Nem zavart a szembesütő nap a koncert közben?

Kowa: Arra célzol, hogy korai volt a kezdés?

Nos igen, viszonylag koránra tettek titeket…

Kowa: Az első része az az, hogy valóban játszhatna az ember később, de végülis jól éreztük magunkat, engem meg a nap nem zavar. Jó hangulat volt azzal együtt.

Szerintetek minek tudható be, hogy 4 év zenélés után egy olyan nagy kiadó mint a Warner felfigyelt rátok?

Kowa: Itt valami gabaj van (nevet). A négy év zenélés az tulajdonképpen úgy néz ki, hogy két évig csak lébecoltunk, a zenekar novemberben adta ki a lemezét, novemberben kezdett játszani, tehát mi előtte nem is voltunk közönség előtt. A Warner-rel volt tárgyalásunk és ki is adták volna, és rajta lennének még most is, meg az EMI is kacsingat effelé, de baráti szálak végett a Showtime-hoz szerződtünk. Most 1+1 évig vagyunk ott, ami azt jelenti, hogy ez a lemez most megjelent és a következő lemezre elővásárlási joguk van, de még bármi megtörténhet.

A Pimasz Grimasz után mi várható? Készül-e új lemez, különbözik-e az előzőtől, vagy ezt a vonalat követi? Beszélj picit erről!

Kowa: Elég friss ez, még egy éve sincs, novemberben jelent meg az előző lemez, amikor alakult maga a zenekar is, tulajdonképpen már előre el volt készítve 20-30 számnak a zenei alapja, abból válogattuk ki az első lemez anyagát. De tulajdonképpen megvan egy második lemezanyagnyi szám is. Ebből következik, hogy nem fog eltérni a zenei stílus, ugyanez a nyomvonal lesz.

Továbbra is a Jávorszky Béla -illetve Ti közösen – szerzitek majd a dalokat?

A Béla tulajdonképpen a zenei alapokat, a harmóniákat írja meg. A dalok igazából stúdióban készülnek el, a dallamokat és a szövegeket én írom, a Robi a groove-okat, kiszínezzük és így áll össze majd.

Viszonylag sok helyről érkeztetek (kivéve téged és a basszgitárost – ti a Black-Out-ból „jöttetek”) ki mit hozott magával a zenekarba, milyen zenei stílust, milyen gondolatokat?

Nagyon meghatározó alapvetően a Bélának a zenei alapíze, és utána ami dallam és szöveg részemről rákerül, az meghatározza az egész jellegét. Ezenkívül ott a Robi, ott vannak a groove-ok amik elég erősen kiszínezik ezt a zenét. Végül is ez a három ember ízesíti ezt a dolgot. A Berci a basszusgitáros és a Peti ők nagyon hosszú ideig együtt játszottak több zenekarban is a Robival. Ennyit lehet elmondani, a számokat úgyis hallani kell, mi valahogy összegyúrjuk, összehozzuk.

Valamilyen szinten ez a groove-os hangzás, ami érződik a zenéteken, ellentétben áll azzal a keményebb rockkal amit te a Black-Out-ban játsszol. Most, hogy ebben a két stílusban így elhelyezkedtél, úgy érzed megtaláltad magad, vagy lenne még valami amit kipróbálnál?

Nézd én a zenében nem nagyon keresem önmagam. Tény és való, hogy ez egy nagy skálát ölel át, a Black Out azért az egy keményebb ez pedig egy táncolósabb zene. Nem nagyon kívánkozom más irányokba, nem tudom mennyire tudod, van még egy Mantra nevezetű együttes is, az meg talán a legkeményebb mindközül. Én igazából csak szeretem zenét, sokféle zenét szeretek, és nagyon örülök, hogy tudjuk játszani és még össze is tudjuk egyeztetni a dolgokat.

A Mantrával hogyan jöttél képbe?

Nem tudom, tudod-e én egy fél évet éltem is a szerzetesek között…

Igen erről tudok.

Hát ott ismerkedtünk meg, korábban voltak vendégszereplések, meg ilyesmi. Most, hogy énekest kerestek… majd meglátod, hogy milyen lett.

Nem akarom nagyon firtatni, de minek tudható be, hogy erre a fél év elvonulásra neked szükséged volt, mi vitt erre az útra?

Az, hogy én egy fél évig beköltöztem a szerzetesek közé, azt megelőzte 10 év spirituális érdeklődés. Ebből alakult ki, odatévedtem, és azt mondtam, hogy nekem ezt látnom kell, közelebbről kell megtapasztalnom. Életem egyik legszebb és legtartalmasabb időszaka volt.

A mentalitásod alapján bennem felvetődik, hogy van-e a művészetnek olyan ága (azt tudom, hogy festesz is) amiben még nem mozogtál, de kipróbálnád magad? (Tudom ez nagyon tág fogalom)

Ez bizony, nagyon tág fogalom. Szerintem ennek az a csúcsa, ha az ember megtalálja azt, hogy mi ennek az egésznek a lényege, a mozgatórugója, hogyan van, hogyan épül fel, mi a célja és mi az emberi élet célja. Ez a legfontosabb kérdés is egyben. Ezenkívül, hogy ki miben próbál megvalósítást elérni, például a zenében, ez inkább csak az érzékek kielégítése. De ezzel még én is csak próbálkozom.

És mennyire érzed teljesnek magad?

Amíg egy olyan helyen vagyunk ami a születésről, a betegségről és a halálról szól addig nem hiszem, hogy akadhatna ember aki kijelentené, hogy ő teljes. Ez egy olyan hely amiben mindenkinek keresnie kell (mindenképpen), de nem mondhatja senki sem magára, hogy teljes.

Most, hogy téged kifaggattalak, térjünk vissza a zenekarra. Készül-e a mostani albumról vagy a következőről videoklip?

Az Aszfalt és Fehér Csíkról most elkészült a forgatás, és szerintem a jövő hét végere meg is lesz a vágás, hamarosan láthatjuk. (Bocs, már látható – a szerk.)

Hasonlóan filmes lesz mint az előző, vagy másmilyen?

Ez egy ilyen monoton hatású kis történetecske lesz.

Ha befejeztétek a fesztiválozást, mik a terveitek?

Játszunk amíg a csövön kifér, szertnék egyre többet játszani, az egész ország területén, talán még azon túl is, meg közben készül az új anyag…

/fotók: koncertkep.hu - Rigó Tamás/

Ferenczi Attila

2004. 09. 06.