyan nagy zenész van, akiket bárhányszor meghallgatok, még mindig újat fedezek fel a játékukban, ezek Miles Davis, Keith Jarrett, akit személyesen is van szerencsém ismerni, és Bill Evans, aki alapvető értéke a jazznek. A klasszikusok közül pedig nagyon szeretem Chopint, hiszen az ő műveiben néhány ütemben egy dráma van.

­ - Mikor jelenik meg új lemeze?
­ - Július végén jelenik meg Szelíd szeretet – Gentle Love címmel az új lemezem, melyen közreműködik a Budapest Saxophone Quartet, a Creative Art Trio nevű együttesem és Horgas Eszter. Ezen a felvételen is a műfajok társításából született úgynevezett crossover stílus a meghatározó.

HBN, 2003. június

Laczkó Krisztián

2003. 06. 27.