A mostani albumra 2 teljes évet kellet várni. Nem féltek tőle, hogy a nagy munkában kiégtek?!

Krisztián: Rettegünk ettől… de igazából nem félünk. Elég sok ötletünk van és sajnos nem igazán tudjuk ezt a lemezekben kiteljesíteni. De ez mindig is így volt. Úgyhogy ez nem változott.

Japán: Én személy szerint a stúdióban érzem a legkevésbé azt, hogy bármikor is kiéghetnénk…

Krisztián: Ha felgyújtanak, akkor kiéghetsz.

Japán:... a koncerteken se érezzük ezt. Koncerten sokkal hamarabb ki lehet égni, hogy ugyanazt csinálod minden nap, mint hogy bent ülsz a stúdióban és minden idegszáladdal azon vagy hogy azt halld vissza amit akarsz.

Miért kellet ilyen sokat várni egy teljesen magyar nyelvű album kiadására (ez volt ugyebár szám szerint a harmadik)?

Krisztián: Szerinted ez aktuális kérdés?! Bocs nem akarom visszadobni… Számmisztikát azt ne sejtsünk mögötte. Rájöttünk arra, hogy az angol dologgal nem nagyon tudunk zöldágra vergődni. Ezt most nem a hátunk mögött álló milliárdokra értem, hanem arra, hogy a magyar nyelvű számokra reagálni tud a közönség, és a diákok akárhány órában tanulják az angolt, soha nem lesznek olyan lelkesek koncerten.

Azért kezdtetek el angolul énekelni, mert az jobban tetszett?

Krisztián: Ahogy tetszett mondani…

A Neo-val volt közös munkátok, több számot segítettetek nektek rögzíteni. Ez inkább baráti, vagy szakmai kapcsolat?

Krisztián: Ajjaj. Hát erről nagyon sokáig tudnánk beszélni. Jajj nem jut eszembe a latin szó (itt egy velős, lehengerlő káromkodás hangzik el a riportalany szájából)… hogy hívják azt amikor a gomba, meg a moszat?? Szimbiózis!! Szóval volt velük egy szimbiózis, én mint énekes vettem részt a zenekarban, cserébe ők a lemezünkön mint producerek közreműködtek. Ez még fokozódott az évek során, mert a zenekarunk gitárosa Ábrám Zsolti a Neo-ban is játszott. De ez mostanra kikristályosodott. Nagyon jóban vagyunk a srácokkal. De most mi is a Neo?! Szóval nem munka- , sokkal inkább baráti kapcsolatban vagyunk.

Az új felállásban készülnek új dalok?

Krisztián: Állandóan vannak ötleteink. Pedig még nem is akartunk ezzel foglalkozni, ugyanis most arra koncentráltunk, hogy a Szigeten volt egy feldolgozás program a Heveny Szívlebeny, és az volt a fontos, hogy ezt összerakjuk. A lemezről van egy-két szám, amit még nem játszottunk koncerten, ezeket akarjuk most koncerten játszható formába önteni.

Jól tudjuk, hogy a „Száll ki és Gyalogolj”-nak meg fog jelenni egy angol verziója is?

Krisztián: Na így keletkezik a pletyka… Arra készülünk, hogy nyáron nagyjából az egész lemezt felvesszük. De a szövegek mind megvannak. Szeretnénk angolul megcsinálni.

Japán: A Tiffany-t most is angolul játsszuk. A többi még elválik, hogy mit írunk át, és hogy mit fogunk eljátszani.

A legújabb albummal igencsak magasra tettétek a mércét, a kritikusok is nagyon dicsérik, arra lennék kíváncsi, hogy mennyivel lett jobb, miben lett jobb, és mennyire sikerült megvalósítani azt, amit szerettetek volna.

Krisztián: Soha nem lehet mindent tökéletesen megcsinálni. Mondjuk ez kb. olyan 90%-os lett. Az azért nem olyan rossz… Erről legyen ennyi elég.

Ha elmenekülhetnétek valahova a világtól nagyon messze hova mennétek?

Krisztián: Hát azért van egy-két hely. Mondjuk egy dzsungel-diszkóba mennék Székelyudvarhelyre, mer’ ott jó. Vagy a Drakula Kastélyba, talán ott lelnénk nyugalmunkat... Ott kevés az ember.

Japán: Egy kastélyba, ahova el lehetne menni nyaralni, de itt legyen Magyarországon. Mondjuk a Zemplénben van is egy, csak a nevét nem tudom, az nagyon-nagyon jó hely.

Egyszer láttalak titeket (teljesen véletlenül) a Múzeum körúton, a Kálvin tér közelében sörözni. Netán ez a törzshelyetek?

Krisztián: Ez egy fatális tévedés lehet…

Nem ez egészen biztos!!

Krisztián: 10 éve járunk a Múzeum Kávézó/Cukrászda fedőnevű egységbe, ahol egyébként ihatatlan a sör, a bor, illetve nagyon meleg a tömény, viszont nagyon jó a hangulat. Igazából nem tudom, hogy miért járunk oda, valószínűleg azért, mert én például közel lakom hozzá.

Ősszel, hogy a fesztiválok időszaka véget ér, mit várhatunk tőletek?

Krisztián: Azt hagyján, hogy tőlünk, de tőletek mit várhatunk?! Tőlünk semmi jót… eljátsszuk a számokat, írunk új számokat és reméljük, hogy a mainál rosszabb koncertet nem fogunk adni. Hallottuk magunkat és ez is egy nagy eredmény. Jó volt a cucc, kritikán felüli volt a hangosítás. Nem csak Heaven Street-es közönség volt, én például megfigyeltem azt, és a Lukács Lacival is megbeszéltük, és ők is kurvára unják már, hogy minden Heaven Street után Tankcsapda koncert van, de mi nem unjuk, csak olyan furcsa . Azt vettem észre, hogy eddig minden fesztivál metál fesztivál volt, amit én mélységesen akcepálok, csak nem értek. Mi is volt az eredeti kérdés?! Szóval furcsa, hogy beraknak minket metál napokra. De játszottunk a Paksi Blues Fesztiválon is, Závodi Zacskó János meg is dicsért bennünket.

Japán: A Tankcsapdával való homályosítás eredménye egyébként egy közös szám lesz majd.

Krisztián: Körülbelül egy év múlva megcsináljuk azt a számot, amiről a Lacival már 2 éve beszélgetünk, egy duettet, erről nem árulhatok el többet, maximum annyit, hogy az lesz a címe, hogy Újság, Cigi, Telefon. Majd 2009-ben hallhatjuk :)

A három közül melyik vagytok ti?

Krisztián: Mind a három mi vagyunk, kivéve az újságot, meg a telefont…ja meg a cigit. A lényeg az, hogy rengeteg számötletünk van, és most lesz az első olyan Heaven Street lemez, hogy csinálunk egy csomó számot és abból kiválasztunk néhányat. Elértük ezt a dolgot ami egyébként nem egy nagy misztikum. Bármilyen megítélése volt a lemezeinknek, mi mindig olyanok voltunk amilyen a lemez. Soha nem szeretném letagadni egyetlen percemet sem és szerintem senki más sem a zenekarban.

/Az interjúban közreműködött: Rigó Tamás és Konka Dániel (utólag is köszi!)
Fotók: koncertkep.hu/

Ferenczi Attila

2004. 10. 01.