Sziasztok! Tavaly a Szigeten azt mondtátok, hogy szeptemberre jön az új lemez. Csak én nem találom vagy még mindig nem jelent meg?

Zoli: Még minidg nem (nevet). Hogy pontosan a lemez mikor jelenik meg a lemez azt nem tudom, hamarosan a kezünkbe kerül egy maxi, ha jól tudok saccolni….

András: Szerinted jól tudsz saccolni?

Zoli: …néhány héten belül meglesz. A stúdió csúszott, még mindig tart egy kicsit az utómunka Szerintem mindennel együtt 3-4 hét múlva július végre, még talán beleesik ezekbe a fesztiválidőszakokba is. Azt hozzá kell tenni, hogy a koncertműsor egy részét már az új album anyaga teszi ki. Általában azt csináljuk, hogy 2-3 számot váltásban cserélgetünk, próbáljuk, hogy mi hogyan szól, melyik irányvonal működik jobban.

Mi az amiben ez különbözni fog az első kettőtől? (óvatosan fogalmazzatok mert én ismerem jól mind a kettőt :)

Zoli: Hát a borítója biztosan más lesz..

András: Van még egy dolog, hogy sokkal több ének lesz rajta. Egy picit dalosabb lesz az egész, de megtartjuk ezeket a kicsit már hagyományosnak mondható colorstaros szerkesztésekeket.

Hallgatva az új számaitokat (lehet hogy rosszul érzem) egy picit erősebb ambientes hangzást hallok ki…

Zoli: Szerintem ez az ambientes dolog mindig is ott volt a zenében. Még a kezdetek kezdetén mikor még állítólag progresszív rockot játszottunk a trip-hoppos ambientes belassulásos érzések akkor is benne voltak, nem hiszem, hogy ebben most több lenne. Inkább másból van több.

András: Meg nem hiszem hogy ez az egyetlen műfaj ami eszébe juthat az embernek, hanem ez egy a sok közül.

Zoli: Nem tudom hogy stílusirányzatként ez az Easy érzés mennyire jelentős, de szerintem az most jobban benne van. A legtöbb szám amit csináltunk az húzósabb, diszkósabb, de felesleges effelé is menni, mert még mnidg ugyanannyira minden van benne. Mi túl sok mindent szeretünk ahhoz, hogy csak egyféle zenét csináljunk, aztán ebből egyfajta colorstar-os hangvitel keletkezik.

Mondhatjuk, hogy a névjegyetek az, hogy soha nem játsszátok két koncerten ugyanazt? Én úgy hallom, hogy mindig valamit változtattok rajta.

András: Mi is pont azt érezzük, hogy bár néha ugyanaz a műsor, ugyanaz a számsorrend, ráadásul teljesen fixek a számok hosszúságai, nincsenek elszállások, de nem játsszuk el kétszer pont ugyanúgy, mert bizonyos részek egészen máshogy hangzanak. Azt érezzük, hogy így unalmassá válhatunk, inkább arra törekszünk, hogy változatosabbak legynek a koncertjeink.

Zoli: De jó, hogy ezt észrevetted, pont azt akartam mondani, hogy annak ellenére, hogy mi ilyen zárt struktúrában játszunk, és a számok gyakorlatilag a próbán vagy a készítés során érnek meg olyanná amilyenek lesznek, van hogy az ember hangulatától is függ, hogy egy adott részt szarabbul, vagy éppen jobban játszik, pl az Andris ma kurva jól csinált valamit.

Andris: Szerintem ezek az apró dolgok éltetik a számokat már jópár éve, és ezért szerintem muszáj, hogy belevigyük azt a frissességet amit egy apró technikai ötlet, vagy egy más ritmikai elhelyezés jelent.

Gondolom akkor ez egyáltalán nem megtervezett, hanem élesben a koncertben rakjátok bele.

Zoli: Persze, persze!

András: Ezeket az apróságokat, a fűszerezéseket igen.

Kezdettől fogva cél volt-e az - mikor megalakultatok -, hogy egy hangzásvilágában nagyon sokszínű zenét csináljatok, vagy spontán így alakult?

Zoli: Mi akkor már együtt zenéltünk egy ideje (megalakuláskor), úgyhogy inkább az kezdett erősödni, hogy milyen zenét játszunk. Ez egy ilyen kísérleti dolog volt, hogy kipróbáltuk, hogy mi van ha ezek a hangszerek, így együtt szólnak, mi van akkor ha modern groovokat beleépítünk a zenénkbe, és ebből született meg. Tehát a kérdésedre a válasz az hogy: IS…

Igazából arról nagyon keveset tudni, hogy közületek ki milyen zenei képzettséggel úgymond „érkezett” a zenekarba?

Zoli: Ez a kérdés egy nagyon szerencsés dolgot vet fel, ugyanis mi együtt tanultunk meg jól zenélni, tehát lehetne azt mondani, hogy „én ide jártam, ő oda járt”, de ez a legkevésbé sem fontos. Mondjuk mint örömhírt közölhetem, hogy a Csabát felvették a nem t’om milyen zenei főiskolára népzene szakra, szóval ő lesz köztünk a „legképzettebb”.

András: Már eddig is ő volt a legképzettebb. Két ember van a zenekarban akinek van valamiféle zenei képzettsége, de ennek nincs jelentősége.

Zoli: A lényeg hogy mikor ezt megelőzően játszottunk egy zenekarban, ez volt a Vidámpark – biztos mond valamit a neve-, mi egymástól tanultuk meg az egymással való zenélést is. Abból a szempontból más mint amikor összeül egy szupergroop.. Mi együtt jók vagyunk és nem hiszem hogy ez zenei képzettség függvénye.

Beszéljünk picit az első két albumról. Én úgy vettem észre, hogy az elsőben (nevezzük azt „klasszikus” alternatív rocknak) nekem úgy tűnik, mintha az az album egy történetet mesélne el, a második pedig a sokkal több népzenei elemnek köszönhetően mintha képeket vonultatnátok fel, mintha végigjárnátok több országot (gondolom a cím is ezt tükrözi – Via la Musica) Ezt ti mennyire találjátok így?

Zoli: Én azt gondolom, hogy kezdetben viszonylag sok hasonló szám született. Tehát mikor elkezdtük ezt az egészet csinálni (ezerkilencszáz százezerben), akkor készült néhány szám ami egy irányvonalat adott, és azok a számok rajta is vannak az első lemezen - kis változtatásokkal –, de hangulatilag és még hangnemileg is hasonló dolgok születtek.

András: Ezért tűnik talán olyannak mint egy történet, olyan mint egy komplett mű, ahogy összefonódnak a számok. Verbális történet nincs benne. Szerintem azért lehet így érezni, mert ahogy a Zoli mondta egységes a dolog. Az is ilyen érzetet ad, hogy eleve filmzene szerű dolgokkal kisérletezünk, pl. egy ilyen atmoszféra, hogy elmegy egy busz. És lesz egy olyan hangulatod amikor hallgatod, hogy hozzá tudod képzelni azt a filmet amiben benne vagy.

És mire vezethető vissza a Via la Musica-nak a zenei, népzenei és etnikus sokszínűsége? Megjártátok ezeket a helyeket, vagy csak otthon szobában éltétek meg?

Zoli: Érdekes, hogy jártunk sok olyan helyen ahonnan ezek a valók, élő hangminták szerepelnek a lemezen, amiket mondjuk Isztambulban, vagy Törökországban vettünk fel. De Magyarországon is vettünk fel „hangulatokat”, amik szereplnek a lemezen. A másik még ami ide tartozik, hogy általában amikor készül egy lemez, akkor van mindenkinek a fejében egy film, egy hangulatáradat, ami vagy a zenéből fakad, vagy belülről, de a filmszerűség, az utazás és ennél fogva az elszállás és az ambientes érzések ettől vannak. Mindig amikor készül egy szám, annak van előzménye és van utóélete. Az egysége, a folyamata és a hangulatok áramlása az valószínűleg ebből ered. Ez a váltás, hogy visszatérjek a konkrét kérdésedre, valószínűleg abból fakad, hogy mi magunk is változtunk, vágytunk valami másra. Nagy hiba lett volna ha bennemaradunk ugyanabban a hangulatban mert akkor olyan hibába esünk mint sok másik zenekar. Fújjuk a magunként, csak igyekszünk változtatni rajta amennyire lehet. Egyéként népzenésebb lett volna, csak tudom hogy én sok „népzenei” ötletet így ki…

András: Így van! Ő kifúrja a népzenés cuccokat egy kicsit! Ezt a váltást én nem csak váltásnak látom hanem következménynek is. Az első lemezzel (sarkítva fogalmazva) tettünk egy űrutazást, tehát annál följebb már nem nagyon van semmi és akkor visszajöttünk egy kicsit a földre. Mikor voltunk Isztambulban, egyszer csak fontos lett az, hogy az élmények amik értek minket, azok is belekerüljenek.

Nem vagytok az a kifejezett klipcsináló zenekar, de nem gondoltatok arra, hogy akár lemezen, akár DVD-n hozzákapcsolni valamilyen képi anyagot a zenéhez?

András: De sokat! Nagyon szeretnénk ha ez megvalósulna, egyelőre ez lassan fokozatosan alakul ki, egy-két számhoz talán elkészül klip, megjelenésre talán egy. Nagyon sok képi ötlet van, de csak gyűlnek és gyűlnek. Ebből az tud megvalósulni, hogy a koncertjeinken egyre gyakrabban lesznek vetítések, jól megszerkesztett zenéhez igazodó dolgok lesznek, és talán egyszer sikerül egy DVD-t is összehozni. De egyetlen klippet is megcsinálni rengeteg pénz, és mi mindent saját pénzből csinálunk.

Azt gondolom nem is kell kérdeznem, hogy közösen születnek e a számok.. Igazából az érdekelne, hogy amikor együtt vagytok otthon, milyen részben isnpirálnak titeket a mindennapok dolgai, vagy épp mennyire filozofikus a légkör amiben dolgoztok és ami a zenétekben tükröződik?

András: Ugyannnyira sokféle ez, mint amennyire sokfélék vagyunk. Szerintem az ami az én fejemben van az sokkal inkább filozofikusabb, éteribb, mint amit a Zoli tesz hozzá. Fontos a konkrétum. Fontos hogy ő egy dobos. A földet képviseli, és a gondolkodása teljesen más, mint az enyém.

Zoli: Hát nagyon jót mondott a srác... Mi a mindennapi életben önállóan is létrehozzuk azokat az „élmény fényképeket” amik érnek minket (mi mindannyian csinálunk otthon zenéket amik aztán vagy Colorstar számok lesznek vagy nem) és ez az egész (amikor az ember zenét csinál), az egy olyan mentsvár, egy tisztaszoba, ahova a külvilág zavarai nem jutnak be. Na persze ez tele van személyes konfrontációkkal, mert ami miatt különbözünk egymástól és nem ketten vagyunk hanem öten (ami nagyon is jó), az azt jelenti, hogy öt ember fog létrehozni egy olyan tárgyat, ami nem arról szól, hogy valakinek a személyisége csúcsosodik ki benne, hanem arról, hogy közösen csináltuk. És nem csak a zenének tesz jót, hogy közösen csináljuk, hanem mindannyiunknak, engedünk és erőszakoskodunk folyamatosan és ez egy jó dolog. Egy csomó vita van, meg felesleges mérgelődés, meg zsörtölődés, de ez végül egy örömteli érzés lesz a produktum tekintetében.

Én mint külső hallgató, abszolút nem érzem ezt egy kompromisszumot ismerő zenének…

András: Pont ezt mondta a hangmérnök, hogy ez a baj vele, mert nehezen keveri meg a számokat, mert egyszerre egy csomó minden benne akar lenni, mi folyton tesszük-tesszük hozzá a dolgainkat, és egy hangmérnök ezt nehezen tudja kezelni (pl. van 140 sáv) és pont ezért azt mondta, hogy kompromisszum zenekar,

Igazából soha nem tudtam megfogalmazni egy konrét érzést, amit zenehallgatás közben érzek, de valaki bent az előbb azt mondta, hogy a számaitok tetőpontja olyan mint egy orgazmus. Erre mit léptek?

Zoli: Semmi sem direkt van, nem sablonszerűen készülnek a dolgok, hanem mi is intuitív résztvevői vagyunk annak amikor zenét csinálunk és ránk is ugyanúgy hat a zene mint bárki másra, éppen ezért nem vagyunk különbek mint a közönség, és így kell hogy gondolja ezt bárki aki zenével foglalkozik, mert ha rád nincs hatásasal, akkor a közönségre sem lesz. A tetőpontok azért kerülnek oda ahol vannak, mert így érezzük jónak, ha ez meg lenne komponálva sablonszerűen akkor az is jól működhet, de nálunk ez nem így van. Az hogy „orgazmus” az jó, azért jó, mert amikor az ember kúr, akkor valójában nem tudja pontos helyére tenni az orgazmusát, de amikor eléri akkor már megtett érte mindent és utána is eszeveszetten fogja élvezni.

András: Szerintem is ez az analógia a dugással ez teljesen helyén van…

Zoli: Te voltál már nővel??

András: Amit a Zoli mondott, én azt úgy fordítom le, hogy annál a résznél fog a közönség egy nagyot "élvezni", ha mi már egymást kielégítettük a próbateremben, annál a résznél.

Finálé kérdés: Mi az amit a közeljövőben/távoljövőben zenekarilag terveztek?

Zoli: Ez a lemez most nagyon lefoglal mindannyiunkat, lesz egy előzménye, egy maxi lemez ami a napokban vagy a jövő héten meg fog jelenni. A lemezről kiválasztottunk egy számot, és készült öt vagy hat remix, aminek az érdekessége, hogy a volt basszusgitárosunk a Pilu készített rá egyett, és azt kell mondanom hogy ő csinálta a legjobbat. Mivel ez elektronikus zene, ezért erre nehéz csinálni egy remix verziót, mert csinálsz belőle egy újabb elektronikus verziót, viszont ő csinált egy tök akusztikus dolgot, gyakorlatilag kifordította a számot amennyire csak tudta és elképesztő jó lett.

András: Azt csinálta, hogy arra a dallamra amit felénekeltem, arra rátett egy másik harmóniamenetet. Ettől nagyon érdekesen változott meg, és ugyanazt a dallamot és szöveget egy másik világba rakta, átültette egy ilyen akusztikus Szajna-parti akusztikus gitáros verzióba.

Zoli: Tehát azt tervezzük, hogy ezt minél előbb kiadjuk, most erre koncentrálunk.

Köszi!

Zoli: Köszi neked is!

/fotók: Rigó Tamás - koncertkep.hu/

Ferenczi Attila

2004. 07. 13.