- Először is szeretnék gratulálni az új lemezetekhez! Azt hiszem, ezzel a koronggal bebizonyítottátok a nagyközönségnek, hogy nemcsak techno-t tudtok játszani, hanem sok más zenei műfajban otthonosan mozogtok. Maga az ötlet honnan jött, hogy ennyi zenei stílust vegyítsetek össze egy korongra?

H.P.: Köszönjük! Mindig szerettünk új dolgokat kipróbálni, kísérletezni új ötletekkel. Azt hiszem, hogy az egész ötlet még a turné idején, illetve a klubokban töltött idő alatt született meg a fejünkben. Végül is nem csinálhatjuk ugyanazt évről évre, nekünk is váltanunk kell.

- Szerinted melyik feldolgozásotok sikerült a legjobban? Melyik a kedvenced közülük?

H.P.: Huh, ez elég nehéz kérdés, mert ahogyan az idő telik, úgy változik az ízlésünk is. Másrészt pedig ahogy befejezünk egy dalt, máris a következőn jár az agyunk. Mindig új ötletek hajtanak bennünket, így nem túl sokat foglalkozunk a már kész számokkal.

- A régi rajongóitok közül sokan csalódottnak érezték magukat, amikor az új lemezt meghallgatták, miközben pedig egy teljesen új rajongótábort sikerült megszólítanotok. Hogyan viseltétek a régi rajongók reakcióit?

H.P.: Hogy őszinte legyek, fel voltunk mi erre százszázalékosan készülve. Bárhogy is nézzük, mindig vannak olyan rajongók, akik ugyanazt szeretnék tőlünk hallani, mint 1994-ben, úgyhogy nem voltunk meglepődve. Azt hiszem, mindannyiunknak megvannak a kedvenc bandái, de ez közel sem jelenti azt, hogy minden egyes dalukat vagy albumukat szeretnénk. Ezt el kell fogadni nekünk is.

- Számomra az egyik meglepetésdal az új lemezen a régi nagy Depeche Mode feldolgozás, a Stripped volt. Viszont ez a feldolgozás elég steril maradt, nem változtattatok túl sokat az eredeti dalon. Fontos volt számotokra, hogy ez így maradjon?

H.P.: Abszolút! Ez tipikusan az a dal, amit nem szabad radikálisan megváltoztatni, kellő tisztelettel kell kezelni. Ez a dal úgy jó ahogy van, nem szabad elrontani. Ezért hagytuk meg szinte az eredeti formájában.

- Azt már sokan tudják rólatok, hogy nagy Depeche Mode rajongók vagytok, de akkor miért vártatok ennyire sokat, hogy feldolgozzátok valamelyik dalukat? Mennyire volt nehéz feladat számodra, hogy Dave Gahan után a vokált felénekeld?

H.P.: Azt hiszem, elég komoly bátorságot kellett gyűjtenem ahhoz, hogy ebbe belefogjak, ami bizony jó pár évbe tellett. Úgy gondolom, hogy a Scooter-rel mi már bebizonyítottuk, hogy egy elég sokoldalú csapat vagyunk, elég ha csak belegondoltok abba, hogy hány zenei stílus keveredik az új lemezünkön. Most végre eljött az ideje, hogy ezt is megcsináljuk, odaillett az új lemez anyagába.

- Egyébként ők hallották ezt a feldolgozást? Kaptatok bármilyen reakciót a csapattól?

H.P.: Nem igazán tudom, hogy eljutott-e hozzájuk ez a dal, pedig jó lenne tudni az ő véleményüket. De a legfontosabb, hogy a rajongóink nagyon megszerették ezt a feldolgozást. És azt is hallottam, hogy a Depeche Mode rajongóknak is bejött ez a verzió, legalábbis az internetes véleményeiket olvasva.

- Szabadidőtökben milyen zenéket hallgattok? Latin vagy funky zene egyáltalán szóba jöhet?

H.P:: Én általában Dj-szetteket, mixeket hallgatok vagy az interneten streameket. Műfajilag mostanában sok trance-et és természetesen techno-t és hardcore-t. De ha bulizni járunk vagy épp turnézunk, akkor szinte minden fajta zenét meghallgatunk..

- A Shake That!-hez egy elég szórakoztató klipet készítettetek. Kinek az ötlete volt ez? A videoklipek készítésében részt szoktatok venni?

H.P.: Általában ez úgy néz ki, hogy a kiadónk, a Kontor Records, elkészíttet jó pár klipötletet, szinopszist., majd mi összeülünk a teljes csapattal, átolvassuk és kiválasztjuk a számunkra legjobban tetszőt. Ezekhez természetesen hozzáfűzzük a saját ötleteinket, ami azért elég sokat dob ez eredeti sztori-ötleten, sőt sokszor jobb nála. Szóval ez így főleg csapatmunka eredménye, a kliprendező, mi és a kiadó készíti el közösen. És ami a legfontosabb, hogy nem szeretünk kapkodni, ami azt jelenti, hogy elég sokat vacilálunk minden klipünkkel, mivel , hogy úgy tartjuk, hogy az igényes kreatív munkához idő kell. Úgyhogy ilyenkor mindig az idő a legnagyobb ellenségünk, hiszen mindig határidőkre kell dolgoznunk.

- Immár több mint egy évtizede vagytok együtt. Egy ilyen nagy évforduló általában mindig egy komoly fordulópont mindenki életében, különösen egy zenekar történetében. Mennyire foglalkoztok ezzel? Ilyenkor leültök átbeszélni a múltbeli dolgokat, eseményeket vagy egyáltalán eszetekbe se jut ezzel komolyabban foglalatoskodni?

H.P.: Őszintén szólva, sose gondoltuk volna, hogy a Scooter ilyen sokáig sikeres lesz, és hogy ilyen hosszú ideig együtt is maradunk, de természetesen nagyon boldogok vagyunk, hogy a sorsunk ilyen jól alakult! Ha visszanézünk, ugye többször is történt tagváltozás a csapaton belül, először, amikor Ferris távozott az együttesből, majd egy évvel később pedig Jay váltotta fel Axel-t. Ilyenkor bizony elég komoly fejtörést okoz nekünk, hogy vajon működni fog-e így a zenekar. Igaz a változás legalább annyi jót hozhat mint rosszat, azt hiszem minden váltással együtt erősebbek lettünk. Szerencsére csak a javunkra vált.

- Mit gondoltok, mi a Scooer jövője? Milyen irányban fogtok haladni? Vannak-e már konkrét terveitek a jövőre vonatkozólag?

H.P.: A jelenlegi terveink közé tartozik, hogy amint lehet stúdióba vonulunk, hogy a következő kislemezünkön elkezdjünk dolgozni, ami várhatóan már a nyáron meg fog jelenni. Ha minden jól megy, akkor már ősszel kész is lesz az új lemezünk, úgyhogy jövőre már temérdek új anyaggal turnézhatunk.

- Jelenleg a „Mind Tha Gap” album anyagával koncerteztek. Tervezitek-e, hogy Magyarországra is ellátogattok? Egyébként milyen emlékeitek vannak a magyarországi fellépésekről?

H.P.: Nagyon remélem, hogy hamarosan felléphetünk Magyarországon. Ha jól tudom, a koncertmenedzserünk már szervezi a koncertet, úgyhogy napokon belül ki fog derülni, hogy pontosan mikor lesz nálatok koncertünk. Nagyon jóI éreztük magunkat annak idején Magyarországon, tényleg sok szép emlékünk maradt az ottani fellépésekről. Nagyon szerencsésnek tarthatjuk magunkat, hiszen annyi szép helyen jártunk már. Például múlt évben eljutottunk Namíbiába, Afrikába, ami egyszerűen csodálatos volt.

- Ősszel jelent meg az a hangoskönyv, amelyben H.P. közreműködött, Thomas Bernhard írásait olvasta fel. Honnan jött az ötlet, hogy egy ilyen project-ben vegyél részt? Egyébként szeretsz-e olvasni? Van-e kedvenc íród?

H.P. : Ez a Thomas Bernhard hangoskönyv egy új kiadónak készült, akik szeretnének hozzám hasonlóan ismert embereket felkérni, hogy az általuk kiadott műveket hangoskönyv formájában mondják fel. Úgy gondolom, hogy Thomas Bernhard nagyon sok kiváló művet írt. Tudom, hogy sok ember meg volt lepődve, mikor megtudták, hogy az ő művét választottam, de teljességgel rám volt bízva, hogy melyik írót választom. Nyugodtan mondhatom, hogy Bernhard az egyik kedvenc íróm, az ő írásait olvasom legtöbbször, ha van egy kis időm arra, hogy olvassak. A könyvet egyébként múlt ősszel a franfurti könyvhéten mutattunk be. Ha jól tudom, a sorozat folytatása egy Franz Kafka mű lesz, amit Sabrina Setlur fog felmondani.

- A Ti zenei stílusotokat sokszor hozzák kapcsolatba a kábítószerrel. Hogyan vélekedsz a drogokról? Használtál-e valaha drogokat? Mit gondolsz azokról, akik ilyen állapotban járnak a koncertjeitekre?

H.P. : Az üzenet nagyon egyszerű: tudj nemet mondani! Nem hiszem, hogy ahhoz, hogy az ember bármilyen zenét élvezni tudjon drogokat kellene használnia A fiataloknak elsősorban tisztában kellene lenniük a drogok hatásával, lehet ez könnyű vagy akár kemény drog. Az lehet, hogy néha ezt-azt megiszok egy buli alatt, de a drogokat felejtsd el. Szóba se jöhetnek..

- Ha most a jövőbe nézünk, mit gondolsz 10 év múlva hogy fogsz kinézni az életetek? A Scooter zenéje mennyire fog megváltozni? Lesz egyáltalán Scooter? Vagy milyen zenét fogsz majd akkor játszani?

H.P. : Ez egy elég nehéz kérdés zárásként! Fogalmam sincs milyen lesz a zenénk, de lélekben mindig hardcore-t fogunk játszani. Kérdezz 2015-ben, akkor talán tudok erre a kérdésre válaszolni.

fkriszta

2005. 03. 12.