Természetesen nem szabad elfeledkeznünk legutóbbi daláról a „Cry For Help”-ről sem, ez a nóta elég jól szerepelt a különböző listákon. Munkatársunk beszélgetett a Stock/Aitken/Waterman slágergyáros „nevelt” egykori sztárjával.

Évek teltek el legutóbbi albumod megjelenése után. Miért nem hallottunk rólad?

Szerintem elég sok és jó lemezt készítettem. Egy kicsit magammal szerettem volna foglalkozni. Semmi kedvem nem volt újabb lemezt készíteni és állandóan promó-turnékon mutogatni magam, elfáradtam és pihenésre vágytam. Úgy éreztem magam, mintha ha egy hangya lennék a mikroszkóp alatt. Pihenni akartam.

Sokan figyeltek téged? Érdeklődtek felőled?

Igen mindig és mindenhol leskelődtek, hogy mikor láthatnak testközelből. A popzene erről szól: mindig jelen kell lenned: reklámok, kampányok, fotózások stb,. Ezt unalmasnak találtam.

Milyen alternatíváid voltak a „leskelődök” ellen?

Béreltem egy kis hajót, ahová meghívtam legjobb barátaimat és kicsit hajókáztunk a tengeren. Beszélgettem velük a munkámról, életemről és arról, hogy mit fogok csinálni a jővőben. A kiadó minden lépésemet figyelte, a napirendemet meg kellett tervezni, ez már az idegemre ment.

Mi az ami most fontos neked?

A feleségem és a lányom. És főleg a nyugalom, az utóbbi években a többi előadónál erősebben dolgoztam. Ebbe teljesen beleőrültem. Mindenféle buta szerződéseket kellett aláírnom és különböző feltételeknek megfelelnem. Ezért most csak a család és semmi más!

Hogy vélekedsz a „Sleeping”-ről és a hamarosan megjelenő lemezedről?

Ez egy Mainstream-Popalbum lesz. A stílust „Handbags On The Floor”-nak hívom. Érted? Ez amolyan táncos „Up-Tempo” történet. Mikor az emberek rám gondolnak, vagy rólam beszélnek, tudják, hogy olyan énekes vagyok, aki disco-pop dalokat ad elő. Ma már tudom, hogy ebben a dologban van a legjobb tőke. Ilyeneket énekelt a U2 és az Erasure is.

Ezekkel a dance számokkal visszakanyarodsz a karriered kezdetére? Vagy más célod van?

Lehet így is fogalmazni. Az emberek kedvelik az effajta muzsikát. Ha szükségük van rá, akkor meghallgatnak akár egy Modjo-számot. Ennek a stílusnak rengeteg és különböző része van: Ambient, Euro-Pop és a blah, blah, blah meg a különbözők keveredések. Én azt csinálom, amit szeretek. Természetesen haladni kell a korral és az irányzatokkal.

Nagyon erős befolyással vagy a brit melegszórakozóhelyekre. Ott kedvelnek nagyon. Tudtad ezt?

Soha nem voltam egy nagy klubbarát, vagy odajáró, de hallottam, hogy a zeném, dalaim igen népszerűek a melegek körében. Sokan mondták, hogy kislemezeim a londoni „Heaven”-ben sikeresek voltak. A melegek kedvelik a dalaimat? Príma, Szuper! Ha én találkozom a meleg és heteróbarátaimmal nem érzem a különbséget kettejük között. Számomra mindkettő baráti kör megbízható, és ami fontos kedvelnek engem és a dalaimat.

Hogy látod a Stock/Aitken/Waterman időket, milyenek voltak ezek?

Mint egy hosszú Élet. Olyan, mint egy régi esküvői album. Sokat köszönhetek nekik a két ismert dal „Together Forever” és a „Never Gonna Give You Up”-ot ők vitték sikerre velem. Akkoriban mindenhol sikeresek voltak ezek a dalok, minden fiatal oda volt értük, és gondolom értem is. Mostanság ha ezek valamelyik rádióban megszólalnak a lányom csak nevet rajtam.

Sokat beszéltek anno Kylie Minogue és a közted lévő viszonyról. Most mi a helyzet, találkoztok még?

Korábban minden média (bocsánat ha magadra veszed) a pletykákból élt, és szerintem még ma is így van. Szeretem és kedvelem Kyliet, és örülök a sikerének. Egyszer-kétszer találkoztunk, szoktunk beszélgetni. Mindkettőnknek van saját magánélete.

Köszönöm a beszélgetést és sok sikert az új lemezhez!

Jónap Tamás

2001. 07. 24.