Ezzel a felállással múlt év őszén jelentették meg új albumukat, Nő a baj címmel. A zenekarvezető Szabival beszélgettünk a zenekar múltjáról, jelenéről és jövőjéről.

- Most már két éve, hogy elhagyta a csapatot Pepe, a régi frontemberetek. Hogyan éltétek meg ezt az időszakot?
Szabi: Azt hiszem, ennél rosszabb helyzet nem állhat elő, mint amikor a frontember bejelenti, hogy távozni kíván a zenekarból. Igazándiból nem volt közöttünk semmilyen konfliktus, vita, sem emberi, sem szakmai, sőt még anyagi téren sem, pusztán magánéleti okokból döntött úgy a Peti, hogy kilép a csapatból. Akkoriban volt várandós a felesége és bizony nehezen tűrte Pepének a zenész életét. Valószínűleg döntés elé állította, hogy család vagy rock and roll. Pepe meg természetesen a családra szavazott. A döntését maximálisan meg tudjuk érteni.
Valamikor 2002. tavaszán jelentette be, hogy az őszi hónapokban ki szeretne szállni a zenekarból, így bőven adott időt nekünk, hogy feldolgozzuk a történéseket és találjunk is helyette valaki mást. A sajtóban ezt persze sokáig nem hozattuk le, de időközben a szakmában már terjedt a hír, hogy Pepe ki fog válni.

- Hogyan találtátok meg Erát? Mikortól kezdtetek el új énekes után keresgélni?
Szabi: Komolyabban 2002. nyarán, júliusban kezdtünk el keresni új frontembert. Bármilyen vicces, de egy sima újsághirdetést tettünk fel, amiben csak annyit írtunk, hogy egy már létező, lemezszerződéssel rendelkező zenekar keres magának énekest. Még azt se jelöltük meg, hogy fiút vagy lányt keresünk. Szép számmal érkeztek aztán jelentkezők a castingokra, a most futó Megasztár műsorban szereplő fiatalok javarészt nálunk is próbálkoztak. Sőt már egy fiút ki is választottunk, akiről aztán kénytelenek voltunk letenni, mert akkor volt 31 éves és már megszületett az első gyereke, így féltünk, hogy a jövőben vele is ugyanaz a szituáció állhat elő mint anno Pepénél. Aztán a sors iróniája volt, hogy pont az utolsó castingon utolsó jelentkezőként futott be Era. A castingon acapella három dalt adott elő, úgy, hogy nyugodtan mondhatom, hogy szinte azonnal megfogott minket a kisugárzásával, az egyéniségével. Miután kiválasztottuk, többször is elvittük magunkkal koncertre, csak, hogy leteszteljük, hogy mennyire bírja az éjszakázást, mennyire találja meg velünk a közös hangot. Szerencsére nem mondta azt az első 10 percen, hogy ki akar szállni a buszból és köszi srácok, mégsem akarok belőletek, hanem nagyon jól idomult a helyzethez.

- Era mennyire volt felkészülve a helyzetre, hogy egyik napról a másikra egy zenekar frontembere lesz?
Szabi: Egyáltalán nem, illetve nagyon sokáig nem. Megpróbáltuk felkészíteni dolgokra, mivel jár ez az egész együtt, hiszen itt nemcsak pénzről, hírnévről és csillogásról szól a feladat. Ezt ő akkor nagyon jól meg is értette. Aztán persze azért adódtak olyan helyzetek, amikor durván bántották, mondván ez a Sugarloaf már nem az a Sugarloaf, mondtak rá tücsköt-békát. Mindezek ellenére, Hála Istennek elég jól kezelte, kezeli mai napig az ilyen helyzeteket. A másik dolog, hogy Era teljesen amatőrként került a csapatba, nem volt semmilyen színpadi előképzettsége. Igaz amatőr színészként próbálkozott több helyen is, de komolyabban nem dolgozott még a szakmában. Úgyhogy ez is egy nagy feladat volt számára, számunkra, hogy megtalálja a helyét a színpadon. Most már így közel két év távlatából látható, hogy nagyon sokat fejlődött ezen a téren.

- Mindeközben már elkezdtetek dolgozni egy új lemezen….
Szabi: Igen, én már nagyban írtam otthon a dalokat, úgyhogy ekkor még nem volt meg az új frontember. Természetesen ahogy Era bekerült kiszedtünk jó pár dalt ezek közül, ami nem illet az egyéniségéhez. Kellett jó pár hét, míg mentálisan egymásra hangolódtunk, aztán elkezdtek születni az új dalok. Era már részt vett a szövegírásban, amit nagyon fontosnak tartottunk. A Sugarloaf számára mindig fontos volt, hogy hitelesek legyünk és a dalok hitelesen szóljanak az előadásunkban, így ehhez az is kellett, hogy Era magáénak érezze ezeket a dalokat. Benne legyen a saját véleménye. A szövegekbe nem is szóltunk bele. Alapvetően a szövegírónk Orbán Tamás és Era közös munkája volt ez. Valószínűleg Tamásnak sem lehetett könnyű helyzet egy nőnek írni szövegeket, de szerintem nagyon jól összehozták.

- A közönség hogyan reagálta le, amikor hirtelen egy lány került a csapat élére?
Szabi: Nagyon érdekes volt. Az első alkalom, amikor mi Erával léptünk fel, egy nagy főiskolai rendezvény volt, több ezer fiatallal. Ekkor még be sem volt jelentve, hogy nálunk tagcsere volt, így jóval látványosabb volt a közönségreakció. Amíg eddig az első sorokban mindig lányok álltak, most megcserélődött az ivararány, fiúk jöttek a színpad közeléhez és ez bizony több hónapig így is volt. Azóta szerencsére megváltozott a helyzet. (nevet)

- Aztán jött a Dalnokok ligája, annak is a B csoportja. Sokan gondolják azt, hogy Orbán Tamásnak, a producereteknek, aki egyben a műsor egyik producere volt, köszönhetitek a részvételt ebben a műsorban…
Szabi: Nagyon tévednek. Orbán Tamást én nagyon régről ismerem. Régen volt egy műsor a TV2-n, az Agyamentek, amit mi csináltunk. Mint később kiderült, Tamás nagy Agyamentek rajongó volt. Egy Arany Zsiráf gálán jött oda hozzám és ismerkedtünk meg ennek kapcsán. Amikor a Dalnokok ligáját elkezdték szervezni, mi már akkor ott voltunk a zenekarok között. Ekkor még sem baráti, sem munkakapcsolatban nem álltunk Tamással. Külön a saját kérésünkre kerültünk a „B” csoportba, mert tudtuk, hogy őszig az új lemezen kell dolgoznunk. A lemez munkálatai során kerültünk csak közelebbi kapcsolatba Orbán Tamással. Tudom, hogy nagyon sokan azt hiszik, hogy mivel ő a saját producerünk, így neki köszönhetjük ezt a felkérést, holott köze sincs a kettőnek egymáshoz. Rengetegen megbélyegeztek minket emiatt. Azt hiszem, több hátrányt mint előnyt éltünk meg emiatt a helyzet miatt.

- A Dalnokok Ligájában melyik forduló volt a kedvencetek?
Szabi: A musical! Mindent mi találtunk ki, a jelmezeket is mi terveztük ahhoz a feldolgozáshoz. Igaz, hogy azt a fordulót elveszítettük, de a szívünkhöz az állt a legközelebb. Volt benne tánc, ének, minden, amit szeretünk. Mai napig az a forduló, ami az egész csapatnak a legszebb emlék maradt. De az egész műsor nagyon állat volt, végig úgy éreztük, hogy ezt az egészet nagyon nekünk találták ki.

- Azt hiszem, elég sok embert érdekel, hogy a színfalak mögött milyen volt a viszony a műsorban résztvevő csapatok között, mivel nagyon különböző előadók voltak összeválogatva. Te hogy érzékelted, belülről mennyire volt éles a verseny a csapatok között?
Szabi: Nem vagyunk az a csapat, aki bárkivel is rossz viszonyban állna. Kerüljük is az ilyen helyzeteket. A műsor alatt sem volt ez másképp. Természetesen volt, akivel többet beszélgettünk, és volt akivel szinte egyáltalán nem, de ez valahol teljesen normális. Viszont az egészséges versenyszellemen kívül több nem érződött. Mi végig nagyon élveztük a műsort, nagyon nyerni mentünk, ezért sok őrültséget be is vállaltunk. Pl. amikor beöltöztünk transzvesztitának stb.

- Ha már őrültség szóba jött, a klipjeitekre maximálisan igaz ez a jelző. Mennyire saját ötleteken és mennyire rendezői ötleteken alapulnak a videoklipjeitek?
Szabi: Eddigi klipjeink mind saját ötletből indultak ki. Csak, hogy példát mondjak: a Hunny Bunny-t úgy találtam ki, még tisztám emlékszem, tavaly március 15-én a dobosunkkal sétálgattunk a városban, mikor beugrott ez a kép, Era esküvői ruhában közvetlen a ceremónia után, szétfolyt sminkkel bakancsban áll és a volt pasijait kinyírja. Oláh Pistinek, a klip rendezőjének is nagyon megtetszett az ötlet, mert nagyon illet a dal témájához. A Bárcsak lennék férfinél már sokkal nehezebb helyzetünk volt. A Hunny Bunnyt nagyon nehéz lett volna überelni, másrészt a dal szövegéhez, pl. hideggyantázás nem igazán tudtunk volna történetet kitalálni, ezért jött ez az imidzs-klip.

- A kezdetek kezdetén a csapat nagyon komoly külföldi sikereket ért el. Tervezitek-e a mostani album angol nyelvű verziójának kiadását? Esetleg megint külföldre kacsingatni az új dalokkal…
Szabi: Őszintén szólva, nagyon nincs rá időnk. Amikor az első angol nyelvű anyag elkészült, a csapat imidzse teljesen más volt. Sokkal rockosabb volt a hangzás, a szövegek is puritánabbak. Ma már jóval ironikusabb a stílusunk, a szövegekre is jobban odakoncentrálunk, így egyáltalán nem mindegy, hogy ez angol nyelven milyen minőségben készülne el. Több dalnak is megvan az angol nyelvű verziója, de az egész album még nem készült el angolul. Nekünk is fontos lenne, mert folyamatosan kapunk felkérést külföldi zenekaroktól, hogy turnézzunk együtt, lenne lehetőségünk Európában több helyen is fellépni, de ehhez meg kéne csinálni ezt az anyagot is angolul. Az album egyébként nemcsak itt Európában került ki ügynökségekhez, kiadókhoz, hanem az USA-ba is eljutott az anyag, többek között a No Doubt menedzsmentjéhez is. Ami viszont említésre méltó, hogy ezzel az albummal megcéloztuk az ázsiai piacot. Jelenleg már folynak a tárgyalások a kinti kiadókkal. Nagyon nagy álmom teljesülne ezzel, ha Japánban turnézhatnánk. Viszont egyszerre két lovat megülni nem igazán lehet, könnyen a kettő közé eshet az ember, így most a hazai piac az elsődleges. Ha itthon elismernek, ha elértünk már mindazt, amit itthon el lehet érni, akkor már mehetünk külföldre. De ez még nagyban a jövő zenéje.

- A mostani felállásotok, imidzsetek kapcsán elég sok vád érte a csapatot, hogy nagyon sokban próbáltok a No Doubt-ra hasonlítani. Mennyire érzitek reálisnak ezt a vádat?
Szabi: Rengeteg beszólást kaptunk, főleg a Hunny Bunny kapcsán, hogy mi mennyire utánozzuk a No Doubt-ot. Főleg az interneten, a honlapunk fórumára jöttek olyan megjegyzések, amik már minket is rendesen felbosszantottak. Ha bárki plagizálással vádol, az próbálja konkrétumokkal alátámasztani ezeket a vádakat. Ha kell, én nagyon szívesen átküldöm, megmutatom mindenkinek a dalok kottáját és össze lehet vetni, ha már ennyire nagy szakemberek. Egyébként szerintem nincs új a nap alatt. A No Doubt-ot én is egy zseniális csapatnak tartom és nem szégyen hasonlítani rájuk, de plagizálásról szó sincs. Ha már a No Doubt-ról van szó, biztosan emlékeztek a Hella Good című dalukra, ami kísértetiesen hasonlított a Jamiroquai Deeper underground-jára és mégsem fröcsögött senki, sőt mindenki szuperlatívuszokban beszélt a dalról.. Ha pedig egy magyar zenekar készít egy lemezt, ami hangulatában hasonlít egy külföldi csapatéra, akkor az már plagizál. Miért ne hasonlíthatnánk mi is egy külföldi csapatra, ha már van egy énekesnőnk, akinek kísértetiesen hasonlít a hangja a Gwen Stefanihoz, akkor ezt miért ne használjuk ki. Csak jó magyar szokás szerint azonnal rád sütik a skarlátbetűt. Mindig valamihez hasonlítgatnak minket. Holott a zenénk mindig is ilyen volt, csak eddig férfi énekesünk volt és ennyire nem volt szembetűnő a hasonlóság.

- A Bárcsak lennék férfi után folytatásként melyik dalt tervezitek kihozni maxin, illetve klip formájában?
Szabi: Elég nagy valószínűséggel a Vadvirág című számmal jövünk még ki. Persze nagyon sok múlik a kiadón is. Azt látjuk, hogy nagy közönség-kedvenc ez a dal. Mi is nagyon szeretjük, így ha lesz rá mód, ezzel a dallal szeretnénk még előrukkolni. Emellett azért még jó pár kedvenc van, pl. Nikita, amit imádunk a színpadon játszani, de elég valószínű, hogy ebből nem lesz videoklip. Eredetileg négy klipet szerettünk volna, első három lett volna a Hunny Bunny, Bárcsak lennék, Vadvirág című dalok és negyedikként pedig vagy a Túl élni tégedet vagy A börtön ablakában lehetett volna. Sajnos jelenlegi helyzetben ennek a három klipnek is örülnünk kell.

Készítette: Fiák Kriszta
Fotók: www.sugarloaf.hu

fkriszta

2004. 06. 14.