– Elgondolkodtató, hogy azokban a nagy szívdobbanásokban, amiket egy-egy új lemezed megjelenésének híre, a papírra vetett szövegeknek és zenével kísért előadásuknak füllel-szívvel való befogadása kivált az emberekből, neked nem lehet részed. Vagy egy új lemez születése, megjelenése kapcsán azért neked is kijut egy-egy nagyobb szívdobbanásból?
– Számomra a lemezkészítés izgalommal teli várakozások egész sorából áll. A testvérem, Dusán által megfogalmazott gondolatokkal, érzésekkel és hangulatokkal való találkozások engem is képesek a hatalmukba keríteni, újra meg újra rácsodálkozom az érzékenységére, meglátásainak tökéletes szavakba öntésére. Aztán ott vannak Presser Gábor dalai, vagy akár dalkezdeményei, melyek hallgatása közben ott motoszkál a fejemben, hogy milyen nagy a tét. S itt nem csak az emberek velem szemben állított elvárásaira gondolok, hanem arra is, amit én várok el önmagamtól. Vajon tényleg azt hallom-e ki a dalszövegekből, amit a szövegíró szeretett volna beleálmodni? Vagy ez nem is érdekes, talán inkább az a lényeges, hogy úgy szólaljon meg az a dal, ahogy nekem fontos, azt adja vissza, amit számomra jelent? Mindez mennyire van összhangban a zene hangulatával, s képes vagyok-e ennek megfelelően előadni azt? Mennyi dilemma, ami eldöntésre várt! S akkor még nem beszéltem a dalok fogadtatásáról, különös tekintettel a nemrég lezárult koncertsorozatra, melyen a megjelenés előtt hat dalt is játszottunk a Közös szavakból című lemezről! Mindezek számomra is nagy szívdobbanásokat jelentettek. Aztán egészen érdekes, hogy sok év elteltével újrahallgatva a saját dalaimat, képes vagyok új és korábban sosem érzékelt dolgokat meghallani bennük, amik mind a szövegírót, mind pedig a zeneszerzőt dicsérik. Sokszor megdöbbentő, hogy az éppen aktuális hangulatoknak és történéseknek megfelelően, számomra is újabb és újabb értelmezéseket kap egy-egy dal, így, talán, magam is át tudom élni azt az élményt, amit a nagylemezeimmel való megismerkedés során tapasztalhatnak a hallgatók.

– Ha végignézzük az új album dalcímeit, szinte mindegyik méltó arra, hogy címadóvá lépjen elő. Mi alapján nyert a Közös szavakból?
– Valóban, több esélyes is volt, például a Ki figyel rám? című szerzemény. Mi ugyan tudtuk, hogy nem arról szól a dal, hogy személy szerint rám, Zoránra ki figyel, mégis, mint lemezcím talán szerénytelenségnek tűnhetett volna a részemről, ezért elvetettük. Végül, a többi jelöltet is maga mögé utasítva, a Közös szavakból lett a „nyertes”. Fontosnak tartom ugyanis, hogy egy lemeznek, ha nem is teljes egészében, de részleteiben mindenképpen vissza kell adnia azt a kort, amelyben született. Ennek tükrében talán senki sem tartja majd furcsának, hogy 2006-ban miért pont ez a cím került fel a borítóra.

– Szerepel a lemezen egy dal, melynek szövege Bruce Springsteen Steets Of Philadelphia című gyöngyszemének magyar változatához készült. Végül nem kaptál engedélyt a reprodukálásra, s így A máshol élők városa nem került rá A körben című, 2004-es feldolgozás-maxira. Itt viszont szerepel a dalszöveg, melyhez Presser Gábor írt vadonatúj zenét. Mennyire befolyásolt téged, illetve a zeneszerzőt a megvalósításban az eredeti felvétel?
– Meglepőnek tűnhet, de semennyire. Presser Gábor ugyanis nem tudta, hogy ez a szöveg eredetileg mihez készült, viszont nagyon érdekes, hogy pusztán a szavakból egy teljesen hasonló lüktetésre érzett rá! Ami engem illet, két éve ugyan felénekeltem e sorokat a New Jersey-i rocker dalára, de mivel nem került lemezre, én meg is feledkeztem róla, Dusán viszont nem! Amikor aztán Gábor zenéjét hallgatva kézbe vettem a papírt, furcsa érzésem támadt. Ismerősek voltak ezek a szavak, de hirtelen nem tudtam, hogy hol és hogyan találkoztam velük. Közben aztán rájöttem, hogy mikor- és kinek a zenéjére készült, de Gábort csak a feléneklés után avattuk be a „titokba”.

– Érdekes módon jóval a lemez megjelenése előtt útnak indultál, s az országjárás épp a héten ér véget. Mi lesz azokkal, akik csak a nagylemez meghallgatása után döbbennek rá, hogy miről maradtak le?!
– Tavasszal újra városlátogatásba kezdünk, melynek magyarországi fináléjára május 18-án kerül majd sor a Budapest Sportarénában. Onnan pedig Erdély felé vesszük az irányt.

– Hogy képes egy teljesen intim hangvételű produkció tízezres tömeg előtt működőképesen megszólalni?
– Ez sokszor számomra is meglepő és egyben megható is, hiszen nem a közönséget táncra bíró rock’n’roll-t játszom, de – a gigantikus tér ellenére – a zene valami csodálatos módon képes együtt lélegző és érző közösséggé kovácsolni ilyen sok embert is.

– Mennyire lehet és mennyire szabad átérezni ezeket a dalokat előadás közben, mert ha a néző percekig nem jut szóhoz utána, az érthető, de ez veled nem fordulhat elő a színpadon?!
– Olyan ez, mint a színház, ahol a színész, miután legördült a függöny, még egy-két pillanatig benne van a szerepben, ám a közönség tapsát már mint a figurát megelevenítő művész fogadja, s úgy is hajol meg. Nálam is így működik, csak nekem közben nem kell mások bőrébe bújnom.

(Fotó: Perger László)

Balajti Péter

2006. 12. 01.