Belevágok a közepébe! Most, hogy egy jó ideje szóló pályán vagy, hogy érzed sikerült megvalósítani azt amit -mikor elkezdted- szerettél volna?

Ez inkább valami új dolognak a legeleje, bár lassan több mint egy éve koncertezünk, meg vannak új számok, meg lemez, ez nem valami „challenge”, hogy el kell, hogy érjünk valamit és utána hátradőlünk. Ez egy folyamat és csak azért történik, mert jól érzem magam benne. Nincs az hogy „most éppen ott tartok amire ekkor és ekkor számítottam”. Nem számítottam soha semmire, szerettem volna váltani és szeretném magam jól érezni a színpadon. Ha ez lehet egy cél, akkor ebben a pillanatban azt mondom hogy elértem a célomat. De nagyon-nagyon messze van az amikor én ezt majd abba akarom hagyni.

Hogy sikerült magadon erőt venned, hogy a korábbi zenekarodból kilépjél és egy viszonylag kockázatos dologba fogj, amit a szólópálya rejt?

Szerintem sokkal kockázatosabb, hogy egy olyan zenekarban hazudod azt, hogy minden rendben van, ahol már nincs minden rendben., Sokkal cikibb úgy színpadra lépni, hogy már nem érzed magadénak azt a műsort amit éppen adsz elő, ha nem vagytok már barátok és nem ugyanaz a mondanivalótok mint 7 évvel azelőtt. Szerintem az ember ha zenél, akkor legyen őszinte elsősorban magához és a közönséghez. Kockázatos, nem kockázatos, egyszerűen meg kellett lépnem. Vannak zenészek, akik hosszú éveken át csinálnak valamit amiben nem hisznek, csak azért, mert van egy jól kialakult rajongótáboruk, ami valamiféle jó megélhetés és jó háttér az egésznek. Én azt akarom csinálni ami szívből jön. Most ez jön szívből. Hogyha ehhez még közönség is jön, meg ráadásul egyre többen, annak meg egyre jobban örülök.

Bevallom nem értem miért a legújabb albumodat a kritikusok elmarasztalták, ezt te hogyan fogadtad?

Biztosan, ahogy minden lemezhez fűződnek jó és rossz kritikák, erről is születtek rosszabbak, vagy negatívabbak. Én abból indulok ki, hogy a szervezők tavaly óta bizalmat szavaznak, és minden buliban, klubban, főiskolai megmozdulásokon, egyetemeken ott vagyunk. Azt mondhatom, hogy tök pozitív a közönség visszajelzése is, lehet, hogy nem tízezrek és tízezrek, de miért is lennének annyian, hiszen ez még a „kezdet legeleje”. Ha számít ez valamit, akkor a Mahasz a kétszázvalahány tagból álló zsűrije a Fonogram Díjátadón az öt legjobb poplemez közé választotta, annak ellenére, hogy inkább kísérletező, nem olyan durván mainstream, mint mondjuk a Groovehouse. Nem tudom itt Magyarországon mi a mainstream, de biztos, hogy nem az amit én bírok. Én nem tűztem ki magam elé hatalmas célokat, és nem azért készült a lemez, hogy a kritikusokat meggyőzzük valamiről, hanem az embereknek készült.

Örülök egyébként, hogy ezt a dolgot cáfoltad! Hány éve is énekelsz pontosan?

Nagyon-nagyon régen kezdődött, én először népzenével foglalkoztam, még általános iskolában kezdtem. Ugyanolyan fontosnak tartom azt az időszakot, amikor a népzenén keresztül kerültem kapcsolatba a zenével. Néptáncoltam is, énekeltem is, tehát az első fellépések is ennek jegyében voltak. Ez mondjuk negyedikes koromban lehetett, és valamikor nyolcadik környékén volt, amikor egy komolyabb alkalmon, egy utcabálon léptünk fel. Tulajdonképpen folyamatosan énekeltem, de ugyanúgy volt az életemben minden más is mint mindenkinek, iskolába jártam, volt munkahelyem. Nem mondanám magamat profinak a szó azon értelmében, hogy kizárólag ez az ami foglalkoztat, ez az ami érdekel, hogy ezért élek, de ez az ami a legközelebb áll a szívemhez, éppen ezért szeretném tovább csinálni!

Lehet azt mondani, hogy mióta megszülettél pezseg körülötted az élet?

Ha most arra gondolok, hogy a családom elég népes, három húgom van és mindig nyüzsög a ház, akkor lehet mondani, hogy pörgős és mindig történik valami. Szeretek barátkozni, szeretek ismerkedni, nyitott vagyok újdonságokra, új emberekre, új zenékre, gondolatokra és a régiekre amik jók. Próbálok mindenhol ott lenni. Például a fesztiválok is többet jelentenek nekem, mint egy lehetőség, hogy színpadon énekeljek, én a fesztiválokon vegyülök, megnézem más emberek koncertjeit, egyáltalán nem vagyok olyan, hogy otthon ülök, be a kisbuszba, koncert és utána haza. Ugyanúgy villamosozom, metrózok, olyan életet élek mint bárki más.

Az elektronikus zenei része hogyan jött a zenének?

Már régen nagyon szerettem. Nagyon sok olyan zenei stílus van, amit a Vénusszal nem állt módunkban gyakorolni, vagy belemenni, mert ott adott volt egy hangzás és ez eléggé határozottan megszabta a korlátokat. Úgy gondolom, hogy a zene nem gitár, basszusgitár, dob és még valami, hanem egy eszköz ahhoz, hogy érzéseket, gondolatokat fejezzünk ki, és éppen ezért nem szabad bekorlátoznunk magunkat egy fajta stílusba, főleg akkor nem, ha több stílus is érdekel bennünket. Már gyerekkoromban szerettem a hip-hop-ot, az első igazán nagy kedvencem a Beastie Boys volt, ami igen távol áll a rocktól. Az elektronika mindig is érdekelt, és annak idején mikor jazzt tanultam megismerkedtem pár olyan emberrel, zenésszel is, akik egy furcsa átmenetet képeztek, mint Herbie Hancock, aki nagy kedvencem. Aztán nagyon régen egy fesztiválon megismerkedtem az Anima Sound System-mel, beszélgettünk este koncert után, és elindult egy közös project a Dubcity Fanatikz amiben énekeltem és koncerteken közreműködtem mint vokálos. Egy tök új világ nyílt meg, ami nagyon-nagyon megtetszett. Akkor a következő Vénusz lemez már nem izgatott, mert tudtam, hogy lesz még egy ugyanolyan harmadik lemez, ami ugyanúgy szól, ugyanazok a gitárszólók és kezdett elegem lenni ezekből a gitárszólókból, meg én hogy biztos egy kemény rocker csaj vagyok, de közben imádom a a rockot, de milyen jó, ha valaki úgy dolgozza fel ezt a régi korszakot ha valamit hozzátesz. Miért gáz ha a a gitár mellett valami elektronika is megszólal? Miért gáz, ha egy előadónak nincs olyan stílus ami mellett leteszi a voksát? Madonnát sem tudod besatulyázni, néha William Orbit-tal csinál valami poppos cuccot, máskor gitárt kap a nyakába és játszik, tehát szerintem minden belefér.

Ha lenne egy álneved, ami alatt kiadhatnál egy teljesen más jellegű zenét, egy más albumot, akkor milyen lenne az?

Álnevet soha nem választanék. Amikor váltottam, nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy ki legyek. És akkor kézenfekvő volt, hogy Varga Zsuzsa legyek. Szerintem ha bármit is csinálnék, ragaszkodnék, hozzá, hogy olyan legyen ami belőlem is jön, nem könyökölném ki magam a folyamat összes mozzanatának a felügyeletét, hiszen erre vannak jó emberek, zenészek, producerek, társak. Németh Gergőnek és Prieger Zsoltnak köszönhető az első lemez, ők bábáskodtak efelett. Ha bármit csinálnék, akár népzenét, akár jazzbe kóstolnék, vagy megint valamilyen gitáros dologba, akkor valószínűleg teljesen úgy csinálnám, ahogy ezt most.

Jazzt miért nem hallunk téged énekelni?

Az az igazság, hogy Magyarországon a jazz sajnos valamiféle furcsa igényes vendéglátó műfaj lett. Én a jazz sokkal mozgóbb, lélegzőbb, modernebb dolognak tartom, mint az előadókat, akiket egy klubban hallhatunk. A régi sztenderdeket pontosan ugyanúgy eléneklik, mint Ella Fitzgerald negyven évvel ezelőtt, csak ő akkor életében először mindenkit letaglózott. Ha valaki ezt leutánozza, annak mi értelme? Akkor tartanám érdekesnek, ha lehetne benne kísérletezni, hiszen a jazz ugyebár erről szól. De tisztelet a kivételnek. Egyébként foglalkoztam ezzel, ha a Dubcity-t nézzük valahol hip-hop-os, kicsit jazzes, az valami olyasmi volt. Na olyan jazzt szívesen csinálnék.

Szerinted angolul, vagy magyarul könnyebb dalt énekelni, vagy írni?

Most, hogy egy teljesen új album van kialakulóban, több új szám van és dolgozunk egy csomó új ötleten, már a második lemez ösvénye kezd kivilágosodni… Nem tudom. Biztos, hogy egyszerűbb egy gyors angol szöveget írni, és arra kipróbálni a próbahelyen a számot. Ha az ember nemzetközi színpadon mutatja meg magát, akkor jó, ha a számok fele angol nyelven szólal meg. Nekem nincs bajom a magyar szöveggel, próbálkoztam ezzel, is azzal is több kevesebb sikerrel, vannak szövegek amikre nagy nem vagyok büszke, vannak olyanok, amelyek bár angolul születtek, aztán, magyar szöveg is készült rá. Nem zavar, hogy angol, vagy magyar. A lemez, ha lesz akkor hasonló arányban lesz rajta angol és magyar szöveg mint az előzőn, tehát ugyanannyi mindkettőből.

Pimasz, és konkrét leszek, egyben egy bókot is elrejtek a kérdésben: A kisugárzásod és az állandó jókedved honnan jön?

Köszönöm szépen :) Ha az ember azt csinálja, amit szeret, akkor nincs oka, hogy ne legyen jókedve. Furcsa dolog ez, mert lehet, hogy te pont olyankor látsz, amikor kucorgok a fotelben és azon gondolkodom, hogy „Jajj, jajj Úristen mi lesz most?”

Mondjuk nehezen elképzelhető, hogy tudnál introvertált is lenni…

Belül nagyon sokszor agyalok, feleslegesen parázok dolgokon, és ez nem jó. De ha egy fesztiválon vagyok, vagy épp azt csinálhatom, amit szeretek, attól jó kedvem lesz.

Kanyarodjunk vissza a szakmai részére. A legutóbbi videótok az ami rajzfilmes lett?

Nem az nem az.

Bocs le vagyok maradva…

Van egy újabb videó is, ami az Adhatom című számhoz készült, a Rap Revü Rómeó - Oláh Gábor rendezte filmhez, amit tavasszal mutattak be és adta magát a szituáció, hogy kell egy soundtrack klip. De nem szándékoztunk ebből a számból klipet csinálni, mert egy intro a lemezen, és nincs is nagyon beleénekelve. csak refréneket énekelgetek bele. Ezért jött, hogy egy régi kedve barátom aki megcsinálta a Beat Dis formációt is, akivel mindig is közeli volt a kapcsolatom, megkértük a Beat Dis MC-jét a Csigó Tomit, hogy énekeljen bele. A videón a film részletei láthatók és tettünk bele pár képet, kis fény-árnyék játékot. Különösebben nincs benne semmi, de nem bánom, hogy klip lett belőle, valószínűleg a kiadó soha nem díjazta volna az ötletet, picit „elszálltabb” mint az addigiak.

A Szívadóvevőben egy valami engem borzasztóan érdekel: A legóember mit vagy kit takar a végén?

Ez egy olyan poén volt, amire mi sem készültünk fel. Van, aki azt hiszi, hogy a zenekar valamelyik tagja néz a fű mögül….

Esetleg a vágó akar lenni?!

Valami olyasmi. Egyébként a stáb aki ezzel foglalkozott és egész téli szünetben csak rajzoltak, rajzoltak, és szegények rohantak volna már a családjukhoz Szentestén. A klipeknek ez a hátulütője, nincs mese, oda kell tenni, iszonyú meló, hosszú idő. Így is volt több olyan jelenet, nem csak az, hogy sétálok, hanem más mozdulatok is, amik nem tudtak belekerülni, mert annyira kevés volt az idő. Szerettük volna, ha még Szilveszter előtt elindul, aztán össze is jött.

Van egy kényes téma, amiről ha nem akarsz ne beszéljünk róla, olvasgattam a nem hivatalos honlap fórumát és nagyon sok szemét dolog ért. Ezt te mint nő mennyire tudod feldolgozni?

Ez most úgy fog tűnni, hogy fényezem magam – de egyrészt biztos akadnak olyanok akik csalódottak, akik szerettek egy zenekart és most úgy érzik, hogy át lette verve, de el lehet dönteni, hogy mi a személyes sértődöttségből és rosszindulatból fakadó kritika és az ember megpróbál nem foglalkozni vele. Én nagyon kritika párti vagyok, örülök, hogy olyan emberek vesznek körbe, akik igenis keményen kritizálnak.

Akkor nyugtass meg, hogy a felszínes kritika lepereg rólad.

Ha olyan dolgok miatt bántanak, amiből érzem, hogy nem tudok belőle tanulni, nem tudok belőle konzekvenciát levonni, aminek nincs értelme, avval kár foglalkozni. Az Uno.hu-n is van egy fórum, ahova nagyon sokan írnak. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy moderálva van, elmondom, hogy annak idején volt egy nagyon durva kis hadjárat (egy pár ember rám kapott), és valaki aki ezt kezelte, az letörölte, megszüntette, hogy ez így nem mehet tovább. Mikor megtudtam, odacsörögtem, hogy ez egy fórum, ahol mindenki elmondja a véleményét. Szerintem az ég, aki így elmondja a véleményét. A névtelenség, arctalanság az sokakat bátorrá tesz, nagyon gáz, ha valaki ilyen kisstílűen csúnyaságokat ír. Egyébként mindenkiről irnak rosszat, nem találkoztam még olyan zenésszel, aki sokak előtt ismert, hogy ne írtak volna róla legalább annyi rosszat mint jót. Bánt, bánt, de ezzel nem lehet mit kezdeni.

Finálé kérdés: Mik a terveitek, gondolom ősszel lezárjátok a fesztiválozást, mit várhatunk utána tőletek?

Már most nagy erőkkel dolgozunk a koncert mellé egy elég komoly képi anyagon, Vj-k jönnek velünk turnézni. Nem olyan jellegű lesz a műsorunk mint eddig, hanem minden számhoz meg lesz írva, vágva és ki lesz találva egy egyedi kis történet. Ebben én is nagy erőkkel részt veszek, forgatunk, minden számot megpróbálunk „klipesíteni” real time-ban, amire ha valaki ráimprovizál az tök jó, de lesz egy alapműsor. Minden fesztiválon ott leszünk, ősszel a szokásos gólyatáborok, gólyabálok, nyár végén megyünk Gyulára, szeptembertől meg főiskolai és egyetemi klubokban fogunk felbukkanni. Ez már-már megszokott rutinná vált, és ha az anyagi része engedi, akkor turné is akár. De ez nem rajtunk múlik, hanem inkább a pénzen.

/fotók: koncertkep.hu - Rigó Tamás/

Ferenczi Attila

2004. 08. 30.