Ifj. Fogarasi László a polgári neve ennek a 19 éves magyar tehetségnek. Yonderboi a Budapesttől " 250 km-re, de bő 4 óra autóbusz útra lévő Mernye nevű piciny falucskában nőtt fel. Bár zene iránti érdeklődése már gyerekkorában megnyilatkozott, az iskolai énekkarban mégsem énekelhetett. Az énektanára szerint „botfülű” fiúcska a kórusban csak tátoghatott, de a tanár azzal vigasztalta szüleit, hogy a srác jó ritmusérzékkel rendelkezik. Általános iskolás korában Yonderboi fél évig klasszikus gitároktatásban részesült, majd 13 éves korában megkapta első olcsó mono hangkártyás számítógépét. Hamarosan belemélyedt a technoid hangzások programozásába. Ekkor még kevésbé ez a fajta zene nyűgözte le, sokkal inkább a tény, hogy maga is tud ilyet készíteni. Az első zenei élményt számára az atyai hanglemezpolc jelentette: Osibisa, Rhoda Scott, korai disco sikerek, de hatással voltak rá a hatvanas-hetvenes évek nagy magyar és lengyel dzsesszművészei is (Stúdió 11, Tomsits Rudolf, Vukán György, Syrius, Zbigniew Namislowski). Valódi gyökerei azonban a kelet-európai rajz-és animációs filmek és azok zenéinek hangzásvilágában rejlenek. Zenei információéhségét aztán főleg rövid- és középhullámú, majd szatellitrádió segítségével elégítette ki. Itt hallott olyan zenéket, amelyek - saját szavaival élve - későbbi munkájának színét meghatározták: a nyolcvanas évek hip-hopja, mint pl. De La Soul, Gang Starr, Stereo MC's és a Beastie Boys, valamint a francia hip-hop, mindenekelőtt MC Solaar. Gimnazista korában Yonderboi évente két-három alkalommal elutazott a messzi fővárosba abban a reményben, hátha talál néhány számára érdekes lemezt. De mivel nem találta meg, amit keresett, a „csináld magad!” mellett döntött. Alig múlt el tizenhat éves, amikor első demóját elkészítette. Első megjelenésére a nemzetközileg is elismert Future Sound of Budapest válogatássorozaton került sor.

Az itt megjelent „Pink Solidism” című száma aztán több nyugat-európai országban számos válogatáson megjelent. Érettségi vizsgája után barátjával, Zságer Balázs billentyűssel 1999 nyarán Budapestre jött. Még albérletkeresés közben lemezkiadójuk irodájának egy üres szobájában alig két hónap alatt vették fel a „Shallow and Profound” c. album teljes hangzóanyagát, javarészt még első hangszereikkel, például egy a néhai NDK-ból származó Vermona orgonával. Stúdióban csupán néhány estét kellett eltölteniük, hogy az összes éneksávot és akusztikus hangszert (vibrofon, akkordeon, szaxofon, gitár) rögzítsék. Nem akar sem a zeneelektronikai ipar anyagcsatájában részt enni, sem pedig az elektromos zenei trendeket „egy nappal előre” követni. Inkább marad az egyszerű, érzelmi alapokon működő dallamos zenéknél, melyek erős vizuális vonatkozásaikkal különleges és jellegzetes kelet-európai indentitást hordoznak. Yonderboi az idén nyáron számos nagy rendezvényen lépett fel és varázsolta el a közönséget egyedi és sajátos stílusával.

Yonderboi interjú:

Ifj. Fogarasi László a polgári neve a 19 éves magyar tehetségnek. Munkatársaink a tervekről és magáról a művészről kérdezték Yonderboi-t:

Kezdjük rögtön az elején, Budapesttől pár száz kilométerre lévő Mernyéről jöttél és itt is, nőttél fel. Hogy oldod meg az utazási nehézségeket?

Mernyét nem úgy kell elképzelni, mint egy teljesen elszigetelt falu, Pesttől 250 km-re található. Mostanság barátaimmal bérelünk közösen egy lakást Budapesten, de természetesen gyakran utazom haza a szüleimhez, tény hogy Pest más, mint Mernye, de minden környéknek, városnak megvan a maga személyes varázsa. Úgy gondolom, hogy vidéken is, aki meg akarja találni az információt, megtalálja, hiszen van kábel-tévé, számítógép és rádió.

Beszéltél az információról, hogy állsz a számítógéppel, illetve az Internettel?

Sajnos a lehetőségeim korlátozottak, számítógépet használok, hiszen a dalokat is így szerkesztjük, viszont az Internetet inkább csak levelezésre használom. Nem vagyok egy nagy Internet-függő, de ahogy lesz lehetőségem biztos, hogy élek vele!

Olyan nem volt még, hogy kerestél egy jó számot, és szükséged lett volna a Netre?

Dehogynem, úgy 12-13 éves koromban kaptam az első PC-t, ezen íródtak az akkori dalok is, Internet hiányában azzal gazdálkodtam, amim volt.

Úgy hallottuk, hogy a bakelit-lemezek megszállottja vagy, igaz ez?

Ilyen formában nem, nem megszállott vagyok, csak szeretem a jó és igényes dalokat, nagy hatással voltak rám a hatvanas-hetvenes évek magyar és lengyel dzsesszművészei. Az igaz, hogy ha kijutok külföldre, akkor szeretek böngészgetni, és ha jó a korong, akkor megveszem, legutóbb Németországban is a fél gázsimat lemezekre költöttem. Általában akkor veszem meg a „kiszemelt” lemezt, ha éppen úgy tartja a kedvem, nem állandóan ez a cél.

Érdekes, hogy bemutatkozó lemezed, a „Shallow And Profound” először Németországban jelent meg. Mi volt ennek az oka?

Igen valóban furcsa, hogy magyar művész lemeze előbb jelenik meg Németországban, mint itthon, viszont ennek köszönhető, hogy előbb figyeltek fel rám, mint mikor itthon megjelent a korong.

Lesz-e folytatás?

Igen. Most egy közös projekten dolgozunk a billentyűssel és barátommal Zságer Balázzsal, a produkció majd a 70-es 80-as évek kelet-európai világát próbálja meg bemutatni.

Beszéltünk a kezdetekről, a lemezről, de arról még nem, hogy honnan vetted a „Yonderboi” nevet?

Egy William Gibson karaktertől kölcsönöztem a nevet, de ne egy borotvált szemöldökű cyperpunkot képzeljetek el, inkább egy réginél is régebb school csávót, akinél rendszeres kiegészítőnek számítanak a szőrmegallérok és norvégmintás garbók, egy Trevira márkájú holland nejloningért valósággal bolondulok.

Beszéljünk a filmekről, mik a kedvencek?

Semmi estre sem a kommersz hollywoodi zagyvaságok. Inkább a 60-as, 70-es évek korrekt művészfilmjei, kedvelem Almodóvár és Kustirica alkotásait, a Macskajaj abszolút kedvencem. A kommersz vonalból tetszett a Harcosok Klubja, nem volt egy kiemelkedő film, viszont nem bántam, hogy megnéztem. A magyar filmek közül nagy kedvencem volt annak idején a Roncsfilm.

Mostanában igen sok helyen (Budapest, vidék) láthattunk téged, lesznek-e későbbi fellépések?

Igen, Budapesten játszottam a Zöld Pardonban, voltam, Pécsen az EFFOTT-on, és Balatonon, később itthon is és külföldön is lesznek fellépések.

Véleményed szerint melyik közönség vevő a stílusodra a magyar vagy a nyugati?

A külföldi, nemcsak azért, mert nekik több idejük volt felfedezni és megtanulni saját stílusukat és érzéseiket, de sokkal érettebbek a hazainál, a magyar közönség szerteágazó volt, amikor kedvesen fogadtak, de volt olyan is, amikor nem tudták, hogy mit játszom egy-egy fellépés alkalmával. Ez van, ezt kell szeretni.

Ha valaki kérdezni szeretne tőled, akkor írhat neked levelet a Neten keresztül?

Persze, minden levélnek örülök, és ha tehetem válaszolni, fogok rájuk. (Yonderboi E-mail címe: yonderboi@ucmg.com – a szerk.)

Ha időd lenne, no meg lehetőséged, akkor hova utaznál szívesen?

New York például, de kedvelem Balit és az egzotikus helyeket, bár még soha nem voltam ott, de ha egyszer lehetőségem lesz ilyen helyekre utazni, ki fogom használni az biztos.

Végül, mit üzensz - így a Neten keresztül - a rajongóknak, embereknek?

Mit üzenek? Hm, talán azt, hogy mindenki valósítsa meg az életben azt, amit szeretne, legyünk bátrak és érjük el a kívánt célt, bármi legyen is az.

Az interjúból kiderült tehát, hogy Yonderboi egy egyszerű hétköznapi srác, aki azt csinálja, amit szeret: tanul, zenél, utazik…egyszerűen éli a huszonévesek mindennapját.

Jónap Tamás

2000. 04. 24.