Guano Apes
„…. titkon szeretném, hogy ha ez az albumunk nem fogyna annyira jól….”

Ha képzeljük, hogy courtney Love beszállt a Primusba, vagy Patti Smith a Red Hot Chili Peppersbe, megközelíthetjük a göttingeni Guano Apes Stílusát. Az avatatlanok az anglo-amerikai divatbandák ( gondoljunk csak a Garbage-re, a Skunk Anansie-re, esetleg a No Doubtra /német megfelelőit látják bennük, de ennél sokkal többről van szó. „Miért más az, ha egy zenekarban egy nő énekel? Mi a Guano Apes vagyunk, és nem a Sandra Nasic Band „” – háborodott fel Dennis. Az örök téma…

Amikor a Guano Apest /a név megfejthetetlen, inkább csak szójáték, mivel a ’gueno’ pingvinürülékből nyert virágföldet, az ’apes’ pedig majmokat jelent/ életre hífvta Henning Rümennapp gitáros a Gondolkodó, az egykori asztalos Stefan Ude basszusgitáros, a Hangtalan, valamint a banki hivatalnoknak tanult dobos Dennis Poschwatta a Bohóc, sokáig nem találták a helyüket. Dennis és Henning hiába erőltették az éneklést, elégedetlenek voltak magukkal, halovány Phil Collins kópáknak tűntek. 1994-ben azonban rájuk mosolygott Fortuna:
„Dennis egyik haverja ismerte Sandra-t, és azt javasolta neki, hogy hallgassa meg a lányt. Ez meg is történt és rögtön nagyon pozitív benyomást tett rá - tomácsolt Henning. Jó hangja volt, tudott vele bánni, és a mikrofontól sem félt. Ha kellett durván énekelt, kiabált, üvöltözött, ugyanakkor lágyan, dallamosan is képes volt énekelni.„
Az illető hölgy így a trióhoz csapódott , és azonkívül, hogy a becsületes neve Sandra Nasic /1976/, nem árt tisztában lennünk azzal is, hogy papája is zenész volt. Sandra:
„Énekesi képességeimet horvát származású édesapámtól örököltem. Fiatalkorában gitározott és énekelt egy zenekarban, azt hiszem Kroata Apesnek hívták őket…”
de miután szülei elváltak, kocsmáros édesanyja nevelte fel húgával együtt a fiús jellemű leányzót.
„A bőgősünket Stefant leszámítva valamennyiünk szülei elváltak - tréfálkozott Dennis - ,ezért is lettünk zenészek.”
Túl nagy jelentőséget mindennek azonban nem érdemes tulajdonítanunk. Henning:
„Az együttes szempontjából annak nincs jelentősége, hogy a tagság között milyen a nemek megoszlása. Négy különböző zenész vagyunk, akik együtt dolgoznak.„
Ezt viszont már Sandra sem állhatta meg szó nélkül:
„Nem vagyok szexszimbólum, ezt még sohasem hallottam magamról. Természetes dolog, hogy a nőket automatikusan szexiseknek tartják. Számomra az nem is kérdéses, hogy a Guano Apes egy férfi énekessel is ugyanilyen sikeres tudna lenni.”

1996-ban azután ismételten a – hannoveri és kasseli klubok között ingázó – kvartett melléjük szegődött a szerencse, tudni illik beneveztek az egyik legnagyobb német tehetségkutató versenyre, a Local Heroesra, amelyet a Viva és a Radió FFN szervezett, és az induló ezer együttes közül ők nyerték el a fődíjat, azaz százezer márkát.
„Ezt az összeget debütáló albumunk felvételeire fordítottuk, és még egy videóklipre is jutott belőle” – nyilatkozta a gitáros.
1997. júliusában – napi tizenhárom órában – rögzítették is a lemezanyagot, végső keverést Ronald Prentre /Rammstein/ bízták, és egy független kiadónál októberben megjelent az ’Open Your Eyes’.
„A nóták a Sandra bekerülésétől a lemez kiadásáig tartó szakasznak adják egyfajta keresztmetszetét - mondta Herr Rümenapp. Hűen tükrözik azt a fejlődést, amin zenekarként és zenészként is keresztülmentünk.”
Szó se róla, a Guano Apes dalai valóban eléggé változatosak lettek, a repertoár a beindulós modern rock vágtáktól a könnyed, funky-s tételeken át az érzelmes balladákig terjedt, más kifejezéssel nem illethetjük, csak az ’aktuálissal’. Másszóval hard crossover, reagge-s, punkos, fokos elemekkel.
„A crossover magába foglalja az összes lehetséges stílust! – vallotta Henning. Ez azért is jó, mert nem csak egyfajta zenét hallgatunk, igyekszünk nyitottak lenni mindenre. Innen ered a crossover is. bár azt tudtuk, hogy nem a death metal banda akarunk lenni, nem gondolkodtunk túl sokat azon , hogy milyen muzsikát is játsszunk. Mindannyian más-más zenéket hallgatunk, Frank Sinatra éppúgy képben, mint a Slayer. Ezeket a hatásokat igyekszünk úgy beépíteni a zenénkbe, hogy valami különleges kerekedjen ki belőle.”
1998. januárjára négyest átvette egy nagyobb cég, a Nirvana-ízű ’Open Your Eyes’ nótájuk pedig felkerült a listákra, a zenetévék orrvérzésig játszották a klipjét, Dennis meg azt magyarázta boldognak, boldogtalannak, mi ihlette a dal szövegét:
„Sokan rohangálnak az utcákon olyanok, akik vagy nem tudják, vagy nem akarják tudni, hogy mi is történik körülöttük. Nem nyitják ki a szemüket, inkább megcsinálják azt, amit elvárnak tőlük, azért, hogy ne keltsenek feltűnést.”
Mi ez, ha nem szabályos lázítás?! De hát ez még csak a kezdet volt, mert az album második kiadásához hozzácsapott energikus ’Lords Of The Boards’ szerzeményük a ’98-a snowboard EB hivatalos himnuszává vált, a zenekar pedig egy kultikus snowboard csapattá. Sandra nem is titkolta, hogy a sportág szerelmese:
„Imádunk snowboardozni, régebben az összes szabadidőnket erre fordítottuk. eközben kapcsolatba kerültünk különböző szervezőkkel is, és ezáltal számtalan bajnokságon léphettünk fel. Ha van időm, ma is eljárok, de nem vagyunk egy snowbordos banda, egyszerűen csak zenészek!"
Dennis:
” Én is szereket snowboardozni, ám a síelés közelebb áll hozzám.”
Mint ha a társulat szándékosan el akart volna szakadni az ilyen fajta jelzőktől…
„Miért , milyen zenét hallgatnak a snowboardosok?- tette fel a költői kérdést Henning. A techno-tól a slágerlistáts tételeken át a hardcoreig mindent.”
Hát akkor meg mi a probléma?

Turné, turné hátán. Nagyjából ez jellemezte a társaság 1997-99 közötti periódusát, és ebbe beleesik 1999. augusztus 6-i előadásuk is a Pepsi Sziget fő szenzációjaként.
„Egy idő után nem maradt már időnk a magánéletre sem, és az egészben ez a legrosszabb” – panaszkodott a hathúros.
Mert ugye az unalomba fulladó, fárasztó riportok, interjúk garmadával még csak-csak megbirkóztak volna, de írtak egy számot /don1t Turn Your Back On me’/ a ’Meschugge’ filmzenealbumra is, illetőleg a nyáron nekiláttak második albumuk munkálatainak is, s egy 650 ezres eladásokkal büszkélkedő formációnál/ a ’Proud Like…’ lemez Németországban platina, Ausztriában és Svájcban arany lett, Lengyelországban, Spanyolországban, Franciaországban meg szintén több ezret vásároltak meg belőleg, ugyanakkor az ’Open Your Eyes’ plusz a ’Lords Of The boards’ kislemezekből is 350 ezer példány talált gazdára fejenként/, ilyenkor nem is nyomás nehezedik a tagságra. De hát ők választották ezt a pályát…
„Furcsa mert míg kezdetben egy hobbi-projecktként működtünk, közben határozottan egy hosszú távú vállalkozássá váltunk - gondolkodott el Sandra. A kémiai kölcsönhatás köztünk teljesen azonos.”
S habár abban egyetértenek, hogy a zene előrébbvaló a barátoknál/barátnőknél, a pihenésre szakítanak időt.
„Amikor otthon vagyunk, igyekszünk nem beszélni a zenéről - ecsetelte Dennis. Semmi sem változott meg az életünkben – ezzel óvatosan kell bánnunk.”
„Az én barátaimban az a legjobb, hogy nem nagyon szeretik a muzsikámat csatlakozott Stefan - ők inkább hiphopos beállítottságúak.”

A ’Germán Pop-Rock Olimpia’ előkelő helyezésben részesítette díjazottai második albumukat 2000. májusában hozták ki, munkamódszerükön különösebben nem változtattak: a producer ezúttal is Wolfgang Stach volt, amíg a keverést Ronadl Prent végezte. Denis:
„A kiadónk tisztán kijelentette, hogy nem egy gyors lemezt várnak tőlünk, hanem egy jó albumot.”
Az már más kérdés, hogy a lemezcég szakemberi mennyire örültek a guano Apes beszigorodásának.
„Tényleg keményebb ez a lemez - ismerte el a dobos -,de nem merültünk bele jobban az elektronikába. Vannak loopok, ilyesmik , de ezeket megpróbáltuk akusztikus hangszerekkel ellensúlyozni, s akadnak amolyan hardcore-polkák is!”
A szakmabeli kritikusok azonban arra az álláspontra helyezkedtek, miszerint a Guano Don’t Give Me Names’- re keresztelt anyaga egyenes folytatása elődjének, ugyanazt az utat járja be, s bár a számok rendkívül hatásosat és lehengerlőek, a meglepetés váratlan erejével már nem szolgálnak. Csapatunk kialakította saját stílusát, ezt csiszolgatták, érdesítették kettes hanghordozójukon, helyenként egzotikus jegyekkel és hangszerekkel színesítették szerzeményeiket, kihasználták agyasságukat éppúgy, mint érzékiségüket, beteges, dühös témákhoz nyúltak. Sandra produkciója pedig az elkápráztató jelzővel illethető: kedvesebb Gwen Stefaninál, erőteljesebb Skinnél.
„Boldoggá tesz, hogy különféleképpen tudok énekelni; érzékenyen suttogva, veszettük sikoltani, üvölteni. ez egy sajátos énektechnika, amire nem minden nő képes, kivéve persze Nina Hagent. Amúgy nagyon mérges szoktam lenni, ha énekesnőkkel rendelkező együttesekkel hasonlítanak össze bennünket. A leghülyébb párhuzam ez a No Doubt-os, akiknek semmi közük a hangzásunkhoz. Az egyedüli párhuzam, hogy nekem is szőke hajam volt, mint Gwennek, de ezért még nem hasonlítanám össze Mike Pattont Pavarotti-val. Azt jobban elfogadom, ha valaki azt mondja, hogy a hangom olyan, mint Nina Hagené, mert ez igaz.”
Tehát a Guano Apes bármit, kihozhat egy kőkemény indulót /tévedés, hogy a ’Big in Japan’ egy Alphaville feldolgozás/, az emberek akkor is vevők rájuk.
„Kétségtelen, hogy több ember kíváncsi ránk, mint ha egy féri énekelne, hiszen nők még szokatlanok a rockzenében, meg erotikusak is, de ha a zene rossz lenne, azon egy nő sem lenne képes segíteni” - szögezte le Sandra.
Ezzel meg is oldottuk a csapat rejtélyét, vagyis jó zene kell és semmi más, meg egy kicsit a fékpedálra sem árt rálépni.
„Mivel sohasem vagyunk otthon, titkon szeretném, ha ez az albumunk nem fogyna annyira jól, akkor valamivel több szabadidőnk lehetne” - vallott színt az énekesnő.
„Megőrültél? Nem osztom a véleményedet!” - tört ki Dennis .
Félnivalójuk aztán nincs. Nekik nincs.

Jónap Tamás

1999. 09. 24.