A Moby Dick hazai téren minden idők legnépszerűbb metal csapata volt. Az egyetlen, mely igazán kemény vonalú zenéjével ekkora sikereket ért el. Az 1980-ban alakult soproni zenekar 1998-ban hagyta abba a zenélést. A maratoni hosszúságú koncerteken, a hazai, sőt olykor a nemzetközi mezőnyt is leköröző fény- és hangtechnika dominált. A lemezes időszakuk nyolc éve alatt mintegy 200 ezer lemezt adtak el, ami az EMI kiadós problémáik, és zenei stílusuk médiában való elhallgatottságát tekintve, kimagasló eredménynek számít. Minden negatív erő ellenére, az egész Kárpát-medence területén ismerik zenéjüket, bizonyították ezt a teltházas turnék sokaságával hazánkban, és határainkon túl is. Egy soproni utam során látott vendégül az énekes/gitáros Schmiedl Tamás. Az ott folytatott beszélgetés részleteit olvashatjátok.

Hogy látod, milyen messzire nyúlnak vissza az okai annak, hogy megszűnt a zenekar, és mik vagy kik voltak ennek a kiváltói?

Nézd, én igazából nem okolok senkit a történtek miatt, lehet hogy ez már egy természetes folyamat volt, hogy idáig eljutott a zenekar. Akkoriban nagyon sokat gondolkodtam rajta hogy miért alakult így, és talán lehetett volna másképp is, meg lehetett volna folytatni, de hát azóta nagyon sok idő eltelt, így igazán mostmár nem foglalkoztatnak ezek a dolgok. Talán kicsit meg is nyugodtam ilyen szempontból, mert akkoriban igazából nagyon sajnáltam hogy abbahagytuk… Prózai ok egyszerűen az, hogy megfáradt a zenekar. A tagjai különböző irányba indultak el, egész mással kezdtek el foglalkozni, így nem jutott elég idő a zenekar ügyeinek az intézésére. Nagyon hozzájárult a dolgokhoz, hogy Gábor (Göbl Gábor – basszusgitár) intézte a szervezési feladatok java részét. Ő a sportbizniszben helyezkedett el, ahol megtalálta – minden szempontból – a számítását, ahol kiélhette szervezési hajlamait, meg hát – azt hiszem – anyagilag is honorálták. Így egyre kevesebb ideje maradt a zenekarra. Ahhoz hogy egy zenekar megfelelően szinten tudjon maradni, kevés hogy jó nótákat ír, meg jó lemezeket készít, azt megfelelő-képpen menedzselni is kell. Igazából nem volt a zenekarban olyan, aki ezt fel tudta volna vállalni. Ugyanúgy megcsinálni a zenei dolgokat, és még a magunk vállára felvenni a szervezést, ehhez nem volt elég szufla bennünk. És mire észbe kaptunk volna, hogy ez a zenekar romba dőléséhez vezet, addigra annyira széthullottunk, hogy maradt egy búcsúkoncert… aztán annyi.

Folytattátok volna a zenélést, ha a szervezés nem lett volna ilyen nehézkes?

Nekem az a véleményem, ha a Moby Dick sorsa nem alakul így, és ugyanazzal a lelkesedéssel, összpontosítással tudjuk csinálni a dolgokat, akkor ma is ott lennénk az élvonalban. Egyáltalán nem azért maradt abba, mert szerzői válságban lettünk volna, ne lettek volna ötleteink, ne tudtuk volna, hogy merre kell elindulni. Ezekkel igazából soha nem volt probléma, elég könnyedén készítettük lemezeinket, mindig voltak ötleteink. Legutóbb is volt, nem lett volna nekünk gond, hogy a zenei alapokat összerakjuk a lemezre.

A többiekkel mennyire tartod a kapcsolatot?

Nem igazán tartjuk a kapcsolatot. Csak ha néha-néha van valami olyan apropó, ami miatt egymást keressük, de amúgy nem igazán.

Úgy hallottam, hogy egy Auróra koncert kapcsán találkoztatok egymással, és szóba jött egy közös zenélés gondolata is.

Régen, és a mai időkben is jó velük a kapcsolat. A szövegírónk, Pusztai Zoli telefonált hogy jönnek Sopronba az Aurórával, és mi lenne, ha összeruccannánk. Körbetelefonáltuk egymást, és hát így a zenekarból hárman ott voltunk a koncerten. Elbeszélgettünk egymással, és felmerült, mi lenne, ha egy kis jam-elésre felmennénk a színpadra. Annyi igaz, hogy a Gábor meg én benne voltunk, de Norbert (Mentes Norbert – gitár) kihúzta magát a dologból… de semmi komoly nem volt, igazából ennek nincs nagy jelentősége.

Rajongói körökben terjed egy olyan hír, miszerint a PeCsá-ban lesz egy nagyobb Moby Dick koncert, de gondolom ez alaptalan, mit tudsz erről?

Én erről nem hallottam semmit, és nem is hiszem, hogy ilyen irányba történne lépés. Hogy valójában még egyszer összejöjjön a Moby Dick zenekar, az szerintem nosztalgia kérdése. Viszont ehhez még túl korai az időpont. Azok az okok ami miatt a zenekar szétszéledt, nem szűntek meg, hanem ezek azóta csak felerősödtek. Akkoriban a zenélésből éltünk, és a zenekarral foglalkoztunk. Azóta mindenkinek kialakult valamilyen irányban a polgári élete – ha lehet így fogalmazni – amiből még nehezebb most kiszakadni, mint amikor abbahagytuk. Ilyen szempontból nem lenne reális esélye az újra összeállásnak. Ezt most nem azért mondom, mert nincsen hozzá kedvem. Tulajdonképpen rajtam nem múlna, ha komoly szándékot látnék a dolog mögött.

Kiktől várod ezt? A többi zenekartagtól, vagy esetleg valamilyen támogatóktól?

Nem, tulajdonképpen nem támogatókra gondolok. Ha látnám azt a volt zenekartagokban, hogy nem csak pillanatnyi fellángolásról van szó, hogy bulizzunk egy jót, ami mondjuk egy hétig tart, hanem komoly szándékkal belefogni azzal a kitűzött céllal, hogy jó lemezeket csináljunk, akkor én még benne lennék abban is, hogy nem egy nagy nosztalgia bulira összeállni, hanem újból folytatni.

Gábor azt nyilatkozta, ha ő folytatná, lehet, hogy stílusilag valamelyest más irányba tenné.

Ezt nehéz lenne megfogalmazni, hogy milyen lenne az irány. Igazából nem tudom, hogy ki milyen zenéket hallgat azóta, meg hogy kiben mi változott. Ha összeülne az a négy ember, aki akkoriban együtt muzsikált, valószínűleg akkor alakulna ki, hogy négyünknek az elképzelését, ízlését hogyan tudjuk egyeztetni. Bennem ugyanúgy megvannak a régi zenék, a mai napig figyelemmel kísérem az új zenekarokat, de ugyanakkor nyitott vagyok más zenék iránt is. Egyébként ez régebbi időkben is jellemző volt rám, hogy nem kifejezetten csak kemény vonalú zenekarokat hallgattam, hanem belefért más is. Szívesen hallgatok gitárzenekarokat, Joe Satriani-t, Steve Vai-t, vagy pl. Toto-t.

Hofi-ról (Hoffer Péter – dobok) mit tudsz?

Annyit, hogy nem olyan régen megnősült. Mivel a felesége korábban Budapesten tanult, ezért eléggé odakötődött, és elég ritkán tartózkodik itthon.

Rólad meg azt hallottam, hogy van egy fehérnemű üzletetek…

Figyelj, ehhez nekem nincsen közöm, ezt a Gábor már többször ellőtte, nem tudom, hogy ezzel engem akar cinkelni, vagy mi a faszt akar. (Ha-ha) (Smici egyébként egy grafikai cégnél dolgozik, ahol különböző kiadványok készítésével foglalkoznak.) Ezt a feleségem üzemelteti, nekem ehhez nincs közöm, én kb. másfél éve nem voltam abban az üzletben. Egyébként szeretem a jó női fehérneműket, nem viselni (ha-ha), hanem a nőkön.

A hangszereket azért előveszed, születnek esetleg új ötletek?

A hangszerek – mint láthatod is – elöl vannak, itt egy egész gitár park van. Tehát itt vannak, közöttük élek, ha úgy tartja kedvem, akkor kezembe veszem. Hol ezt játszom, hol azt, Moby Dick nótákat elég ritkán gitározgatok rajta. Vannak időszakok, amikor néha rám tör, és akkor összerakok egy-egy számötletet, de nem igazán jellemző.

Azon nem gondolkoztál, hogy esetleg másokkal, más zenekarban folytatnád a zenélést?

Nem igazán. Nem tudnám, előröl kezdeni. Én a Moby Dick-kel kezdtem, valahol ott hagytam abba. Hogyha arról lenne szó, hogy csinálni valamit vagy folytatni, akkor azt csak Moby Dick név alatt. Szóval másokkal, meg előlről kezdeni azt nem. Van sok olyan zenész, aki már megjárt számtalan zenekart, talán ő nekik nem olyan szokatlan helyzet az, ha egy zenekar abbamarad, akkor kezd egy újat, vagy elmegy egy másikba. Nálam ez a kötődés nagyon szoros. Világ életemben ebben az egy zenekarban játszottam, nem tudnám elképzelni komolyan egy másikban.

Úgy tudom, tavaly (2000. közepén) a győri Nephilim Records megkeresett titeket, hogy kiadná újra a régi lemezeiteket, és ennek keretében lenne egy nagyobb koncert is.

Tényleg felmerültek ilyen dolgok, de akkor ezek olyan kezdeti stádiumban voltak, és maradtak is amiatt, mert amilyen váratlanul jött ez a dolog, hogy ők megjelentetnék a régi produkciónkat, és el kezdtek volna velünk tárgyalni, hogy mi lenne ha újra összeállnánk, és valami bulit összehoznánk, vagy egy újabb lemezt, ugyanolyan váratlanul az EMI megjelentette a régi lemezeinkből a Kegyetlen évek-et és a Körhintát az „Ez volt a XX. század” sorozat részeként. Ez agyon is vágta ezt az elképzelést, mivel innentől a győri cég nem látott fantáziát a dologban, úgyhogy ezek abba is maradtak, elfújt teljesen ez a dolog.

És erről tudtatok?

Nem, hát erről egyáltalán nem tudtunk. Mi annak idején rengeteget kardoztunk, viaskodtunk az EMI-val, mivel a régi lemezeinket nem jelentették meg, teljesen hiány volt a boltokban. Ez egy nagyon nagy problémája volt a zenekarnak. Már a Körhinta és a Fejfa helyett idején, (1992, 1994-ben) mikor szupersztár zenekar voltunk az országban, a saját műfajunkban, nem lehetett kapni a boltokban a korábbi lemezeinket. Sőt, még az is sokszor probléma volt, hogy az adott lemeznek is szar volt a terjesztése. Tehát igazából azok a rajongók, akik akkor kerültek közelebb a zenekarhoz, azok csak úgy tudták megszerezni a korábbi produkcióinkat, hogyha valahonnan átmásolták.

Létezik-e valami olyan stúdió felvétel, ami nem került rá egyik lemezre sem?

Nem tudok róla, mi mindig úgy vonultunk stúdióba, hogy meg volt a lemeznek a kitalált anyaga. Sok zenekarról hallani, hogy úgy mennek stúdióba, hogy van 20 nóta, amiből 12-13-at feljátszanak a lemezre. De ez egyébként inkább külföldi zenekaroknál van így, ahol nem számít a stúdió idő. Nálunk, az itthoni körülmények között, a stúdió idő pont éppen arra volt elég, hogy azt, 10-12 számot amit a lemezre szándékoztunk, felvegyük. Nem volt erre keret, hogy még kísérletezzünk a stúdióban, további számokat, ötleteket vegyünk fel, és akkor majd abból mazsolázunk.

Végezetül, nem tudom hallottál-e a Cool Head Clan zenekarról, akinek Molics Zsolt az énekese, úgy tudom ő énekelt a Moby Dick-ben is. Elég nehéz összeegyeztetni az akkori énekhangját a mostanival...

Ő valóban egy rövid időszakot eltöltött a Moby Dick keretein belül, tehát azt is lehet mondani hogy a zenekar énekese volt, de aztán úgy láttuk hogy nem működik együtt a dolog. Összesen 3-4 közös koncertünk volt. A Zsoltot nem igazán fogadta be a közönség, a dolognak mi ettől a részétől is megijedtünk, meghátráltunk. A Zsolti akkoriban rengeteg dologgal foglalkozott. A Moby Dick-et megelőzően a Sámán zenekar énekese volt, aki akkoriban nagyon hasonló műfajban dolgozott.

Csak kissé fura, mert nehéz össze egyeztetni az akkori, és a mai Molics Zsoltot...

Zsolt egy roppant tehetséges énekes, aki lehet hogy most éppen hörgő hangon énekel, de azt is biztos jól csinálja, ha csinálja.
Akkoriban (1989.) kerestük a lehetőséget, hogy egy szó-szoros értelmében vett énekes legyen a zenekar élén. Azért én mindig az ügyeletes kiabáló ember voltam, de hát nem sikerült ezt az énekes kérdést megoldani, így aztán nekem kellett a vállamon elhordani ezt a feladatot.

További cikkek, érdekességek a Moby Dick zenekarról:
http://www.moby-dick.hu

Gab

2001. 05. 24.