Kétségkívül ti vagytok a legkeresettebb hazai underground zenekar, és külföldön is nagyon sokat játszotok, szerintetek minek köszönhető a sikeretek?

Emil: Hát azért, mert nagyon jó zenét játszunk! Mást nem tudok mondani…

Szertném megkérdezni, hogy a Korai Öröm Reflected – ről (ami igazából nem is a ti albumotok, hiszen egy remix album) mi a véleményetek?

Emil: Nekem tetszik és az én remixem is nagyon jó rajta! 18-an vagyunk rajta, jó sokan csináltak remixet...

Van személyes kedvencetek?

Emil: Nekem a Tigris tetszik nagyon, de még sok minden más is pl. az első szám - Ambrus (Amb – Chi Records), az utolsó a Mikié - az a szám rajta lesz a most megjelenő szólólemezén. Ez az a Miki aki korábban a Belgában is benne volt.

Az első albumotok nyert meg valamilyen borító díjat?

Emil: Az a 97-es, amin fehér alapon van 3 szárnyas valami.

Nekem valamilyen zöld alapú izém van.

Emil: Hú az ’95-ös az már nagyon régi. Az utána következő ’96-os album volt alternatív újságírásban szavazáson és Új-Zélandon az év albuma.

Most dolgoztok valami újon?

Emil: Nagyon lassan dolgozunk az új lemezen, mert saját pénzből csináljuk és az meg nem nagyon van. (közben valaki aki kicsit koordinálatlannak tűnik előlép a háttérből) Ő a dobos! ”Nem vagyok drogos!!” – jön a válasz -sebaj :) Bár tulajdonképpen az összes eddigi lemezünk saját kiadásban készült, és valószínűleg így lesz a jövőben is. Nagyon rajta vagyunk, ha minden igaz akkor őszre megjelenik.

A Reflected-hez hogyan sikerült összecsődíteni ennyi jó Dj-t?

Emil: Szerencsére nem nagyon kellet keresni, inkább az a probléma hogy időben leadják-e a remixeket. Szerencsére sok olyan barátunk van, akik szívesen kevernek bármikor. A most készülő album számáira is vannak már remix-jelentkezők.

Az minek köszönhető, hogy olyan sokat léptek fel külföldön, hogy szinte minden második fellépésetek odakint van?

Zoli: Lassan 10 éve járunk külföldre - szerintem kezdenek megismerni... :)

Emil: Én az elején még nem is voltam benne, de ’93-ban a zenekar alig alakult és már ment kifele Berlinbe -nagyon rossz anyagi körülmények között- játszani. Nagyon lassan jutottunk olyan szintre, hogy Európában úgy nagyjából ismerjenek minket. Amerikába is hívnak, csak oda nem tudunk kimenni az út drágasága miatt.

A zenétek borzasztó sokszínűsége (meg sem próbáltam besorolni, mert a raggae-től a jungle-ig minden van benne az összes underground elemből) minek köszönhető?

Viktor (a dobos): Annak köszönhető, hogy az ember alapvetően eléggé sokszínű, amíg nem korlátozza saját magát. Ha nyitott vagy a dolgokra akkor ez lecsapódik az életmódodban és a zenédben is.

Zoli: Én azt tenném hozzá, hogy nálunk 13 tagú a zenekar, és mindenki más személyiség és más zenéket szeret. Nyilván beleadja a saját ízlését az egészbe, és ebből egy egészen új minőség születik. Az a jó, hogy nem úgy játszunk, hogy valakinek a fejében van valami és akkor „Ez legyen”. A népszerűségünknek szerintem az az egyik titka, hogy a zene élő, folyamatosan megtörténik, megszületik a színpadon. És nagyon sok olyan zene van, pl. ami itt szól (Asian Dub Foundation Sound System szól a háttérben), ami nagyon jó, de előre van rögzítve és nem nagyon lehet variálni.

Nem okoz nehézséget ennyi zenészt összehangolni, akár zeneíráskor, akár fellépéskor?

Viktor: Idővel mindig összecsiszolódnak a dolgok. Ha próbálsz odafigyelni a másikra és van elég türelmed, akkor van remény, ha csak folyamatosan a magadét nyomod és állandóan önzőzöl, akkor kevésbé.

Összeszokott a csapat?

Zoli: Elviseljük egymást ennyi éppen elég.(Emil harsányan nevet a háttérben)

Más zenekarnál borzasztó általánosnak tűnhet, de remélem nálatok eredményre vezet, a kérdés az lenne, hogy nektek milyen a viszonyotok a zenéhez, mert nekem az jön le, hogy ez egy borzasztóan bensőséges valami lehet.

Zoli: Hát…Szerintem így jól jön hétvégente az a 10-20 ezer forint. Szerintem ez elég kohéziót jelent! (teljes káosz, mindketten nevetnek). Bármilyen zene megtanulható, mi ezt így kamaszorunkban megszerettük, kialakítottunk egy sávot ahol mozgunk és amivel tudunk bánni. Van egy 10-15 éves rutin, szeretjük és bármeddig el tudjuk játsszani. Attól függetlenül, hogy szeretik e az emberek vagy sem. De jó, hogy összejött ez így.

Emil: Ebben élünk. Ez az életcél. Van a hétköznapi élet, csináljuk a hétköznapi dolgokat, és ha az a másik nem lenne akkor eléggé szürke lenne az életünk. Pesze másban is meg lehet találni az értelmet, a kielégülést, de mi ebben találtuk meg. Az ember saját magát adja a legtermészetesebb és legőszintébb módon. Itt adod ki magadból azokat a dolgokat amik legbelül vannak. Nem más zenekarok, silusok által inspirált zenét adunk, hanem magunkat, akár esetlenül, vagy néha jól. Próbálja az ember azért jól. Utána ha kiadod magad, egy nagy üresség van a fejben meg egy nagy feltöltődés. Ez a legjobb benne.

Mi a tenyésztalaja az egyedi hangzásvilágotoknak?

Emil: Mindenkinek a saját világa. És nem csak a zenei elképzelései, hanem az egész élete. Van az a dal-alakú zene, ami egyszer megszületett és utána sokszor előadják, meg van a mienk. Nálunk ez improvizatív, vannak persze kiinduló alapok, de vannak előre nem megtervezett részek is. Amúgy a tenyésztalaj igazából az a világ, ahol vagyunk zenélés közben. Ott minden egyszerűbb és intenzivebb, gazdagon jönnek az áldások, te sem vagy olyan kicsinyes, ezért képes vagy átélni és továbbadni az energiát.

Létezik a Korai Öröm mellett a Korai’s Banditos (az ütsősszekció). Ez a két dolog mennyire üti egymást?

Emil: Miért ütné? 3 dj a zenekarból, koncert után nyomják a kemény ritmusokat!!

Én mikor otthon hallgatom, mindig úgy éreztem, mintha kicsit másképp koncerteznétek, a Korai zenéje sokszor inkább olyan befordulós, otthonülős hallgatós zene. Ezzel mennyire vagytok egy véleményen, vagy épp ellene és mennyire szeretitek magatokat megmutatni?

Viktor: Élőben azért jobb, mert szeretjük „kijátszani”. A lemez mindig olyan szar.

Van lehetőségetek folyamatos improvizációra?

Emil: Persze, anélkül nem élveznénk a koncertezést hosszú távon, de a közönség sem. Megvannak a számok, megvannak a keretek, csak mindig kicsit másképp adjuk elő. Húzósabban szólnak mint a lemezen.

Lesznek az új albumon a korábbi Korai Öröm vonalban változtatások?

Emil: Szerintem minden album kicsit más, például az új gitáros is rajta lesz. Játszottunk 4 számot az új anyagból ma is. Kicsit korszerűbb ritmusok, kicsit korszerűbb hangzás. Az alapja szerintem nem változik

Zoli: Csak hangosabban és gyorsabban játsszunk!!

Emil: Tehát egy picit csiszolódtak a dolgok. Égyébként ez mindig akkor derül ki, ha készen van, egyelőre csak dolgozunk rajta. Mi is meglepődünk általában az eredményen. Mélyebb lesz mint az előző, több rétegű. Lesz egy viccesebb számunk is! Továbbra is improvizálunk aztán keveréskor derül ki hogy mi marad mi nem.

Köszi!

Ferenczi Attila

2004. 12. 09.