Koncertjük előtt a zenekar két tagjával beszélgettem, akik nagyon közvetlenek voltak, viccelődtek s ugrattak; és mindketten szinte minden kérdésemre visszakérdeztek: And you?

-Hogy tetszik a fesztivál?
-Nagyon! Szép a hely, jó a kaja, finom a sör, lányok szaladgálnak diktafonnal, nagyon jó! És Neked hogy tetszik?
-Nekem is tetszik. Mondanál néhány szót a zenekarotokról?
-Nagyon öreg srácok vagyunk…
E mondat után a kuncogásból egyértelmű volt, hogy nem árul el több információt a Real McKenziesről, akárhogy is erőlködöm.
-Most jártok először Magyarországon?
-Nem, voltunk itt már néhányszor. Háromszor léptünk fel Budapesten, mindhárom nagyon jó koncert volt. Szeretünk itt lenni!

Ezután némi terepfelmérés és karperecvásárlás után The Bone-t csíptem el:
-Milyen benyomásaid vannak eddig erről a fesztiválról? Hogy tetszik?
-Eddig nagyon jó! És Neked hogy tetszik?
-Ti mindannyian visszakérdeztek? Tetszik, köszönöm, de ez most nem annyira lényeges.
Ekkor Bone kiszúrta a mellettünk lévő ugróasztalt:
-Próbáltad már?
-Nem. És Te?
-Á, én nem vagyok úgy öltözve, ez nem olyan viselet- mutat skótszoknyájára-, mivel nincs rajtam alsó. Így meg nem kéne egy kivilágított asztalon ugrándoznom.
-És hogy tetszik a HétköznaPI CSAlódások?
-****- ek! Á, tetszenek ám! Tényleg!

Próbálkoztam még kérdéseket feltenni, de a zenekar tagjai inkább viccelődtek válaszadás helyett..

purplesmith

2004. 07. 09.