Kemény kérdést teszek fel, kemény választ várok rá: Jelen pillanatban a dalaitokkal mi a célotok?

Attila: Semmi különös, csak hogy játszhassuk őket. És ha szeretik akkor az még jó is. De nincs semmi célunk. Tényleg.

Andris: A dalokat elsősorban magunknak írjuk, semmi különös. Olyan, hogy na most írunk egy slágert, olyan nincs. A zene, az az önmegvalósítás eszköze, és ha találkozik a közönség ízlésével, az külön jó.

Azért a csajozás is ott lehet a szempontok között..:)

Attila: Nem, nem kifejezetten..

Andris: Nyilván azért kezdtünk elzenélni, hogy legyen egy csomó jó csajunk!!

Attila: Igen, de most már csak a pénzért csináljuk! (jót kuncognak)

Attila, te azt nyilatkoztad korábban, hogy a Lukács szövegei ihlettek meg, továbbá, hogy nagyon szeretsz filozófiai, vallási dolgokról olvasni. Ezt, hogyan tudjátok egy síkra hozni azzal, amit most csináltok?

Így van, ahogy a Lukácsnak is meg volt az, akit ő megihlette, nekem Ő volt. Nyilván többek között. Most már azért próbálok saját kút főből merítkezni, új szövegvilágot alkotni. Filozófia… Figyelj, nyilván olyan dolgokról szeretek szöveget írni, ami megmozgatja az agyamat. Amiről van mondanivalóm. Szeretem, ha valamiről szólnak a dalok. Nyilván kell valamiből szellemi táplálékot is meríteni, így szeretem az olyan filmeket is, aminek van mondanivalója. Ide tartozik a Mátrix is. Szerintem az filozófiai síkon nagyon ott van.

Sok kiadatlan dalotok van?

Andris: Van. Egy van, az Öreg Junkie balladája, amit még a próbateremben írtunk teljesen szétesve. Nem hiszem, hogy valaha is kiadjuk. Amiket megírunk, azokat fel is vesszük.

A dalok milyen részben készülnek úgy, hogy csak az egyikőtök írja, vagy közösen?

Attila: Van úgy, hogy az egyikünk megír egy számot, lehozza próbára és közösen kiügyeskedünk valamit.

Ha nem tévedek szólódalokkal is készültél, amit a koncerten játszogatsz…

Attila: Összesen kettővel.

Ez esetben a kérdésem kicsit érvényét vesztheti, de mindegy: Iránymutatás lehet ez egy másfajta Junkies felé?

Attila: Ezek a dalok stílusukban abszolút belepasszolnak a Junkiesba, igazából azért éneklem én őket, mert a Majom (alias Andris) nem volt hajlandó. A zenekar az folyamatosan változik. Ha ez nem lenne, akkor önmagunkat kezdenénk el ismételni, abba’ pedig nem szeretnénk beleesni. Egyébként nem szoktunk azon gondolkodni, hogy belepasszol-e, vagy sem.

Lesz ennek folytatása?

Attila: Bármi megtörténhet…

Új album nem készül?

Attila: Még semmi új nincsen. Egyelőre mindenki csinálja a szólóügyeit. A Riki is csinált szólózenekart, meg nekem is ott a Zorall. Majd talán a jövő év folyamán, majd, ha mindenki úgy érzi, hogy fel van töltve, akkor leülünk és együtt írunk majd.

Mélylélektani kérdés: Az elmúlt években sok buktatón kellett átjutnotok, ez mennyire kovácsolta össze a zenekart?

Andris: Ezektől erősödik meg valaki, ezektől leszünk tapasztaltabbak. Ugyanabba a hibába nem fogunk kétszer beleesni. A hibájából tanul az ember.

Attila: Szerintem mi beleléptünk mindenbe, meg még rá is eveztünk egy párat.

Mennyire érzitek magatokat termékenynek?

Andris: Ezek a szóló dolgok most nagyon bejöttek, mostanra gyűlt össze mindenkinek annyi ötlete, hogy a zenekaron belül nem tudtuk megvalósítani. Mindenkiben van igény, hogy ezeket az ötleteket valahol kiélje. Ha et megtörtént, akkor sokkal tisztábban tudunk nekiállni a saját dolgainknak.

Nemrégiben jött ki egy új Junkies klip…

Andris: Mi írtuk a forgatókönyvet, szerintem egy nagyon jól sikerült klip, nekem nagyon tetszik. Szeretem az olyan filmeket, amikben lehet játszani, azt nagyon élvezem. Nagyon jó lett a végeredmény. Annyira nem voltunk sokan.

Attila: Ez a dal a válogatás albumunkon van rajta, igazából teljesen spontán született, nem tudjuk, hogy iránymutató-e vagy sem.

A legfrissebb albumot a korábbival összevetve hogyan értékelnétek?

Attila: Ezt nehéz megmondani. Most már lassan egy éve, hogy megszületett. Én nagyon szeretem, de szerintem nem sikerült olyan átütőre, mint az SX7 vagy a Nihil. Hiányoltam róla a Mikinek az ötleteit, remélem a következőhöz már ő is hozzá fog járulni. Csak akkor csinálunk új lemezt, ha ő is így áll hozzá.

Andris: 3 év után most látom igazán, hogy a Nihill tényleg nagyon jóra sikeredett. A tavalyit sem tartom rossznak, de még le kell ülepednie. Érzem a gyenge pontjait, de ennek ellenére jó.

A szövegeitekben mindenről énekeltek: szexről, drogokról, mennyire élitek meg a népnevelő szerepét a színpadon?

Andris: Mi elmondhatom, hogy túl vagyunk mindenen, nem igazán drogozunk. Már láttuk ezt az egészet, ez is egy buktatója volt a zenekarnak. Érdekes innen kívülről. Van egy csomó dolog, amitől jó volt megtisztulni, nem feltétlenül alkoholra, vagy drogra kell gondolni, hanem olyan szemléletekre is, amiket már ledobtunk magunkról. Az elmúlt 10 évben érettebbek lettünk. Mi arról éneklünk, ami megtörtént, vagy megtörténik velünk, nyilván ezt azok értik meg a legjobban, akikkel hasonló dolgok történnek meg. Mi is felnőttünk bizonyos régi zenéken, mint Eddán, vagy Pokolgépen és megtaláltuk benne magunkat. Akiknek ezeket a dalokat írjuk, azok reméljük, hogy ugyancsak megtalálják magukat bennük.

Kényes kérdés: a drogokkal általában hogy álltok?

Andris: A könnyűdrogokkal kapcsolatban annyit, hogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem próbáltuk őket, de én megmondom őszintén, évekkel ezelőtt arra jutottam, hogy nem jön be. Rossz hatással van az idegrendszeremre, a viselkedésemre, de nem ítélek el senkit aki élt vele. Én nem találom veszélyes dolognak, szabályozni kéne, okosabban, mint ahogy most van.

Attila: Az a baj, hogy politikai kérdést csinálnak belőle. Ha valakinek az jön be, az nem baj. Csinálja. Mi megtapasztaltunk mindent, könnyű és kemény drogot. Mindenki belátása szerint csinálhatja, mi azért nem csináljuk, mert hosszú távon rossz hatással volt ránk. Mértékkel kell csinálni. Amennyit a szervezet megkíván :)

A korai fellépés mennyire érintett titeket érzékenyen?

Andris: Én megvallom őszintén: rühellek nappal játszani, a rock’n’roll feelinghez hozzátartozik az is, hogy nem napszemüvegbe kell játszani. Nem tudom elengedni magam. Ahogy egy felhő eltakarta a napot, egybőll jobb lett..

Attila: A közönség is ilyenkor inkább a kocsmában van, mint, hogy izzadjon.

Nem egyszer előfordult, hogy írtatok más zenekaroknak számokat (ugyebár most egy konkrtét dologra gondolok: Hooligans - Királylány), erről meséljetek. Volt egy kis kufirc, hogy titeket elfelejtettek megemlíteni, amikor a Hooligans díjat kapott ezért a dalért.

Attila: Így van, de ez nem a zenekar hibája volt, hanem a szerevezőé, aki a bulit csinálta. Mi a Hooligans-al nagyon jóban vagyunk, és megkértek - hogy ha tudunk - segítsünk szöveget írni. A kutya nem gondolta volna, hogy ekkora durranás lesz belőle! De szívesen segítünk nekik is, meg bárki másnak is akit szeretünk, vagy aki szeretünk. Igazából leszarjuk.

Andris: Ugye volt itt egy aranylemez átadás, és mi névre szólóan, külön-külön kaptunk aranylemezeket. Ez egy nagyon kedves gesztus volt. Nem akarom túldimenzionálni. A jogdíjat meg természetesen MI kapjuk :)

A Wigwamban, az Arany Nyíl Rock gálán személyesen is ott lehettem, ahol el is nyertetek egy díjat, ez mennyire ért titeket váratlanul?

Attila: Én ugyan személyesen nem lehettem ott, de Monki ott volt és átvette. Ez egy nagyon kedves és megtisztelő dolog volt, főképp, hogy a Wigwam közönségszavazata alapján dőlt el. Nagyon örülünk neki, hogy nagyon népszerűek vagyunk ott. Ha nem vagyunk sehol, akkor szombat esténként ott lépünk fel!

Heti hány napot dolgoztok?

Andris: Nyáron van, hogy heti hat buli is van. Egyébként heti 2-3 a szokásos.

Magánélet jöhet egy picit?

Attila: Figyelj, erről nem sokat tudok mondani, mert, ha héten 1 szabadnapunk van, az már jó.

Andris: A barátnők, feleségek már megszokták ezeket a dolgokat... És hát ebből keressük a pízt!

Mik a hosszú távú terveitek?

Attila: Minden fesztiválon ott vagyunk nyáron, hogy lemez mikor lesz, arról fogalmam sincs. Kivárjuk, amíg mindenki fel lesz töltekezve. Majd jön spontán.

Andris: Én már nagyon várom, szeretem csinálni!

Köszi!

/fotók: koncertkep.hu - Rigó Tamás/

Ferenczi Attila

2004. 10. 19.