Mikor kezdted a producerkedést?

Mindig is foglalkoztam zenével, alapvetően én is rajongó vagyok. Anno az öcsémmel sokat hülyéskedtünk, én doboltam a lábosokon, ő pedig egy lehetetlen akkordot játszott gitáron. És hogy az underground mikor jelent meg? Nem tudom, hogy egy kisgyereknél hogyan beszélhetünk erről. Engem mindig vonzott a függetlenség, és hogy saját magamat adjam. Nem foglalkoztatott, hogy a nagyokosok megmondják, milyen zenét kell írni, vagy hogy el kell menni tehetségkutatóra. Az én gyerekkoromban ezeken mi mindig röhögtünk!  Egy jó zenész, egy jó előadó, vagy egy jó hangszerelő az nem ettől lesz híres. A zsűri, a közönség és a rajongók, mindig elvárnak valamit, de zenét, vagy szöveget írni az egy belső kényszer kell hogy legyen.

A szüleid hogyan értékelték a „zajos” tevékenységet?

Az Anima előtt létezett egy formáció, amit leginkább a pop, az acid jazz jellemzett ez nagyjából ’89-’90 környékén történt. Ezt követte egy rövid szünet, tanulmányok, főiskola, inkább az írás felé fordulás, majd ’92-ben megszületett az Anima. A szüleim örültek neki, de én addigra már felnőtt ember voltam, így olyan tekintetben bár nem zavarta őket.

Ezek után hogyan jött a képbe Varga Zsuzsa és a Beat Dis?

A Beat Dis már korábban is egy önálló csapat volt, amúgy barátaim, és Csigó Tomi az énekesük az Animában is közreműködött. Segítek nekik koncerteket szervezni, de nincsen szükségük tanácsra. A Zsuzsa a szerzőtársával írja a jobbnál jobb számokat és ebben a Gergővel co-producerként veszünk részt. Az Anima pedig egy teljesen más világ, ott nem producerek, hanem zeneszerzők vagyunk.

Az albumok (a We Strike lesz sorrendben a hetedik), mindig az aktuális „ízléseteket” tükrözte? Ha kronológiában végigmegyünk ezek szerint játszottatok klezmert, roma zenét, dub-ot, raggae-t…

Mindig mindenhez közelítünk. Ez ugyan közhely, de én úgy gondolom, hogy egy jó egy jó zenekar, egy jó előadó, olyan mint a szivacs. Amit felszív, azt próbálja átmosni és másképp kiadni. Én minden stílust szeretek! Szeretem Kurtán György kortárs zenéjét, szeretem Bach-ot, szeretem a népzenét, szeretem a standard és a kísérleti jazz-t, Eric Truffaz-t, a dub-ot, a nagyon zúzós rockot ééés óriási Artic Monkeys rajongó vagyok. De az, hogy szeretem őket, az nem jelenti, hogy ilyen zenét kell játszanunk, nem hiszem, hogy jól állna az Animának, ha alter rock-ot játszana, pedig imádom a Kispál és a Borz-ot.

Szerintem a We Strike nagyon jól sikerült album, borzasztóan progresszív és nagyon sok zenei stílust lefed.

Először fordul elő, hogy igazi roma fiúk nyomják rajta romául a hip-hop-ot!

Az történetesen engem elsőre a Cypress Hill-re emlékeztetett!

Igen, nekem is volt egy ilyen érzésem, de azért mégis más, annyira budapesti zene! Ezt valószínűleg Los Angelesben másképp csinálták volna!

Sokat jársz külföldön?

Ahhoz nem kell külföldre járni, hogy sokféle zenével megismerkedj, de történetesen most voltam New York-ban és a Harlemben töltöttem pár napot. Nagyon komoly élmény volt! Meghallgattam egy fekete jazz-hip-hop zenét játszó csapatot, egy képzőművészeti kiállításon egy galériában, nagyon sokat jártam könyvesboltban, voltam lemezboltban is. Ellenben azt gondolom, hogy a lemezboltba járás, a juno.co.uk-k megjelenésével - hogy bármibe bele tudsz hallgatni, bármit megrendelhetsz – értelmét vesztette. Viszont még mindig olyan érzés számomra a lemezboltban való turkálás, mint a könyvesboltban kezembe venni egy illatos könyvet.

Az Asian Dub Foundation – köszönhetően az együttműködésnek- erős hatással van rátok…

Jó barátok vagyunk. Azt tudnotok kell, hogy itt nem lenyúlásról hanem kollegiális viszonyról van szó. Ők a zenei hagyományaikat rakják rá egy elektronikus zenei alapra. Én nem akarok direkt táncos népzenét csinálni. Ott van például a Németh Juci, aki nagyon szépen énekel autentikusan roma zenét, hiszen nagyon sokat élt romák között, ezért gondolom a mai napig, hogy a Juci volt az eddigi legjobb énekesnő az Animában, még akkor is ha számokat nagyon sokan énekelték. Ott van történetesen Heidi Lebo (?) Los Angeles-ből, aki ráénekelt az egyik alapunkra, visszaküldte. Mindenkinek tetszett! Nem kell ehhez még fizikai kontaktus sem, nem is találkoztunk vele soha!

Juci távozása mennyire ingoványos terep?

Lerágott csont. A Juci ittléte és távozása azért lehetett olyan nagy hatással a közönségre, mert ő hét évig itt volt velünk (előtte ugye volt nekünk két énekesünk is), és az Anima kvázi médiaszereplésének felfutása erre az időszakra tehető. Az emberek mindig nagyon nehezen adják fel a jól megszokott dolgokat, szeretnek skatulyázni, szeretnek az emberek kockafejű egyen-zenekarokat látni. Az emberek nagyon nehezen emésztik meg, hogy például a Másfél új lemezén énekes track-ek vannak. Fel vannak háborodva, hogy a Lovasi András miért csinál Kiscsillag zenekart. Naná hogy csinál! Csináljon! Egy életünk van.

Jeremy Thompson alias MC Jazz-el hogyan kezdődött az ismeretséged?

Nagyon érdekes, mert ő nem valamiféle londoni kapcsolat, mint a Transglobal Underground, vagy az Asian Dub Foundation, vagy a J.C., aki három számban is énekel a We Strike-on. JC-t is és az Asian-t is fellépésen ismertük meg, de Jeremy-t úgy találtuk, hogy egy szombathelyi barátunk haverja volt aki Dj. Zulu néven játszik immáron 10 éve Londonban. Jeremy először a Beat Dis lemezen közreműködött. Utána meghívtuk, mert nagyon bejött a hangja, de ahhoz képest, hogy itt volt nálunk egy évig (!) a kutyát se érdekelte - se a TV-t, se a rádiót, se az újságokat, minket viszont nagyon!

Valóban eléggé villámcsapás szerű volt, ahogy az átszervezéssel együtt feltűnt a zenekarban!

Most például nincs velünk, visszament Londonba, de reméljük, hogy legalább a Szigetre visszajön! Például az egész jól sikerült Revolutiont – a Beatles adaptáció elkészítésében is ő segített. Nagyon okos gyerek, akivel nem csak zenélni lehet együtt, hanem mondjuk Franz Kafkáról, vagy Dosztojevszkiről beszélgetni – és ez ritka a magyar zenei közegben. JC a világ leggyorsabb rappere, a Guiness Book is jegyezte – de kit érdekel ez a része, az a lényeg, hogy hogyan, miképp és milyen ízekkel adja elő magát. Nagyon sok előadó van a mostani lemezen.

Neked van egy kislányod…?

Inkább már nagylány – 15 éves!

Ő hogyan viszonyul ehhez a zenéhez?

Imádja! Ez az első Anima ami bejön neki, mert keményebb és pergősebb mint az eddigiek. Több lemezen is közreműködött, például az elsőn ’93-ban két évesen még nevetgélt, a Gipsy Sound Class-en is énekelt. Jelenleg basszusgitározik, megszállott rock és Red Hot Chilli rajongó. De ne feledd, hogy koncerten megint egy más élményt kapsz, ott van velünk Horváth Béla, a Csigó Tomi, a roma fiúk a Veszélyes Kölykök (Báder Gyuri és Gáspár Ernő) – nagyon jó volt velük dolgozni, de ők is mennek a maguk útján. Az Anima nem egy didaktikus zenekar.

Tehát aki valami igényeset tud nyújtani zeneileg, és érdekli a Ti zenétek….

Az jöjjön! Jelentkezzen! Megnézzük, megvizsgáljuk  De mi is sokfele próbálkozunk, az új lemezt legalább 50 helyre küldtük el, olyan embereknek akikkel szeretnénk együtt dolgozni – de erről nem szívesen beszélek amíg nem biztos. Mikor az Asian Dub Foundation-ös szám terve volt az agyunkban, akkor arról sem beszéltünk szívesen, ám annál inkább mikor már megcsináltuk, és mehettünk Londonba játszani a Cargo-ba, ami ott a legkomolyabb elektronikus tánczenei klub. Erről utólag jó beszélni, ahogy arról is, hogy a következő lemezen mi lesz. Ami biztos, hogy ősszel adunk ki egy remix-lemezt, aminek az alapját a We Strike-on hallható dalok fogják alkotni. Nagyon komoly nevek szerepelnek majd rajta és rákerül a More Fire Remixverseny győztese is.

Bár tudom a választ, fejtsd ki, mennyire vagy most elégedett?

Boldog vagyok, és nagyon élvezem az együttműködést a zenekarral, a vendégekkel, és minden eddiginél jobban a koncertezést is. Megmondom őszintén nem szeretem a régieket hallgatni nincs is otthon egy Anima lemezem se! Az utolsó demót pedig a nyugatiban adtam oda egy srácnak. Ha az ember megcsinál valamit akkor utána elégedett és egy héttel utána már nem szereti  - ez így természetes.

Ferenczi Attila

2006. 05. 09.