- Menjünk vissza az időben. Immár bő két éve, hogy hivatalosan is kiszállt a zenekarból Varga Zsuzsa. Hogyan éltétek meg ezt az időszakot?

Andi: Miután Zsuzsa bejelentette, hogy kiválik a csapatból, még közel fél évig játszottunk együtt. De ekkor már nagyon rossz volt a hangulat. Nem beszélve arról, hogy teljesen értetlenül álltunk a helyzet előtt. Személy szerint még az utolsó közös koncertünkön sem értettem meg, hogy miért kell abbahagyni valamit, ami ennyire sikeres. Főleg, hogy a csapat is jól érezte magát együtt, és a közönség is imádott bennünket. Az utolsó koncertünk után pedig egy hihetetlenül nagy űrt éreztünk mindannyian. Zsuzsa ezzel a döntésével 10 éves munkánkat rúgta fel. Akkor úgy éreztük, hogy soha többé nem leszünk képesek színpadra állni. Egy világ dőlt össze bennünk. Egyáltalán nem terveztünk folytatást. Viszont egy hónap szünet után elkezdett hiányozni a zenélés. Újból lenéztünk a próbahelyünkre, ahol olyan dalokat kezdtünk el csiszolgatni, melyeket Stofi már a következő, harmadik albumra szánt. Ezek még főleg félkész dalok voltak. A próbákon aztán úgy alakult, hogy én vettem a kezembe a mikrofont. Aztán azon vettük észre magunkat, hogy új dalokat írunk a próbák során. Majd szépen-lassan összegyűlt egy albumravaló. Sőt, még én is belefolytam a dalszerzésbe.

- Ezelőtt írtál már dalokat vagy ekkor kezdődött az egész?

Andi: Nem, nem. Ezelőtt nem írtam dalt. Általában nálunk ez korábban úgy nézett ki, hogy Stofi megírta az alapokat, a próbahelyen mindenki hozzátette a maga hangszeres részét, majd Zsuzsa a szövegeit. Én ekkor még nem folytam bele ebbe a munkafázisba, mivel a feladatom főleg a vokálozás volt. Erre koncentráltam maximálisan. Zsuzsa távozása után én vettem át az ő szerepét. Először csak dallamokat írtam, majd a többiek bátorítására szövegeket is. Annyira belelkesedtem, hogy ha megnézitek, az album majd’ összes dalának én írtam végül a szövegét.

- Hogyan folytatódott tovább a történetet? Kiadó, rajongók hogyan fogadták az új Venust?

Andi: A próbák során elég sok dalötletünk született, amit megmutattunk a zenészbarátainknak is. Egyöntetűen mindenki biztatott minket, hogy készítsünk lemezt belőle, és ne hagyjuk abba. A kiadó is támogatott bennünket, a rajongók pedig az első perctől fogva kitartottak mellettünk. Számukra nem volt kérdés, hogy folytatnunk kell. Temérdek levelet kaptunk tőlük. Főleg engem biztattak, hogy csak lépjek előre pár lépést a színpadon, és nyugodt szívvel énekeljek. Mert ugye ekkor merült fel a kérdés, hogy ki legyen az énekes. Mivel én már akkorra teljesen belefolytam a munkálatokba, evidens volt, hogy velem folytatjuk tovább. Nem tudtam volna odaadni másnak a saját szövegeimet, mivel azok már teljes mértékben egyet jelentettek velem, az én részemet képezték. Zenekarilag is gondolkodtunk, hogy érdemes lenne-e bevenni egy idegent a csapatba, de ugyanattól a helyzettől féltünk, ami történt velünk, hogy elindítjuk egy énekes karrierjét és mikor már elég magabiztos, akkor otthagy minket. Ezt nagyon nem szerettük volna. Másrészt mi mindig is egy baráti társaság voltunk. A zenekar annak idején így indult el, és szerettük volna ezt a baráti hangulatot megtartani.

- Neked milyen érzés volt egyik pillanatról a másikra a színpad elejére állni, és frontemberi poszton énekelni? Mennyire volt nehéz vagy könnyű ezzel a feladattal megbirkózni?

Andi: Őszintén szólva nagyon féltem tőle. Elég kishitű ember vagyok, de aztán annyi bátorítást kaptam barátoktól, rajongóktól, hogy ez adott akkor annyi erőt, hogy végül elvállaljam és megcsináljam. Másrészt úgy voltam vele, hogy végre itt egy lehetőség, amit meg kell fogni, semmiképp nem szabad elszalasztani. Úgy döntöttem, hogy most az egyszer az életben megmutatom magamnak, hogy képes vagyok rá. Azt hiszem, sikerült is.

- Zsuzsával milyen viszonyban maradtatok? Nagyon rossz szájízzel váltatok el?

Andi: Valószínűleg nem lett volna olyan rossz számunkra ez a helyzet, ha Zsuzsa egy cseppet őszintébb lett volna. Elég furcsán viselkedett velünk, a színpadon többször megalázott minket, amit nem igazán értettünk. Mikor kérdőre vontuk, hogy mi a baja, nem tudta kimondani, hogy már nincs kedve velünk ezt az egészet tovább folytatni. Sajnos nekünk kellett helyette kimondani. Mi nagyon régi barátok voltunk Zsuzsával. Középiskolai osztálytársak, kollégiumi szobatársak, sőt a legjobb barátnők is egyben, így nagyon nem esett jól, hogy nem volt hozzánk őszinte.

- Azóta találkoztatok már? Sikerült valamelyest kibékülni?

Andi: Az az igazság, hogy azóta nem találkoztunk csak egyetlen egyszer. A VIVA tv hívott meg bennünket egy közös műsorba, ahol az lehetett a cél, hogy némileg összeugrasszanak minket, de ez nem sikerült. Sőt, én eleve úgy mentem el erre a találkozóra, hogy ki szeretnék békülni Zsuzsával. Vettem is neki egy kisebb ajándékot, egy emlékkönyvecskét, amibe még egy idézetet is írtam. Mindezt azzal a céllal, hátha kibékülünk. Sajnos a műsor alatt Zsuzsa ismét nem volt őszinte semmilyen téren, csak a szimpatikus oldalát próbálta mutatni a közönségnek, így rá kellett jönnöm, hogy ez az ember végképp eljátszotta a bizalmamat, így végül feleslegesnek tartottam a békülést.

- Időközben a csapatban is volt némi mozgás. Jöttek új tagok, új dobosotok lett és a gitáros poszton is történt.

Andi: Amikor elkezdtünk próbálni, akkor kellett először új dobos után néznünk. Eszünkbe jutott egy régi dobos barátunk, Picure, akivel mi még annak idején együtt kezdtük a zenélést, a Venus előtti zenekarunkban dobolt nálunk. Anno pont az első lemezünk megjelenése előtt kapott meghívást egy franciaországi munkára, így ő már nem játszott velünk a bemutatkozó albumon. Most, amikor újra kezdtük a zenélést, nem volt kérdés, hogy őt keressük meg és csábítjuk vissza a bandába. Aztán ahogy konkretizálódott, hogy a Venust folytatjuk tovább, úgy láttuk jobbnak, ha hívunk még egy gitárost, mert úgy éreztük, hogy a csapat teljessége szempontjából fontos lenne. Ekkor jutott eszembe Töpi, aki a Magyar Queen Club elnöke. Vele a Queen Emlékkoncerten találkoztunk először. Már ott nagyon szimpatikus srácnak tűnt, így mikor új gitáros után néztünk az ő neve merült fel elsőként. Szerencsére akkortájt pont ráért, és boldogan fogadta a megkeresésünket, nem beszélve arról, hogy a saját dalai közül is több felkerült az albumunkra, aminek külön örült.

- Hogy érzed így utólag, mennyire sikerült azóta elfogadtatnotok magatokat a közönséggel? Hogyan reagálta le ezt a váltást a nagyközönség?

Andi: Azért volt nehéz, mert azt hiszem, hogy elég rosszul kommunikáltuk kifelé a szétválás okait. Valahogy Zsuzsa jött ki ebből a szituációból győztesen, holott mi voltunk a cserbenhagyottak, akiket elgázoltak. A rajongók szerencsére minket támogattak, sőt, ők voltak leginkább felháborodva, hogy Zsuzsa szétszedi a kedvenc zenekarukat. A többi emberrel kapcsolatban pedig az a tapasztalatom, hogy a kezdeti furcsa, kételkedő pillantások után általában a koncertjeink meggyőzik a közönséget. Nagyon sokan jönnek oda hozzám koncertek után és gratulálnak. Aki veszi a fáradtságot, és eljön megnézni a Venust, az általában nem csalódik, sőt láthatja, hogy ugyanolyan bulit képesek vagyunk csinálni, mint a múltban. Aki pedig megveszi és meghallgatja a lemezünket, az egyöntetűen érezheti, hogy ez egy profi, értékes anyag.

- A lemez címe végül Kezdjük újra! lett. Gondolom nem véletlenül…

Andi: Nem-nem, ez abszolút a véletlen műve. Ezt a szétválás dolgot nem akartuk annyira erőltetni. Úgy gondoltam, hogy erre senki nem kíváncsi. A lemezre főleg pozitív hangvételű dalokat írtam, szerelmes dalokat. Olyan életvidám dolgokról írtam, mint amilyen mondjuk én magam vagyok. A Kezdjük újra! egy szerelmi újrakezdésről szól valójában. Mivel számunkra a zenélés szerelem, így nyugodtan mondhatjuk, hogy a Venuson belül is egy ilyen szerelmi újrakezdés történt.

- A csapaton belül változott-e a feladatmegosztás zeneszerzésben, szövegírásban?

Andi: Továbbra is Stofi írta a dalok többségét, de persze mivel a dalok a próbahelyen érték el végső formájukat, mindenki hozzátette a maga részét. Én is belefolytam a zeneszerzésbe, még gitározni is megtanultam. Büszkén mondhatom, hogy a Mire jó? című dalunk C-részét például én írtam.

- Tanultál zenélni korábban?

Andi: Nagyon muzikális vagyok. Valószínűleg ez örökség, mivel a családomban is vannak zenészek. Mindig is muzikális voltam, de nagyon sokáig nem fogalmazódott meg bennem, hogy tulajdonképpen én ezzel akarok foglalkozni. Énekkaros voltam, sőt általában a szólók éneklését is rám osztották a versenyeken, de soha nem gondoltam, hogy valaha énekesnő leszek. Gimnáziumban összekerültem Zsuzsával, akinek már akkor dédelgetett álma volt, hogy ezen a pályán fog dolgozni. Vele rengeteget énekeltünk együtt. Megszerettette velem az éneklést. Gimnázium végén, az érettségi után ő zenekart keresett magának, majd Kecskeméten rátalált a fiúkra. Én pedig ugye vokalistaként kerültem be a csapatba. Ekkoriban még hobbizenekar voltunk, jártuk a kisebb klubokat minimális fellépti díjakért. Aztán mi is elkezdtünk a profizmusra törekedni, minél több saját dalt írni és előadni.

- A Kezdjük újra! albummal kapcsolatban vannak még terveitek? Akartok még további dalokat kihozni erről a lemezről vagy már új albumon dolgoztok?

Andi: Az eredeti célunk az volt, hogy minimum 3 dalt hozzunk ki maxiként, amit sikerült is megvalósítani. Így több dal valószínűleg erről a lemezről már nem fog klipes formában megjelenni. Viszont az új albumon már elkezdtünk dolgozni. Már írogatjuk a dalokat, nekem is lesz rajta saját dalom, ha a többiek is rábólintanak. Most egy picit megrekedtünk a lemezkészítéssel, mivel Stofi a Szegedi Egyetem Jogi Karán épp a napokban teszi le az államvizsgáit, úgyhogy ő jelenleg erre koncentrál. Etonak pedig közben kisbabája, kisfia született, így ő meg babázik. Úgyhogy valószínűleg Stofi vizsgái után vesszük majd elő ezeket a dalokat. De azért már járogatunk le a próbahelyünkre, és a stúdióban is csiszolgatjuk a dalötleteinket.

- Látványosan szép honlapot készítettetek. Amennyire tudom, Te is aktívan segíted a Venus NET-es – www.venusnet.hu - felületének készítését…

Andi: Régen valóban teljes mértékben én készítettem a zenekarunk honlapját, a mostani site-nak azonban idő hiányában csak a szerkesztője vagyok. A dobosunk, Picur – akárcsak én, ő is – informatikus és egy kollégájával készítette el a honlapot. A friss információkat én teszem fel rendszeresen, a fiúk pedig a háttérmunkát végzik, Picur a programozó, a kollégája pedig a designere a weboldalnak.

- A hazai zenészek közül elsőként indítottál saját blogot a www.venusnet.hu -n. Gondolom, fontosnak tartod a közvetlen hangnemet a rajongókkal, de nem tartasz ennek a veszélyeitől?

Andi: A fiúk eleinte óva intettek ettől a dologtól, mivel egy híres ember blogja teljesen más, mint egy hétköznapi, ismeretlen ember naplója. Jóval többen olvassák, nagyobb figyelem fordul felé. Oda kell figyelnem, mit hogyan írok le, nehogy félreérthető legyek, hiszen így akár támadhatóvá is válhatok/válhatunk. Mindig megkérdezem a többieket, illetve azokat akikről írok, hogy egyáltalán megemlíthetem-e őket. Vannak bizonyos korlátjai ennek a műfajnak. Viszont nagyon szeretem csinálni, mert egyrészt nagyon szeretek írni, másrészt tudom, hogy az emberek kíváncsiak rá, hogy mi van a kulisszák mögött. Próbálok ezzel is örömet okozni a rajongóknak, és olyan dolgokat is leírni, ami érdekesebb lehet a közönség számára.

- Milyen jövőbeni céljaitok, terveitek vannak?

Andi: A következő album mindenképpen az előző lemez folytatása lesz. Lehet, hogy egy kicsit „eldurvulok” szövegileg. Az a tapasztalatom, hogy a nagyon érzelmes dalok kevésbé jönnek be az embereknek (a mai világ sajnos nagyon vad és önző), vagy legalábbis a Venustól nem ezt szokták meg. Úgy érzem, hogy lehetek szókimondóbb a jövőben, ez mindenképpen érződni fog a lemezen. Zeneileg ugyanolyan pozitív, lendületes dalokat szeretnék, mint amilyenek a 3. Venus albumon hallhatóak. Nekem nagy vágyam, hogy legyenek olyan dalok is, amelyek táncolhatóbbak, mivel én is szeretek táncolni. Koncertügyileg pedig tervezünk tavaszra egy turnét, amit nem igazán akarok elkiabálni, de egy picit már mesélhetek róla. Annak idején megszerveztünk egy középiskolai turnét, amit elég nagy siker övezett. Nagyon tetszett a gyerekeknek, és azóta is hívogatnak a középiskolák minket. Ezt a turnét szeretnénk a tervek szerint megismételni tavasszal.

Fotók: Schumy Csaba / www.venusnet.hu

fkriszta

2004. 12. 13.