Deszka delták, deszka felsőtestek, deszka keblek, pubertáskort meghazudtoló negyvenes-ötvenesek, főleg néha a középpontban az a kiélt fizimiska, kinek keresztneve Arany János naphosszat mosó asszonyával azonos. De ő tudja: áttetsző nercingecske, beretvált hang, biggyesztett ajkak, rajta gurgulázó közönség. Mert ki ne röhögne rajta? Túl előre mentünk, bár az események nem pörögtek ilyen formán.
A pogó, a körbe- és az együttánc szereplői nagyrészt kamaszokból, részint motoros hippikből és egyetemistákból verbuválódik össze, ami korántsem meglepő, mivel egy ekkora és ilyen zenei múlttal bíró „történelem” mindnyájunkat magával sodor. Müller Péter időgépe sosem fog küzdeni végelgyengüléssel húsz és ötven év távlatából is igaz és helytálló lesz, mert lám örökzöldekről szól a nagybecsű Fáma, s ezennel én kérek elnézést a spanyolviaszos kijelentésekért.
Kifejezetten remek a koncert, belelovaljuk magunkat a fiatalság életérzéseibe, amihez meglepetésszerűen az EURÓPA KIADÓ megtestesítője, Menyhárt Jenő is asszisztál, megerősítve bennünk azt az alapigazságot, miszerint a Müller Péter Sziámi minden fellépésekor jubilál.

kárpátidia

2004. 04. 26.