Sokan még csak most ismerkednek a neveddel. Mit kell tudni Rólad, ki vagy, honnan jöttél?

16 évesen kerültem komolyabb kapcsolatba a szakmával, Mátraszőlősön kezdtem lemezlovasként dolgozni. Innentől hamar sínre kerültem, ’94-ben már a pásztói Black&White rezidense voltam, aztán jött a Palace Dance Club, majd a Club Miami. Minden hely más és más, mindenhol értek új hatások, mindenhol ragadt rám valami, és végül kiforrt a saját stílusom. Budapesten rendszeresen játszom a Citadellán és a Cuba Librében. Fontos megemlíteni, hogy a WeLove Kreativ Kft Csapat tagjaként Sterbinszkyvel, 5-vösel és más DJ-kel pörgetjük a lemezeket olyan exkluzív partykon, mint a Bacardi B-Live vagy a Martini Retro utazó partyk. Egy éve vagyok a 96.4 Roxy Rádió Dj-je, ahol csütörtök délutánonként élőben játszom. Sőt, Csongrád Megye legnagyobb rádiójában, a Rádió Pluszban saját mixműsorom van hétfő esténként.

Elég gyorsan jött az első maxid ahhoz képest, hogy a neved szélesebb körben csak most kezdik megismerni. Hogyan született a Watching The Sun Goes Down?

Személy szerint meg vagyok arról győződve, hogy egyes magyar lemezlovasok ugyanolyan színvonalon dolgoznak, mint nyugati kollégáink – jó példa erre Sterbinszky, Shane54 és Yonderboi is. Sőt, annyi tehetséges dj van még itthon, akik megállnák a helyüket külföldön, hogy hosszú lenne felsorolni... Szerencsére úgy alakult a sorsom és a szakmai karrierem, hogy én is elő tudtam rukkolni egy saját maxival. Markanera barátom (Pacsai Márk) segített a stúdiómunkálatokban, a dal vokálja pedig Nita (Csabai Anita) nevéhez fűződik.

A Roxy, ahol csütörtökönként mixelsz, kiemelt rotációban játssza a zenédet, de rengeteg vidéki adó is műsorára tűzte, klipje már a zenetévéken is megy. Sőt: a Watching The Sun Goes Down a világ 23 országában hallható. Hogy sikerült ezt megvalósítani?

A rádiók hamar ráharaptak a zenémre. Ez annak köszönhető, hogy az első pillanattól tudatosan törekedtünk arra, minél újszerűbb és egyedibb legyen a hangzásunk. Jó érzés volt, mikor a Watching The Sun Goes Down felkerült a MAHASZ Dance Top 40-es listára, és ott is maradt. Említettem, hogy rezidense vagyok egy exkluzív partysorozatnak, amivel új időszámítás kezdődik a szórakoztatás történetében: ez a Bacardi B-Live. Azt kell tudni róla, hogy ez a rendezvénysorozat 23 országban fut párhuzamosan, és miután a maxim nagy sikert aratott a B-Live prezentációján, a külföldi bulikon játszó lemezlovasok is kaptak belőle egy-egy példányt. Így jutott ki a zeném külföldre. Ennek köszönhető, hogy egyre több gratuláció és megkeresés érkezik más országokból, szóval kezdenek igencsak beindulni a dolgok.

Nemrég személyesen is találkoztál példaképeddel, Carl Cox-szal. Nem csak szó-, hanem maxiváltás is zajlott köztetek.

Igen. Splitben, a reptéri terminálban futottam össze egyik kedvencemmel, Carl Cox-szal. Cox éppen egy bulira érkezett a Horvát városba, én pedig hazafelé tartottam. Sikerült pár mondatot váltani vele, szóba került néhány közös buli, és ezt követően átadtam neki egy maxit. A nagy rohanás közepette még csináltunk pár közös fotót, és abban maradtunk, hogy legkésőbb jövő nyáron Ibizán újra találkozunk. Aztán pár hete jött egy mail Cox menedzsmentjétől, őszintén gratuláltak a zenéhez és a kliphez. Azt írták: minden elismerésük, világszínvonalúnak tartják. Bevallom, ez azért nagyon jól esett.

Hogyan tovább? Várhatók még önálló szerzemények, esetleg egy egész albumban is gondolkodsz?

Nagy lelkesedéssel melózunk Markanerával, hamarosan elkészül második dalunk is. Hasonló hangzásvilágban alkotunk, mint a Watching The Sun Goes Down esetében, továbbra is előnyben részesítjük a korszerű hangzást élő hangszerekkel és kellemes harmóniákkal. Terveink között szerepel egy szerzői album elkészítése, bízunk benne, hogy kiadónk, a CLS Records támogatni fog bennünket. Rengeteg buli és munka vár még ránk, azon leszünk, hogy továbbra is hozni tudjuk a jelenlegi színvonalat.

Juhász Gergely

2006. 10. 18.