Elöljáróban legyen szó az új albumotokról. Honnan jött az ötlet, hogy a számokat egy szimfonikus kísérettel újra feljátsszátok?

Szamóca: Ha tehettük volna már, így is kezdtük volna a zenei pályafutásunkat. Ennek meg kellett érnie. Annak idején elég volt, hogy néhány szintetizátort összedugtunk, lementünk a stúdióba és felvettük az első nagylemezünket. Öt nagylemez után magasabb a mérce. Mind az öt nagylemez platinalemez lett, valamivel meg kellett koronáznunk, és most állt össze minden ahhoz, hogy megtehessük.

A millenárisos koncert miben volt különb. Ugyebár élő felvétel volt, nem izgultatok?

Szamóca: Igazából nem is koncertnek tekintettük, hanem egy nyilvános lemezfelvételnek, ahova meghívtunk a barátainkat, és jónéhány rajongónkat. Más volt a közeg. Nem kellett tapsoltatni az embereket, sőt rájuk kellett néha szólni, hogy kicsit halkabban legyenek tekintve, hogy felvesszük. Én legszívesebben minden lemezünket így venném fel. Nagyon jól sült el.

Páran kifogásolták már a Millenáris akusztikáját, néha visszhangos, nem elég precíz az erősítés….

Kefír: Pedig ott rettenetes jó feltételek vannak a rögzítésre és filmfelvételre is. Ott forgatták régebben a Dáridót is. Nagyon jó a világítástechnika is, csupa olyan dolog amire plusz pénzt nem kellett elkölteni, mert a bérleti díjban benne volt. Nekünk csak a saját hangosításunkat kellett vinni. Ez a lehető legtökéletesebb hely erre a célra

A testvéred önként jelentkezett, hogy felénekeljen veled egy számot?

Kefír: Az a dal amit a nővéremmel éneklek, az első lemezünkön is rajta volt. Majdnem, hogy együtt írtuk azt a nótát – az Éjfél utánról van szó. Egyértelmű volt, hogy együtt énekeljük fel. Erre a lemezre az elmúlt 5 platinalemezről, azokat válogattuk ki, amelyek a mi és a közönség kedvencei – a „legjobb” dalaink. Emellé felkerült 3 új nóta is amit eddig senki sem hallhatott, az egyik a Semmi nem tart vissza amiről klip is készült. a TV-ben is látni. Amúgy minden dalt úgy hangszerelltünk át, hogy szinte alig lehet ráismerni. Ennek az albumnak az anyagát szeretnénk az idén, egy lemezbemutató koncert keretén belül bemutatni a Budapesti Kongresszusi Központban.
Az érdekessége, hogy az a zenekar ami ott állt össze az csak most fog még egyszer összeállni, soha többet.

A családjaitok mennyire muzikálisak amúgy?

Szamóca: Nekem egyáltalán nem. Az egész dobolással kezdődött, volt gitárom, aztán elkezdtem szintetizátorozni, vettem egyet a piacon, majd nyertem is egyet és akkor kezdtem el vele komolyabban foglalkozni. Kicsit féltettek ettől, de most már örülnek neki!

Kefír: Az édesapámnak nem tudom milyen zenei képzettsége van, de tud gitározni, gyerekkorában még zenekart is alapítottak. Innen a gitár iránti szenvedélyem, és az alapokat is tőle tanultam meg. Aztán később a normál iskolával párhuzamosan engem beirattak egy zeneiskolába és mellette jártam szolfézsre. Miután a gitártanárom elment németországba Miskolcon nem maradt több tanár, kényszermegoldásból egy másik hangszert kellett választanom, ez lett a zongora. Aztán a vendéglátóiparba mentem továbbtanulni. A szüleim műsorszervezéssel foglalkoznak nagyon régóta, ebből kifolyólag már gyermekkoromban sok emberrel találkoztam: pl: Bujtor Istvánnal , Máté Péterrel, Kovács Katival, Demjén Ferenccel . Nekem innen jött a zene szeretete, nem volt kérdés, hogy melyik útra lépjek.

Valahogy a Szamóca eszembe jutatta: ti ’93-ban alakultatok, milyen érzés visszatekinteni így 10 év távlatából?

Kefír: Nagyon jó! Ami a legelőször eszembe jutott most, hogy rettenetesen sokat fejlődtünk. Annyira rossz volt ez mikor elkezdünk! (nevetnek) Nagyon sok kiadót bombáztunk demókkal, hogy márpedig mi vagyunk a legjobbak és biztos nem csinál senki más rajtunk kívül ilyen jó zenét. Perszer ez idézőjelben. Nem hajtottak el minket, de voltak nálunk jobbak, természetesen. Ilyen távolból visszatekintve – igazuk volt. Az az idő ami a lemezszerződésig (’98-ig) eltelt, az hiányzott még.

Volt olyan amit utólag megbántatok?

Szamóca: Ezen el kell gondolkodnunk… Igazából nem volt ilyen, sok mindent másképp csinálnánk. De ezt tanulságként fogom fel.

Kefír: Én semmit nem csinálnék másképp. Nekem a lelkiismeretem így tiszta. Panaszkodni pedig végképp semmi okom. Minden így van rendben.

Mennyire voltak kalandosak azok az idők? Nehéz lehetett megkapaszkodni, a TV-ben is kezdett kimúlni a popkorszak!

Kefír: Nem annyira nem, sőt! Gondolom te nem voltál nagy diszkópatkány, de akkoriban nagy dancefloor láz volt. A Rapülők akkor tűnt el, akkor született az Animal Cannibals, a Carpe Diem, volt egy Kozmix, volt azért rendesen dömping! Ezt azért jegyeztem meg annyira, mert nagy dilemmában voltunk a Szamival, hogy milyen zenét csináljunk. Elkezdtünk mi is dancefloor-ral foglakozni, de előtte rockot is csináltunk. Aztán rámentünk a scooteres technós vonalra, de a Kozmixnak jobban sikerült mint nekünk. Akkoriban nagyon haragudtunk ezért, mert dobhattuk ki a demófelvételeket, pedig akkor még a Scooterral is találkoztunk, egy demófelvételt is adtunk nekik. Volt egy dal ami kísértetisen hasonlított egy számukra, ugyanaz volt a betétje mint a Back in The U.K.-nek csak visszafele! (nevet) Erre több szemtanúm is volt. Akkor végigkísértük őket az országos turnén. És ott ültünk velük a buszban.

Lalával jó még a barátság? :)

Kefír: Igen, ő majdnem, hogy a szomszédom! Miért?

Ő is énekel a lemezen!

Kefír: A Kell egy jóbarát-ot hárman énekeltük el, a Lala, a TNT-s Dobrádi Ákos, meg én. Az ákos sajnos nem tudott eljönni, ezért csak ketten énekeltük fel. Mi hárman nagyon sokat jártunk össze.

2004 környékén zenei berkeken belül hova helyezitek magatokat? Mennyire vagytok szerintetek nagy hatással a zenétekkel az emberekre?

Kefír:. A szakmánk miatt rengeteg nagy tudású és tehetséges emberrel találkozunk. Tudom, nálunk nagyon sok, sokkal tehetségesebb ember van mint mi, de nincsenek ennyire rivaldafényben. Ez tény. Ennek alapján döntse el mindenki, hogy hova helyez minket.

Ti hozzájárultok az utánpótlás segítéséhez?

Kefír: Igen. Én pl. pont egy olyan lemezen segédkezek amit egy barátom készít. Ő nagyon tehetséges. Rettenetesen muzikális. Én mindent megteszek, hogy egyszer ismert legyen.

Hogy nem fáraszt titeket a sok koncert. Van olyan nap, hogy 3 fellépésetek is van!

Szamóca: 8 is… Sőt, azt hiszem 12 a rekord! Mi is emberből vagyunk, és nem robotok akiket erre gyártottak, vannak hullámvölgyek. Most éppen jó kedvem van.

Megasztárt nézitek?

Közösen Nézzük! Szamóca: A Megasztár az egy baromi jó ötlet, talán nem kéne ilyen rendszeresen lennie, lassan az ötödik nagylemez jön ki az elsőből, most pedig rányomnak még ötöt. Régen volt 5-6 popzenekar, most már van 42, de lassan 70-en leszünk, ami nem baj, csak ha majd 100-an leszünk az emberek nem fogják tudni eldönteni, hogy kit szeressenek. Mi is indultunk anno, de annak más volt a rendszere – ritkábban volt.

Kefír: Erre nem nagyon emlékezhetsz, régebben volt a Kifutó című műsor. Én azt hallottam, de nem bizos hogy jók a forrásaim, hogy ezt a tehetségkutatót akkor a Pély Barna nyerte meg. Ő egy rettenetesen jó példa arra, hogy kijött akkor egy lemez, de azt anno nem azért vették meg, mert jó volt, mert mondanivalója volt, hanem mert a nyertes srác lemeze volt. Aztán el is tűnt.Ez a baj a mostaniakkal is. Nem azért adnak ki lemezt, mert ki akarnak adni, hiszen 10-20 számot írnak meg nagyon gyorsan. De a Pély Barna nézd meg, hogy hol tart most! És mellette baromi tehetséges ember! Én nem aggódok, hogy sokan leszünk, de azért hozzáteszem, hogy félve jelentkeznék a Megasztárra. Rendben, van gyakorlatom, de ott azért én is izgulnék!

Ti nem féltitek azokat, akik megnyerik, öt évre aláíratnak velük valami papírt, kimerülnek és lenyomják őket a süllyesztőbe?

Szamóca: Tudjuk, hogy a kereskedelmi tévéket a profit érdekli, ez pedig az emberen csapódik le. Ha nem lesz hozzá megfelelő reklám, videóklip akkor eltűnik.

Kefír: Ez egy ördögi kör. Ha az ember lemeze megy, akkor mindenki szereti, körülzsongja, ő a világ közepe. Ha egy picit nem megy, akkor ha bármit csinálsz is nem megy utánad senki. Nekünk annak idején nagyon nagy szerencsénk volt, hogy a kiadónknál egy olyan csapat foglalkozott velünk akikre teljes mértékben, mindenben számíthattunk, és megbízhattunk bennük. Hozzátenném hogy ezek közül az emberek közül néhányan megfordulnak most a Megasztárosok körül.

Példaképeteknek kit tartotok?

Kefír: Én a szüleimet. Maximálisan

És zenei téren?

Kefír:Mindenevő vagyok!
Szamóca: Példaképeim nekem sincsenek. Kedvenc gitárosom van, kedvenc énekesem, kedvenc szintisem.

Előfordult már, hogy egy dalt megírtok és nem viszitek közönség elé?

Kefír: Persze! A 3 új dalból az egyik az egy közel 4 éves nóta volt, ami már majdnem felkerült az előbb említett pártfogoltam lemezére (a Ne is gondolj rám c. dalról van szó), de ez a dal sokkal jobban hangzik szimfonikus hangszerelésben. Most is vannak a fiókban dalok, amitki tudja mikor veszünk elő. A következő lemezre is egy vadonatúj repertoárt dobunk össze.

Mit éreztek milyen lesz a következő?

Kefír: Többnyire megszavaztatjuk interneten, hogy pl. melyik dalból legyen kislemez vagy videoklip. De általában ugyanolyan hangulatú dalokat választanak ki. Szerencsére van egy névjegyünk amit nem tudunk magunkról lemosni, bármilyen dalt írunk, ott lesz rajta a pecsét, hogy „V-Tech”. Öregszünk, haladunk a korral, változunk.

Kongresszusi Központban mi lesz?

Kefír: Mint már említettünk az idén szeretnénk az Unplugged album anyagából egy lemezbemutató koncertet, aminek a helyszíne a Budapesti Kongresszusi Központ lenne, mert mindenképpen egy olyan helyet kerestünk, ami családias és elegáns is, mert szeretnénk egy nagyon közvetlen hangulatot kialakítani a közönségünkkel. A Millenárisban rögzített felvételről meg fog jelenni egy DVD is, azon lesznek még olyan dalok amit ugyan áthangszereltünk, de az albumra már nem fért fel.

Ja és fontos, hogy aki megvásárolta a lemezt, az talál benne egy kis kupont, amivel a pénztárnál, 10% kedvezményt kap a jegy árából!

Ferenczi Attila

2005. 01. 17.