Folyamatosan úton vagy, pörögsz, most éppen klipet forgattok, honnan van ennyi mindenre energiád?

Van egy kilóm, ami 120 kiló, és van egy nagy szívem ami nagyon bírja. Ezt akartam, ezt szerettem volna egész életemben és élvezem, nagyon élvezem.

Ez igazán jó hír! Mit vársz a mai klipforgatástól, szerinted nagyon le fog fárasztani, vagy már rutinos „klipforgató” vagy?

A mai forgatástól azt várjuk, hogy nagyon dizájnos legyen, nagyon őrült, nagyon egyedi legyen, mert ilyen formánkban az emberek minket még nem láttak (mondja Győző, mutatva közben a készülő arcfestésére). Eltelt mögöttünk öt év, kell hogy változtassunk.

Mit szabad elmondani a klipről, miben lesz más mint az eddigiek?

Abban, hogy itt eleve megmutatjuk a testünket, a testfestést, kiburkolózunk magunkból, magának a dalnak a hangulata és a világa kicsit romantikus lesz, de közben vagány és laza is.

A szövegvilág is változott?

Maradt. A szöveg és a zene maradt ugyanolyan.

Ha már zenei világról és zenéről beszélünk, áruld el (mivel ezt sehol nem találtam), hogy a roma és a dance-es zenei inspirációt, ha lehet személyhez kötni, kinek köszönhetitek?

Elsősorban a vérünknek. Mikor megszülettünk az Úr úgy döntött, hogy mi romák leszünk. Gyerekkorunk óta bennünk van ez a roma-feeling. Nagyon jó a kérdésed mert mi ezt nem tanultuk, hanem így születtünk, így nevelkedtünk, bennünk van az a „gyerünk, menjünk és csináljuk” érzés, amit belevittünk a dalainkba. Mi szeretjük, élvezzük ezt, amúgy meg jön magától.

Van olyan ember aki a zenéteket az egekbe magasztalja, van aki nem ért egyet vele, vagy épp a falra mászik tőle. Szerinted mi lehet az oka ennek a sokféle szélsőséges véleménynek?

Az lehet az oka, hogy mindenki azt csinálja ami önmaga. Én nem akarnék operát énekelni, mert nem vagyok operaénekes, nem akarnék gyógyítani, mert nem tudok. Azt csinálom ami bennem van. Nem akarok más lenni, nem akarok senki kedvéért megváltozni, én romának születtem, és ezt végig is csinálom.

Kicsi korodban is szerettél szerepelni?

Imádtam, imádtam, én kicsi korom óta mondtam, hogy Michael Jackson szeretnék lenni, olyan híres szeretnék lenni mint ő. Gyerekkoromban anyunak nem volt otthon csak 200 Forintja, és akkor volt 110 Forint egy hanghordozó és megvetettem vele, és már akkor álmokból építkeztem, és akkor láttam magam előtt, hogy hétvégén megyek fellépni, körbejárom Magyarországot. Baromi jó, hogyha valaki az álmát véghez viheti, én imádom ezt, ezért nem lehet elfáradni. Mikor azt mondod, hogy pörgünk - nincs ebben semmi fárasztó, ebbe’ nem lehet elfáradni! „Azt csinálok amit én akarok” – Padödő szavaival érvelve, imádjuk a szakmánkat és ez baromi jó. Ha fáradtak leszünk, akkor az attól van, hogy otthon kell ülni és nem hívnak minket fellépni.

Gondolom a bezártságot is rosszul tűröd…

Gyűlölöm. Tényleg, ha börtönbe bezárnának, én ott kapnék szívbajt. A legjobb az, amikor emeberek közöt vagyunk és mondhatjuk és küldhetjük feléjük azt amit akarunk, elmondhatjuk nekik, hogy mi a dalunknak a lényege. Tulajdonképpen ez olyan mint mikor Jézus Krisztus mondta az igét. Az emberek hallgaták.

És mikor bent voltál a Big Brother házban, azt hogy a fenébe bírtad ki?!

Hát az nagyon jó volt! Körülöttem volt egy Sebeők János, egy Bocskor Gábor, voltak emberek. Az tudod mi volt nekem? 2003, egy hét nyaralás! Ha már mobiltelefonom nincs egy hétig, a feleségem már akkor azt mondja, hogy „Jajj de jó egy hétig pihentünk!”. Tényleg, nekem a telefonom lassan az életem, a szeretőm, a kajám, ha nincs, akkor beteg vagyok és éhes. Na egyébként az az egy hét volt 2003-ban a pihenésem.

A szavaidból úgy veszem ki, hogy nagyon kötődsz a családodhoz. Gyakran visszajársz Nógrádmegyerbe?

Ma is onnan jöttem és oda is megyek vissza. Holnap reggel a kislányommal -még mielőtt megyünk fellépni- írunk egy kisdolgozatot, a Kincskereső Kisködmön volt neki feladva kötelező olvasmánynak, meg is leptem őt egy DVD-vel, ő kiolvasta, én nem olvastam el, csak megnéztem. Aki olvasta ezt, látta, hogy ez a gyerek milyen csóróságban élt, és én ezt láttam a dalainkban. Hogy a kis szegény nem tudott enni, hogy egy kis szelet kenyérért dolgoztatták. Most a Pál utcai fiúkat akarom megszerezni, az pedig a karácsonyi kötelező olvasmányuk lesz, úgyhogy előre fogunk dolgozni, meg szorzótáblázunk, meg rengeteget matematikázunk… meg hát a helyesírás, ami nem csak neki nem megy, de nekem sem! Tanultunk, tényleg sokat tanultunk a nyári szünetben, nyaralni nem voltunk, azt megint kihagytuk az idén, sajnos. Szomorú, de le vagyunk kötve, december 31-ig tele vagyunk. A fellépéseket nem akartuk lemondani, megbeszéltük a családdal, hogy ledobom őket jövő héten Hajdúszoboszlóra, onnan járok fel Pestre fellépni, de ott leszünk egy hétig. Hát ennyi a nyaralásunk, de jól vették, jól kezelték. A Virág az most lett 2 éves, és már kiabál, hogy „Dőő, dőő, dőő, dőő”, az Evelin az most lett 10 éves, Evelinre baromi büszke vagyok, mert nálunk soha nincs az, hogy könyörögni kéne, hogy tanuljon. Nem rám ütött, hála a jó Istennek, és tényleg nagyon jól tanul. Egyetlen egy gond van, hogy vannak ezek a valóságshowk aminek este 9-kor, 10-kor van vége, és amikor mondom neki, hogy le kéne feküdni akor nem fekszik, úgyhogy remélem többet már nem lesz. Lényeg az hogy nagyon jól tanul, jár zongorára, jár hegedűre, jár hittanra, mert az nálunk kötelező – mi nagyon hisszük az Úr-Jézust, és nálunk első osztálytól kezdve van ez a hittan. Hétvégén mikor otthon vagyunk, mindig elmegyünk templomba, én nem voltam fél évig, de most voltam, és az emberek nézték hogy „Húú itt a Győzi, itt a Győzi!”. Volt olyan, hogy otthon voltam egy órát és ezt nem a családommal töltöttem, hanem elmentem templomba. Imádom! A Hit az onnan jön, a Szeretet az emberekből, és ha ez a kettő együtt van akkor nem tud senki semmit csinálni.

Annyi mindent mondtál, hogy baromi sok dolog vetődött fel bennem. Na akkor szépen sorjában: a lányod szeretne olyan lenni mint apu, szeretne zenész lenni?

Ó, Isten őrizz! Mikor a Romantic elindult, akkor gondolkodtunk, hogy Kodály Zoltán Általános Iskola, vagy pedig Gagarin. Kodály Zoltán Iskolának a legnagyobb példaképe a Szolnoki Péter (Bon-Bon), vagy a Szatmári Orsi aki a Barátok Közt dalát énekelte fel, és azt mondta, hogy nem ilyen zenét akar tanulni. Most szeretnénk neki Karácsonyra zongorát venni, hegedűje már van neki. Nem szeretném, hogy ez legyen a vége, erre a hivatásra egy családból egy ember bőven elég, ahogy egy családban legyen orvos, mérnök, maffiózó (nevet), legyen minden benne! Nem szeretném, Isten őrizz!

Klasszikusat vagy folkórt tanul?

Klasszikusat, kimondottan klasszikusat. Július 16-án volt neki a vizsgája, és a Vangelist kapta meg, nem is gyakorolta otthon, hogy ne halljam, és azt figyeltem, hogy ne lessenek az emberek mikor könnyezem, mert baromi nagy boldogság volt, és a legnagyobb boldogság az az volt nekem ebben az évben, mikor elsőáldozó lehetett, az hogy a kislány mennyasszonyi ruhában kijön a házból, nagy cigányzenekar kíséri roma szokás szerint. Én olyan boldog voltam aznap, hogy csak üdítőztem, mert a boldogság az jóllaktatott. Tudod ha romáknál kislány születik, akkor az elsőáldozás a legnagyobb dolog nálunk, és sikerült megérnem.

Akkor most megkérdezem, hogy hogyan bírod ki egy percig is a lányod nélkül?

Úgy hogy van a mobiltelefonomban fénykép, és ha kell akkor előszedem. És megmondom neked őszintén, már várom az iskolát! Nem tudok sokáig aludni, most is június, július, augusztus és nem aludtunk sokáig. Azt hittem 10-11-ig alszom, de már 9-kor fenn vagyok. Úgyhogy már nagyon várom, jó lesz, jó lesz!

Ilyenkor a lányod irányít téged?

Irányít?! Főnök! „Apa, benzinkútból hozzál üdítőt, vegyél Epizód magazint…”. Vannak ezek a mexikói sorozatok, és imádja őket. Volt két évvel ezelőtt a Natalia Oreiro-val fellépésünk a Kongresszusi Központban ahova nem hoztam el, és egy hétig nem szólt hozzám, hogy hogyan gondoltam én ezt. Amúgy minden happy minden baró.

Hogy egy kicsit betekintést engedtél az életedbe, bennem felvetődött az, hogy miért nem gondoltál eddig arra, hogy a tapasztalataidat, az élményeidet, tanácsaidat valahogyan formába öntsd és közzétedd?

Az a helyzet, hogy most veled szemben egy 9 éves kisfiú ül, 120 kilóval, 190-es magassággal. Nem én még nagyon kisfiú vagyok és így is szeretnék meghalni. Ez olyan mint a valóságshow – ahogy történik történik, mindenki járja a maga útját. Nekem nagyon nehéz volt, nagyon sok helyről kaptam a támadásokat, hogy soha nem lesz olyan, hogy falusi roma gyerek így kitör a világba. Bebizonyítottuk mindenkinek. Itt vannak az autópályák, fel kell jönni Budapestre Salgótarjánból, és véghez kell vinni.

Még mindig Jennifer Lopez menedzserével álltok kapcsolatban?

Már nem, elvették a vízumunkat itt, Budapesten, kiutasítottak minket 5 évre Amerikából, mert az volt a konzulátusnak a hozzáállása, hogy a Romantic ki szeretne diszidálni. Mi nem tudtunk tiltakozni.

A lelkesedéseteket egy pillanatra sem vetette vissza?

Nem nem, mert ha egyszer a te édes anyukád kitagad, és nem akar visszaengedni, akkor már ne kopogtassunk. Nem azért utasítottak vissza mert egy zenekar hanem mert „Szeretem a bőröd illatát…”. Ennyi… ennyi, és áthúzták 5 évre az útlevelünket. Egy betörő, meg egy adócsaló átjuthat, mi meg nem mehettünk ki – azért álljon meg a menet. Kifizettük a vízumdíjat, vásároltunk egy csomó ruhát, otthon családdal már megbeszéltük, hogy megyünk Amerikába, a gyerekeket behülyítettük, hogy hozunk neki ajándékot, lélekben mi meg készültünk, januárban mentünk volna ki turnézni, és elvették az útlevelünket. Ennyi.

Szomorú, hogy így végződött. Újra megpróbáljátok majd?

Öt év múlva? Soha! Ahova mi már nem kellünk, oda soha többet nem megyünk.

Kapcsolatban vagytok egy alapítvánnyal akiknek jótékonysági koncertet szoktatok adni…

Így van, jól tudod. Ők az Éhező Gyermekekért Alapítvány, pénzt viszünk, ott vagyunk, megyünk jövünk, tesszük a dolgunkat, volt egy olyan nap, hogy egy kisgyerek napközben velünk volt a színpadon, és este ahogy hazaértünk Salgótarjánba jött a telefon, hogy meghalt. Annyit tudtunk, hogy nagyon beteg. Szorította a nyakam, a mai napig megvannak a fotók amik ott készültek. A Vujiscs Trvko volt a bemondó és ő is ugyanúgy sírt, ahogy mi. Azt hittük, hogy a kisgyerek még él egy-két hétig, de hogy aznap este meghal… Nagyon sok mindenen megyünk keresztül, volt olyan, hogy nem ettünk egy hétig, ami nem szégyen. Körbe jártunk Magyarországot és mindenhova mentünk adakozni (csak Salgótarjánba nem, mert ott, a saját városomba nem szeretnek minket), és az a sok szegény ember akik örülnek a csokinak, akik örülnek annak, hogy megyünk – ez nagyon nagy boldogság nekünk. Ettől kapok feltöltést. December 1-től 31-ig játszunk, megyünk Karácsonyra is.

Nem vetted észre, hogy ez a mentalitás átragadt a körülötted lévő emberekre is?

Nem. Sajnos nem.

Zenészkollégáknál sem?

Aha! Felhívom őket, hogy „Gyerekek nem jöttök fellépni Veszprémbe”, „Elmegyünk, de akkor fizetsz rendesen!” – na ez a mentalitás. Szerinted? „Ingyen nem tudunk elmenni” – na ez a nem mindegy… A vér nem válik vízzé. Most mondanék csúfat, csak nem mondok.

Ez valahol tragikus…

Bizony tragikus. Vannak a sztárok, meg vannak az emeberek. Mi az emberek közé tartozunk.

Csak te vagy házas a csapatból?

Így van, de Katinkának most volt az eljegyzése, Zsuzsinak meg most lesz az eljegyzése. És pár perc múlva meg is érkeznek, ami azt jelenti, hogy már 9 perce itt kéne nekik lenni, és még nem értek ide.

Árulj el egy kulisszatitkot. Szoktak késni?

Rengeteget! Én előbb felérek Salgótarjánból, mint, hogy ők jönnének, „Miért mindig velem veszekedtek?” – szoktam kérdezni őket, „Én Salgótarjánból jövök, ami 150 km, nektek meg itt van a házatok 3 km-re”.

És Te szoktál késni??

Én nem tehetem! Lehet, hogy holnap kések a forgalom miatt, majd meglátjuk!

Egy utolsó nagy kérdésre kérlek, hogy válaszolj még. Most, hogy jó sok éve csinálod ezt, mennyire vagy elégedett azokkal a dolgokkal amiket elértél, tudsz-e újabb és újabb célokat állítani, ami tovább léptet?

Meg vagyok-e elégedve? Maximálisan… Szerintem amit mi elértünk, hogy kisebbségi zenekar ezt elérte... Ha ötöst lehetne adni, mi hatost adnánk. A kihívások… adják önmagukat. Soha nem tettük fel magunknak a mércét. Amit kapunk azt elfogadjuk, amit nem azt nem. Soha nem vagyunk nagy arcok. Nem tudok mit mondani, de amit elértünk az szenzáció. És a nagymamám szerint a Gáspárok megasztároknak születtek. Úgyhogy a két Gáspár híres amiről híres, nem arról, hogy lop, tolvaj, meg csal.

Ferenczi Attila

2004. 08. 19.