Lehet, hogy kissé elcsépelt, de az biztos, hogy igaz: Élő legenda! Ozzy Osbourne, a nagy túlélő a napokban jelentette meg válogatásalbumát - 2 CD! -, mellyel össze kívánja foglalni eddigi pályafutását. Ennek kapcsán készült az alábbi összeállítás, hogy kicsit közelebb hozzuk őt olvasóinkhoz, felvillantva a történet emberi oldalának néhány érdekes mozzanatát.

"Azt hittem, hogy csinálok egy vagy két lemezt, aztán az egész széthullik, abbamarad." - vélekedik Ozzy a Black Sabbath pályafutásának kezdetéről, úgy 1970 tájékáról.

Ehelyett Ozzy még mindig határozott léptekkel halad pályáján, egyike a rock and roll legendás és népszerű alakjainak. Mind a mai napig jelentős hatással van egy teljes zenészgenerációra, mint pl. a Marilyn Manson, Pantera és a Type O Negative, akikkel 1997 nyarán közösen turnézott a nagysikerű Ozzyfest keretén belül. Grammy díjat nyert, szólistakén eladott több mint 35 millió albumot világszerte, és hogy mindezeket elérte abban nagy szerepe van feleségének és egyben menedzserének, Sharon Osbourne-nak is. A zűrös dolgai, a függőségi problémái és személyes tragédiái, melyeken átment és túlélt, már régen megölt volna egy nála kevésbe szívós előadót.

Az egykori birminghami vágóhídi munkás és elítélt betörő számára egyértelmű volt a kijelölt irányvonal: "Ragaszkodtam az elképzeléseimhez, és ez kifizetődő volt" - vallja Osbourne. "Nem igazodtam irányzatokhoz, nem figyeltem a slágerlistákat. Csak csinálom, amit szeretek, és szerencsés vagyok, hogy ez másoknak is tetszik. Nem azon gondolkodom, hogy eddig mit tettem, azon jár az eszem, hogy a jövőben mit fogok csinálni."

A most megjelent "The OZZman Cometh" válogatás albumon megtalálhatjuk Ozzy hagyatékának legjobb darabjait.

"Készítettem egy listát, a kiadó is csinált egyet, minden nap változott az egész, szinte már fájt, majd beleőrültem." - nevet. "Nem tartom semmire azokat az albumokat, amelyek elkészítése inkább munka, mint szórakozás. Nincs annál jobb dolog az életben, mint hogy ha nevetsz, hülyéskedsz és közben jó lemezt is csinálsz. De ha valaki azt mondja, hogy kőkeményen józannak kell lennem, és legyek itt vagy ott pontban tizenegykor, frissen, üdén - akkor az kapja be, ennyi erővel elmehetnék dolgozni egy rendes munkahelyre is!"

Végül Ozzy karrierjének minden állomásáról felkerültek dalok a lemezre, kezdve a Black Sabbath klasszikusoktól, mint a "Warpigs", szólópályafutásának olyan korai darabjain át - pl. a "Crazy Train" - egészen a '91-es tripla platina No More Tears c. albumon található "Mama I'm Coming Home"-ig.

Nagyon sok ritkaságra véletlenül bukkantak rá. "A padlásom totál tele van mindenféle lim-lommal. Egyszer Sharon azt mondta, hogy szörnyű, ami ott van, és szeretné, ha felmennék és szétválogatnám a dolgaimat, és rendet raknék. Aztán ahogy pakolásztam ráakadtam egy nagy doboz szalagra, de fogalmam sem volt arról, hogy mik is azok. Tiszta por és pókháló volt az egész, és később derült ki, hogy ezek korai Black Sabbath anyagok felvételei. Nagyon jók, még a Paranoid, vagy a legelső Sabbath lemez felvétele előtt készültek. Nem tudom, hogy hol vettük fel őket, nem tudok semmit velük kapcsolatban, de ezeknél eredetibb anyag nincs is." Négy dal hallható az előbb említett szalagokról a lemezen, a "Balck Sabbath", mely később súlyos, nyers doom esszenciává vált, a nagyszerű és elgondolkodtató "War Pigs", és két kevésbé ismert ékkő, a "Behind the Wall of Sleep" és a "Fairies Wears Boots".

"Előszört szedtünk LSD-t, és éppen egy kirakatot nézegettem,, és ott láttam meg a tündéreket bakanccsal a lábukon. A dal lényegében a drogozásról szól."

A korai Black Sabbath időszak erősen bevésődött Ozzy emlékezetébe: "Amikor az első Black Sabbath lemezt csináltuk, a menedzserünk azt mondta útban egy koncertre, hogy álljunk meg egy stúdiónál, vegyük fel azokat a dalokat, amiket játszunk, aztán majd találkozunk. Most sokan kérdezik, hogyan értük el azt a hangzást. Erre azt szoktam válaszolni, hogy nem tudom, mi csak bementünk, bedugtuk a gitárokat az erősítőkbe, és kurvára elkezdtünk játszani."

"Manapság mindenféle kütyük vannak, többszázezer dollárról beszél mindenki egy lemez elkészítésénél, én ennek nem látom az értelmét. A rock and roll-nak nem kell kristálytisztán fehérnek lennie. Karcosnak kell lennie, egyébként sem lehet az emberi szellemet mesterségesen legyártani és bevinni a dalokba."

Az alkalmankénti újjáalakulások ellenére Ozzy 1979-ben kivált a Black Sabbathból. Ezután találkozott a szintén legendássá vált gitárossal, Randy Rhoads-al. Együtt írtak olyan klasszikusokat, mint pl. a "Good-bye to Romance", a "Crazy Train", a "Mr.Crowley". Randy azonban 1982-ben repülőgép szerencsétlenség áldozata lett.

"Életem egyik legiszonyúbb időszaka volt. Nincs olyan nap , hogy ne gondolnék rá. Az öltözőmben van egy kép, amin ketten vagyunk láthatóak, és mind a mai napig beszélgetek vele gondolatban. Sosem vesszük észre, hogy mink van, amíg el nem veszítjük."

Jópár évvel a tragédia és számos album megjelenése után felmerül az énekesben a visszavonulás gondolata. Ebbéli szándékát be is jelentette, de aztán - szerencsére - változtak a dolgok. Nyilvánvalóvá vált, hogy Ozzy önszántából sosem fogja abbahagyni.

"Ezt az egészet úgy látom, hogy ha hatvan évesen azt mondom, hogy útra akarok kelni, hogy játsszak, de a feleségem azt mondja, hogy nincs kinek játszanom, akkor nem fogok. De ha lesz közönség, és fizikailag még bírom, akkor folytatom." És ugyanezt fogják tenni a rajongók is, akik a koncertjein ott vannak a többi rajongóval - a szüleikkel - együtt.

"A srácok odajönnek hozzám, és azt mondják: 'Én tizenhét éves vagyok, az apám mesélt nekem a Black Sabbath-ról, te vagy a legnagyobb!' Apák és fiaik, generációk, akik még mindig rajongók, ez az igazi elismerés számomra. Ilyenkor azt mondom magamban: Valamit biztosan jól csináltam."

Összeállította: Deni

Jónap Tamás

2001. 12. 19.