Egyetlen probléma akadt csupán: minden nap hajnal 5 körül véget kellett vetni a zenének, mert szegény édesanyánk beteg, na de mit tegyen a jámbor Lázár, ha munkálódik éjjel 3-ig, ám örömteli eseményeknek is részese szeretne lenni, s jelen esetben az nem a családalapítás. Mozgáskoordinációs gondokkal és emésztési zavarokkal ugyan, de mindig megtelítették a sátrat a spermaháborúra és egyéb csapatjátékra éhes helyes rezignáltak, boldogan vonatoztak szinte mindegy, hogy mire, Aurórától Zoránig mutatkozott a periodikusan pontatlan lépésekkel újraalakított ragyogó twist, hisz' a Szigeten legfeljebb a tojás lehet kaszinó, innentől kezdve felesleges részletekbe bocsátkozni. Hála az Égnek Dj Paplan látszólag pantomim és siketnéma jelbeszédre szakosodott, tátogása megerősítette az őt nézőt az aktuális dal sűrű tartalmáról, így hallhattuk például azokból az időkből született nagy Edda slágert, igen, igen a Hűtlent, amikor még Pataki Attila nem burjánzott át a mostanában trendi prostituált szegmensre. Ebből adódóan leszögezhetjük, hogy a múlttal számtalan helyzetben érdemes szembenézni, és aki egyszer megdug egy kurvát, máskor is megfog.
Dj Paplan elkápráztatta a Durex Táncdalfesztivál Sátor hallgatóságát és énekelgetőségét, azaz engem is, 10-es skálából 9,9, azér' nem 10-es, mer' csúnya. De Charles Bronsonból kiindulva bármi megtörténhet.

kárpátidia

2003. 08. 09.