A norvég sikercsapat legújabb korongja a "Lifelines", nemrég jelent meg, ennek kapcsán készült a beszélgetés a tagokkal, Morten, Magne és Paul barátságosan válaszoltak a feltett kérdésekre.

Az új album felvételei kapcsán azt lehetett hallani, hogy ez a "mindig magas színvonalon" jelszóval készített lemez lesz. Így sikerült?

Amikor elkezdtük, akkor nem feltétlenül erre gondoltunk. De mindig a magas színvonalra törekszünk, erre törekedtünk az évek alatt mikor az albumainkat készítettük. Ezúttal azt hiszem nagyon kíváncsi voltam, hiszen annyi energiát kaptunk a rajongóinktól a múlt évi turné alatt. Nagyon erőteljes volt a visszajelzés, és reméltem, éreztem, hogy ez velünk fog maradni mind a dalok írása, mind a felvételek során. Ez nagyon jó volt, boldoggá tett, mert nagyon meglepő volt ilyen mértékű lelkesedéssel és ennyi emberrel találkozni azok után, hogy olyan sok évig nem játszottunk. Németországban több ember előtt játszottunk, mint fénykorunkban, a '80-as években, és fantasztikus visszajelzéseket kaptunk. Reméltük, hogy ennek egy része tükröződik majd az albumon, és azt hiszem ez sikerült.

Ezúttal nagyobb részt vállaltál a dalszerzésben. Ez mennyire jelenik meg az albumon?

Azoknak a rövid jegyzeteknek a dalok alatt nagy jelentősége van. Nagyon érdekes folyamat volt. Úgy indult, hogy Magnéval együtt kezdtünk írni. Ennek két oka volt: az egyik, hogy most természetes volt számomra, hogy az A- HA-ban dalszerzőként is részt vegyek, mert ez már művészként nagyon is a részemmé vált, és számomra furcsa lett volna nem részt vállalni a dalok írásában. Elfogadom, és tiszteletben tartom, hogy korábban nem voltam az A- HA-ban dalíró, ez volt a természetesen kialakult felállás a csapatban. Nem egyeztünk meg erről, ez egyszerűen csak így volt. Paul és Magne nagyon termékeny dalszerzők voltak, és ez valahogyan nem az én feladatom volt. Időm sem volt erre igazából, mert a saját feladataim teljesen lekötötték az energiáimat akkoriban. Aztán, hogy művész maradhassak, szükségét éreztem annak, hogy írjak. Igazából nem volt kedvem addig írni, amíg nem éreztem szükségét, nem éreztem nagyon erős késztetést rá, hogy dalokat írjak. Ezt 1993-94-ben éreztem, és azóta nagyon sokat írtam, nagyon fontos, központi dologgá vált számomra. Ezáltal természetesen fontossá vált az A-HA-n belül is. Paul és Magne számára ez természetesen más volt, mert nem voltak hozzászokva, és én "idegen" voltam, mondhatni hogy egy külső befolyásoló tényező, akit számításba kellett venniük, és időbe telt, hogy ezt megszokják, amit én elfogadok és tiszteletben tartok. Az előző albumon, a "Minor Earth Major Sky"-on ebből keveset sikerült megvalósítanunk. De ennél az albumnál Magne és én kezdtünk dalokat írni, részben ezért, és mert Paul nagyon elfoglalt volt. A negyedik "Savoy" album miatt, egyszerűen nem volt ideje, hogy az új A- HA albummal foglalkozni az elmúlt évig, ami már túl késő volt, így nem tudtunk rá várni. Elkezdtünk dolgozni, és szinte rögtön nagyon érdekes dolgok születtek. És folytattuk. Nagyon gyümölcsöző és ösztönző volt együtt dolgozni Magnéval, azt hiszem ő is így gondolja. És nagyon fájdalmas is, mert volt, hogy tökéletesen darabokra szedett dalokat, amiket én írtam, kifacsarta őket, és valami egészen mást csinált belőlük. Ilyenkor csak áll az ember, és nézi, ahogyan valami, amiben hitt, azt darabjaira szedik szét. Valami más lesz belőle, ami nagyon érdekes. Ez tulajdonképpen olyan, mint egy kompromisszum, vagyis büszke értelemben vett kompromisszum. Elindulsz valamiből, és végül valami teljesen mást kapsz, és ez része a kreatív folyamatnak. Másrészt pedig nagyon sok ötletemet megtartottuk mondhatni érintetlenül. Ez egy nagyon érdekes ösvény volt számunkra, amit fel kellett fedeznünk. Úgyhogy majd meglátjuk, ezek most izgalmas napok.

Nagyon sok rajongótok a ti zenéteken nőt fel. A zenétek is "felnőtt" a rajongóitokkal együtt?

Nem igazán hiszem, hogy a zenénk "felnőtt" olyan értelemben, mint ahogyan az egy emberi lény esetében megtörténik, ahogyan több szakaszon keresztül jut el a felnőtt korig. Ezt mi sem bizonyítja jobban, hogy a fellépéseinken játszunk régi számokat is, és ezek semmiben sem szenvednek hátrányt az újakkal szemben. Ez inkább azon múlik, hogy hogyan adod elő őket, hogyan hangszereled őket. Úgyhogy azt gondolom, hogy nem ilyen módon változtak meg a dalok. Azt gondolom, hogy sok fázison jutottunk túl, és nagyon sok hatás ért bennünk, amit a "Lifelines", mármint az album készítésekor felhasználtunk. Aztán ott van egy olyan lemez mint a "Memorial Beach", amire ez egyáltalán nem jellemző. Az tíz éve volt. Attól függ, hogy hol vagy és merre tartasz abban a pillanatban, amikor a lemezt készíted.

Tervezitek, hogy adtok kisebb koncerteket, például klubokban a nagy bulik mellett?

Mindkettőt csináltuk. Játszottunk kisebb helyeken is, és nagyon jó volt, és játszottunk a legnagyobb stadionokban is, akkora tömeg előtt, amit el sem tudsz képzelni, amíg nem látod meg magad. Tehát kipróbáltuk mind a két végletet, és nem igazán összehasonlíthatóak. Annyira mások, tulajdonképpen abban, ahogyan működik a két dolog. Nagyon jó érzés egy kis helyen játszani, sokkal közvetlenebb, közvetlenebb és más a kontaktus, mint egy nagy sportcsarnokban. De egy nagy sportcsarnok is fantasztikus tud lenni, és általában az is.

Amerikai rajongóitok habár kicsit elhanyagoltnak érzik magukat, azért türelmesen várják, hogy újra arra járjatok. Vannak terveitek egy Egyesült Államokbeli turnéról?

Amikor elkezdtük, óriási sikerünk volt az USA-ban. És ezt követően Európában, Japánban és így tovább. Választanunk kellett Észak- Amerika, ami a piac egyik felét jelenti, és a piac másik fele között, ami tulajdonképpen az USA-n kívüli területeket jelenti. És mi ezt a másik felet választottuk, mert számunkra ez volt a helyes megoldás, mert mind a kettőnek nem tudtunk eleget tenni. Így valahogyan hanyagoltuk az Államokat, és tulajdonképpen az üzleti részét is. Ami azt jelenti, hogy elvesztettük üzleti szempontból, és vállaltuk az ezzel járó következményeket is. Azóta nem is volt üzleti hátterünk az USA-ban, ami azt jelenti, hogy igazából nincsenek meg azok az eszközök, amin keresztül megmutathatnánk az amerikai közönségnek, hogy mit is csinálunk. És itt kezdődik, mert ha valamit akarunk csinálni Amerikában, akkor ki kell építenünk egy hálózatott, ami a mi zenénkkel akar foglalkozik. Amíg ezt nem tesszük meg, addig nem nagyon tudunk semmit sem csinálni Amerikában, kivéve persze az importot, ami emellett történik, és természetesen az internetes dolgokat. Viszont ezeken a csatornák nagyon élénkek. Természetesen szeretnénk Amerikába is elmenni, ez egy nagyon érdekes és vonzó kihívás, de ugyanakkor, ennyi év után, amit a pályán töltöttem, tudom, hogy semmi értelme oda mennünk, amíg nincsen egy igazán jó partnerünk, egy üzleti partnerünk, mint amilyen például Németországban van. Ott is egy jó partnerrel kezdődött, egy lemezkiadó céggel, aki látott bennünk fantáziát. Így kezdődött, és az eredmény, hát… Mert tulajdonképpen mi is egy termék vagyunk végül. Írsz egy lemezt, ami művészet, ez a művészeti oldala, de ugyanakkor csinálsz egy megfogható dolgot, amit tulajdonképpen el tudsz adni a piacon. Ahhoz, hogy ez működjön, jó kapcsolatokra van szükség, egy jó csapatra. Nekünk ez megadatott a németországi lemezkiadónknál. Ez az amire szükség van bárhol a világban, ha valamire jutni akar az ember. Tehát, ez a válaszom Amerikával kapcsolatban, vagy akár Angliával kapcsolatban is. Angliában sem produkáltunk semmit már évek óta, aminek ugyan ez az oka, először fel kell építenünk ott is a hátteret.

Mennyi ideig dolgoztatok a "Lifelines" albumon?

2 hónapig. Na jó, dehogy. Számunkra ez mindig egy ilyen húzd meg ereszd meg folyamat. Nem tudom, hogy pontosan mikor, de mivel én a "Savoy"-al voltam, Magne és Morten 6-7 hónappal előbb kezdtek el dolgozni rajta, mint én, demókat csináltak, ilyesmi. Amikor befejeztem a másik albumot, akkor én is csatlakoztam. Azt hiszem, hogy kb. egy- másfél évig tartott.

Mitől más ez az album mint az előző?

Öt producerrel dolgoztunk együtt, és több stúdiót is lefoglaltunk egyszerre, több mindenen dolgoztunk egyidejűleg, cserélgettük a producereket, egy-egy dalt 2-3-szor is felvettünk, hogy halljuk hogy hogyan szólnak különböző helyzetekben. Ez egy kicsit kaotikussá válhat, de olyan végeredmény születik, amit más módon lehetetlen lenne elérni. Mindig is úgy éreztük, hogy nem találtuk meg azt a producert, aki minden szempontból megfelelő lenne, úgyhogy ezúttal azt gondoltuk, hogy próbáljuk ki, hogy van egy csomó, és majd meglátjuk, hogy mi sül ki belőle.

Milyen volt ennyi különböző producerrel együtt dolgozni?

Számomra kicsit olyan volt, hogy nem tudtam már a végén, hogy össze fog-e állni egy egésszé az album, vagy sem, de végül is azt hiszem összeállt, mert annyi dal van rajta, 15 dal, és annyi sok különböző dolog. De a végére egységében mégis az A- HA hangzást adják, a sokszínűség ellenére. Szerintem az egyik számot a '80-as évek inspirálták, aztán ott van egy másik, amit a turné, aztán volt olyan is, amit még sose próbáltunk, és kíváncsiak voltunk, hogy mi lesz belőle. Azért is szuper, mert a producerek egy része olyan "régi vágású": összehozták az együttest, mindent beállítottak, és tulajdonképpen egy szalagra vették fel az egészet. És voltak akik a számítógépre esküdtek, és kielemeztek minden apróságot az elejétől a végéig.

Hogyan készült ez az album? Hol és hogyan írtátok és vettétek fel a dalokat?

Hat igencsak hektikus év áll mögöttem, albumokat készítettem egymás után, és bennem van, hogy írnom kell a dalokat. Szeretem ezt a kihívást, hogy odamegyek, várakozással telve, és írnom kell 10-11 dalt, amitől aztán nagyon boldog vagyok egy időre, aztán összeválogatod őket, hogy összeálljon egy album. Nagyon sokféle út van ahhoz, hogy idáig eljuss, és mi hármunknak nem kellene három különböző utat követünk, és úgy jutnunk el ide. Lényeg az, hogy készen van az albumunk.

Tervezitek, hogy készítetek dance remixeket, ami a klubokba járókhoz is eljuthat?

Hát, az előző albumunknál próbáltunk ilyen remixeket csinálni, nagyon menő, de ezek olyan dolgok, amiket én magam nem hallgatnék meg. Jó lenne, ha kicsit lazább vagy kísérletező kedvűbb lennék a dalokkal kapcsolatban. De biztosan fogunk csinálni. Van Norvégiában egy csomó együttes, akik jobbakat csinálnak mint a mi remixeink az előző albumunkról.

Paul, számodra az Egyesült Államok bír különösebb jelentőséggel amiatt, hogy ott élsz?

Én sose értettem egyet azzal, hogy csak ott koncertezzünk, ahol nagy közönségünk van, számomra nagyon fontos volt, hogy Amerikában is biztosítsuk a jelenlétünket. És mióta először listavezetők voltunk az USA-ban még az elején, azóta nem is igazán értünk el eredményeket ott. Én nem értettem egyet azzal, hogy ilyen sokáig nem jártunk Amerikában. De nagyon szuper, hogy most végre megyünk oda is. Mert már legalább 20-szor megtehettük volna ezt korábban, és játszhattunk volna. Most inkább a "klubozós" szintről kell felépíteni az egészet. Már voltam néhány helyen azok közül, ahol játszani fogunk, és nagyon szuperek. Nagyon tipikus helyszínek.

Mennyiben más ez?

Szerintem egy klubban is nehéz jól játszani. Persze nem ugyan olyan, a show kellékek nagy részét el kell természetesen hagyni, a fényeket, meg ilyesmi, de természetesen nagyon jó úgy is játszani. Általában a költségek túl nagyon ahhoz, hogy megérje ilyen turnékat csinálni, mert a végén mindig veszteséges.

Terveztek egy live albumot? Vagy esetleg egy DVD-t?

Egy live album esetén minden másképpen kell hogy szóljon, mint az eredeti lemezen. El kell kapni a megfelelő hangulatot a megfelelő percben. A DVD egy kicsit jobbnak tűnik ilyen szempontból, mert ott egyszerre megkapsz mindent egy "csomagban". Másként nehéz elkapni azt az érzést, megérezni azt az energiát, és talán a surround sound system meg a képek segítenek ebben.

Te és Morten sok dalt írtatok együtt. Hogyan dolgoztatok együtt?

Amikor Paullal dolgozom együtt, úgy néz ki, hogy vagy én mutatok neki valamilyen anyagot, aztán ő hozzá tesz valamit, vagy ő mutatja meg az ő zenéjét, és én teszem hozzá az ötleteimet. Sokszor Paulra hagyom hogy befejezze a dalt, megírja a szöveget, nagyon támaszkodom az ő lelkesedésére. A múltban sokszor előfordult, hogy sok jó ötletemből végül nem lett semmi, mert őt jobban érdekelték más anyagok. Viszont most Mortennel azt hiszem, hogy ez olyan volt, mintha a szerepek felcserélődtek volna. Morten sokszor befejezetlen dalokat odaadott nekem, és én megpróbáltam megírni őket, sokszor úgy éreztem, hogy a szöveg megírása is rám hárul. Úgyhogy teljesen más megközelítésben dolgoztunk, és ez fegyelmezettebbé tett engem mint dalszerzőt, és arra kényszerített, hogy kevésbé figyeljek arra, hogy milyennek is kellene lennie egy csapatnak, hogyan kellene együtt dolgozni, és biztosítani, hogy mindenki jól érzi magát. És hogy kritikusabban kezeljem az anyagot, jobban odafigyeljek, hogy a dalaim jól legyenek felvéve, hogy a Mortennel való közös munka kielégítő legyen. És örülök a végeredménynek, és nagyon azt érzem, hogy ebben a lemezben benne van a személyes munkám, és ez mindig jó érzés.

Tervezitek hogy kisebb helyeken is adtok koncertet a turnén?

Azt hiszem, hogy az előző albumot követő turné volt az, amit a legjobban élveztem a karrierem során. Azt hiszem, hogy ilyen sok időre volt szükségem, hogy sikerüljön biztosnak lennem az együttes zenei értékében, a közönségben, és végül sikerült annyira kényelmesen éreznem magam a színpadon, hogy élvezni tudtam a koncerteket. Egyáltalán nem számítottam erre. Azzal a bizonytalan érzéssel indultam neki a turnénak, hiszen nagyon sokáig kimaradt ez az életemből, vagyis úgy döntöttem, hogy maradjon ki az életemből, és meglepő volt, hogy mennyire élveztem, és most nagyon várom, hogy újra koncertezzünk. Nagyon jó érzés volt ahogyan fogadtak, és a közönség reakciói az együttesre. Bár minden közönség más és más, nem igazán erre a különbségre koncentrálsz a koncertek során, mert mindegyik fellépésnek megvan a maga dinamikája, ritmusa. Azt hiszem, hogy az a feladatunk, hogy most már ne egy "visszatérés show"-t produkáljunk, hanem sokkal inkább egy jövőbe tekintőt. Azt hiszem, hogy ezzel a lemezzel ez a feladatunk. Furcsa, mert 20 évnyi anyagból válogathatunk, és csinálhatnánk akár 15 teljesen különböző koncertet, csak a saját dalainkból. Csinálhatunk egy "sláger koncertet" a '80-as évekből, vagy választhatunk néhány régi dalt ami jól összeillik az újakkal, szóval nagyon sok lehetőséget adatik számunkra, hogy kísérletezzünk, hogy életben tartsuk a régi dalainkat.

Jónap Tamás

2002. 05. 20.