Új gitáros, új lemez, új kiadó. Ez jellemzi ma a szegedi Nyers zenekart. Isten malmai lassan őrölnek, ezért nyilvánvalóan nem tegnap és nem is tegnapelőtt történtek a változások. Az elmúlt bő egy esztendő történéseit mesélte el egy új, azaz megújult, feltöltődött ember, Czutor Zoltán, a Nyers zenekar motorja.

Rockinform - Kezdjük azzal, hogy tavaly kint voltál az USA-ban. Ez valamiféle tanulmányút volt a következő lemezhez?

Czutor Zoltán - Utólag derült ki, hogy az is volt, de alapvetően nem ez volt a szándékom. Azért utaztam el, mert itthon tele lett a tököm mindennel. Aztán kint felismertem egy csomó mindent, ami itthon jó és érdekes, így most már sokkal jobban érzem magam, amióta hazajöttem. Eredetileg úgy terveztem, hogy két hónapig leszek kint, ebből végül kilenc hónap lett. Önbizalom szempontjából is jót tett a kint tartózkodásom, mert sok olyan válogatóra elmentem, ahol zenészeket kerestek, itt pedig elég sikeres voltam. Mégsem ez érdekelt leginkább, mert a saját anyagomat akartam "nyomni", és ez is működött. A válogatók révén azonban szereztem egy csomó alkalmi zenei munkát, és emellett saját számokat előadó zenekarokban is játszottam, segítettem a dalszerzésben, stúdióban dolgoztunk. Amikor hazajöttem tele voltam energiával ill. ötlettel, és mivel a Nyers nem szűnt meg, csak szüneteltette mőködését, összerántottam megint a csapatot...

R.I. - Szóval kitapasztaltad a show-business-t...

C.Z. - Nem tudom, hogy ezt lehet-e így mondani, de egyfajta önigazolásnak jó volt, mivel kiderült számomra, hogy nagyban tényleg úgy vannak a dolgok, ahogy én gondolom. Észrevehettem azt pl., hogy ami Magyarországon ilyen trend-követő, gusztustalan, divat-hányadékok megjelenésének pusztán anyagi okai vannak, ugyanis azokat a legjövedelmezőbb piacra dobni, a legolcsóbb az előállításuk és népszerűsítésűk.

R.I. - Konkrétan mikre jöttél rá kint, hogy itthon jók?

C.Z. - Pl. hogy ízig-vérigmagyar vagyok. Olyan dolgok hiányoztak odakint, amik itthon eszembe sem jutottak, és még az is előfordult, hogy pont az hiányzott a legjobban, amit itthon ki nem állhattam. A kis nyöszörgések, kekeckedések, a dolgokhoz való szarkasztikus hozzáállás... Vagy megtörtént, hogy a Lisztrapszódiát hallva könnybe lábadt a szemem, pedig korábban sosem foglalkoztatott az a dolog, hogy magyar vagyok.

R.I. - Zenész körökbe halál ismeretlenül csöppentél bele?

C.Z. - Igen, az egyetlen ember, aki segített kapcsolatokat szerezni, az Atlantic Recordsnál egy fiatal ügyvédnő volt, aki évekkel ezelőtt Pesten látott minket játszani. Akkor szólt, hogy ha kijutok egyszer Amerikába, akkor szóljak és segít. Nos, én megkerestem, és ő megadott pár telefonszámot, de volt, hogy újsághirdetésekre jelentkeztem, emellett én is feladtam párat... Az embernek kint állandóan olyan érzete van, hogy mindig fél, lemarad valamiről, mert annyi minden történik, hogy a töredékén sem lehet ott lenni annak, amin úgy érzi az ember, érdemes lenne. Mindenkinek az a célja, hogy a megfelelő időben a megfelelő helyen legyen. Ezzel én is így voltam, mert kiadót akartam szerezni a zenekarnak. Jelenleg három-négy komoly érdeklődő van, csak az volt a gondjuk, hogy nem volt kint a csapat. Komoly dolgokat be lehetne indítani, ha mindannyian kimennénk, de ettől kicsit tartózkodnak a többiek. Igazából teljesen rám lennének utalva, és lehet, hogy ennyire nem bíznak bennem.

R.I. - Neked kellett ott alkalmazkodnod a zenéhez, a zenésztársakhoz, és ez merőben más, mint amit itthon csináltál..

C.Z. - Igen, de azért nem volt olyan vészes a helyzet, pl. az a munkám, ami a legtöbbet fizetett pont olyan volt, ahol elég nagy szabadságom volt. Egy zeneszerző kiadott egy lemezt mindenféle stílusban, azzal a célzattal, hogy olyan cégekhez jutassa el, akik filmekhez és más produkciókhoz intéznek zenéket. Instrumentális komolyzenétől kezdve az alternatív rockig minden volt, és engem választott ki, mint alternatív rockos embert, hogy én csináljam meg az ő ötletét. A basszusgitárt és a szólógitárt én játszottam fel, és egy kicsit még énekeltem is benne. Két nap munkáért kaptam kétezer-kétszáz dollárt, bár ez kirívóan jól fizető munka volt, ugyanis inkább apró, olyan hatvan-százdolláros hakni munkáim voltak.

R.I. - Aztán, amikor hazajöttél, újra életre kelt a Nyers...

C.Z. - Igen, kb. egy éve csináltunk egy demót, amit elküldtünk több kiadónak, és végül a 1G Records-nál kaptunk olyan ajánlatot, amiről úgy gondoltuk, hogy már el lehet fogadni. Összesen hárman-négyen érdekl?dtek, de az övék volt a legkedvezőbb, és úgy látjuk, hogy náluk nem veszünk el más, nagyobb produkció vagy reprodukció mellett. A reklámkeretünk is jóval nagyobb, mint amekkora az előző kiadónknál volt.

R.I. - A ?Mi, rendes emberek" c.új lemezt, sajnos még nem hallhattuk, de a maxit azt már igen...

C.Z. - Gyártási problémák merültek fel, a németek elszúrtak valamit. A lemezeknek már meg kellett volna érkezniük, de ez most csúszik pár napot. Február végétől azonban már kaphatók lesznek.

R.I. - Megint elkanyarodtatok a korábbi zenei vonalatoktól.

C.Z. - Igen, ám ez a maxi csak annyiban mérvadó, ha csak a rajta lévő három számot nézzük, mivel azokat ismeritek, hogy eklektikus az anyag. Persze vannak olyan számok is a lemezen, amik kimondottan Nyers-esek. Korábban is eszünkbe jutott sokféle, egymástól teljesen eltérő dolog, de a B.M.G.-nél az volt az álláspont, hogy a dalok beilleszthetőek legyenek valamilyen jól meghatározható stílusba. Most viszont megvalósítottunk minden olyan ötletet, amit jónak vagy poénosnak találtunk.

R.I. - Érdekes módon mégis így a kommerszebb, egy eladhatóbb vonal felé kanyarodtatok.

C.Z. - Igen, pl. az "A gyengébb nem szívat" c. szám esetében a remix verzió sikeresebb volt, mi mégis jobban szeretjük a maxit nyitó, eredeti verziót, annak ellenére, hogy nem szól olyan jól, mint az Amerikában felvett, kész groove-okkal fűszerezett változat. Nyilván ennek az volt a célja, hogy nyomják a TV- és rádióadók, de ettől függetlenül nem kaptunk zöld utat a rádióktól sem, mivel meg se hallgatják, ha azt hallják, hogy ez Nyers, mert szerintük nem való oda.

R.I. - Említetted, hogy kint érdeklődnek irántatok. Eljuttatjátok majd a tengerentúli kiadókhoz az új anyagot, esetleg egy angol nyelv? verzió formájában?

C.Z. - Igen, van ilyen terv. De nem látok sok esélyt arra, hogy ezzel a zenekarral kifelé mozduljunk, ugyanis arra nincs sok esély, hogy az egész zenekar kiköltözzön, márpedig máshogy ez nem megy.

R.I. - Ki akartok törni az ún. underground vonalból, célotok, hogy befussatok?

C.Z. - Mindenképpen sikeresek akarunk lenni, hisz? mindenki ezt csinálja. Csomó olyan zenekarról tudok, akiket "lealternatívoznak", és közben egyáltalán nem egyedi, rétegzenét akarnak csinálni, és nagyon örülnének, ha komolyabb zenei váltások nélkül nagyon népszerűek lehetnének. Neveket inkább nem mondanék, hátha sokan épp? azért szeretik őket, mert nem annyira befutottak. Bennünket is érdekel a siker, de semmi olyan változás nem történt a zenénkben, amivel ne tudnánk teljesen azonosulni. A "Dundipocak" c. demónk is eklektikus volt, még jazzes beütése is volt, bár ez a műfaj sosem érdekelt bennünket komolyabban. Nos, az új lemez inkább ehhez áll közel, ez az igazi Nyers. Nyilván sok tapasztalattal lettünk azóta gazdagabbak, és ügyesebbek is vagyunk már.

R.I. - Mennyi id?re, vagy lemezre szól a szerződésetek a 1G Records-szal?

C.Z. - Kettő plusz egy.

R.I. - Mennyiben más ennek a kiadónak a koncepciója, mint az előzőé volt? Nekem feltűnt pl., hogy a videóklip (A gyengébb nem szívat) már jóval a lemez megjelenése előtt látható volt a TV-csatornákon.

C.Z. - Eredetileg szeptemberben jelent volna meg egy maxi, és novemberben a nagylemez. Aztán a maxi csak novemberre lett kész, és közvetlen karácsony előtt már nem akarta a kiadó megjelentetni a lemezt. Közben pedig jó pár helyen elkezdték rendszeresen játszani a klipet, ami miatt a kiadó aggódott is, hogy le kellene venni a műsorról, mert mire megjelenik az album, akkor már nem lesz mit játszani. Ez ellen persze tiltakoztunk. Most már van egy új klipünk is - a "Bírlak" c. dalhoz -, amiben Gryllusz Dorka szerepel. Ez egy slide-os, lassú szám, és nem igazán fényűző a klip, de szép képek láthatók rajta, a videó hangulata is olyan nyugis, mint a számé. Szívünk szerint a címadóhoz csináltuk volna, de hogy igazán üt?s klipet forgassunk, ahhoz sokkal több pénz kellett volna.

R.I. - Gitáros csere is történt nálatok...

C.Z. - Igen, Hegyi Pali a másik gitáros a csapatban, ő az eFeMeR zenekarban játszott korábban, és nagyon jó partner. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy jobb gitáros, mint az elődjei, de sokkal jobb agy, a hozzáállása is pozitívabb.

R.I. - Melyik stúdióban dolgoztatok, szerepelnek-e vendégek az albumon?

C.Z. - A Golden Sound stúdióban zajlottak a felvételek, a zenei rendező a Sexepil egykori basszusgitárosa, László Viktor volt, DJ W. György scratch-elgetett. Többé-kevésbé elégedettek vagyunk a végeredménnyel, de nekem nagyon hiányzik az, hogy analóg stúdióban dolgozzunk.

R.I. - Koncerten hogy tudjátok előadni az új dalokat, törekedtek arra, hogy a zenei megoldások ugyanazok legyenek, mint amik a lemezen hallhatók?

C.Z. - Természetesen, és ezt úgy oldjuk meg, hogy a betétek mindisc-re fel vannak véve. Az egyik sávon szólnak a zenei "pluszok", a másikról pedig a dobos kapja a takk-jelet.

R.I. - Ha beüt ez a lemez, és netalántán elkezdik a rádiók is játszani, megy a klip is, akkor bevállaltok diszkó-fellépéseket is?

C.Z. - Gondolkodunk rajta, de elsősorban ott is élőben szeretnénk játszani, esetleg a groove-ok felhasználásával. Volt egy olyan lehetőségünk, hogy felajánlotta egy koncertszervező társaság, hogy intéznek nekünk diszkó bulikat, ha jó remixekkel tudunk fellépni. Ha bejön a lemez és érdekelné az embereket, akkor anyagilag nem lenne rossz, de számunkra teljesen elfogadhatatlan, hogy play-back-re tátogjunk. Végül úgy döntöttünk, hogy olyan kis helyeken mégis elvállaljuk a fellépést, ahol az egyetlen szórakozási lehet?ség a pénteki vagy szombati diszkó, és odajár a metálosoktól kezdve mindenki. Az ilyen helyekre, ahová egyébként nem juthatnánk el, mert élőben nem érné meg fellépni, elmennénk csak azért, hogy megjelenhessünk élőben, találkozhassunk azokkal az emberekkel is.

Paya & Deni

Jónap Tamás

2000. 09. 19.