– Újabb impozáns koncert-DVD csomaggal rukkoltál elő. Bár a nagyközönség számára egy-egy ilyen fellépés kétórás, azért az előkészületekkel és az utómunkákkal együtt ez sokkal több energiát, szervezést és odafigyelést igényel. Mi időigényesebb, egy Ákos-koncert vagy egy Ákos-koncertfilm megvalósítása?

Nem mérhető össze a kettő, egy nagykoncertre vagy turnéra lehet egy évig is készülni, hónapokig szervezni, hetekig próbálni, igazi előadássá viszont csak folyamatos koncertezés során válik a produkció. A koncertfilm utómunkája májustól szeptemberig, több mint négy hónapon át zajlott, de közben ment a nyári turné is, sokfelé kellett figyelni. Először a sztereó hangot kevertük össze a stúdiómban, ez legalább egy hónapot vett igénybe, a munka nagyját Lepés Gábor hangmérnök végezte, én már csak a finomhangolást, az utolsó stádiumot felügyeltem. A sztereó hanggal elkezdődhetett a képvágás. Amíg zajlott a munka a vágószobában, én koncerteztem, de közben készült az 5.1-es hang is a stúdióban.

– Maximalizmusodat ismerve meggyőződésem, ha nem volna lehetetlen, valószínűleg te magad rendeznéd a koncertfilmjeidet is. Mennyire szólsz bele az utómunkálatokba?

Tekintve, hogy az én kiadványom, természetesen szeretem kitalálni, hogy mi és hogyan kerül rá. Papanikolaou Nikosz rendezővel azért is barátkoztunk össze az évek során, mert nagyon megbízom benne, ő pedig jól viseli, ha adott esetben teljesen megváltozik a koncepció egy már késznek hitt munka kapcsán. Rengeteg időt töltöttem a vágószobában, a koncertfilmet gyakorlatilag együtt rendeztük, már nem először.

– A háromkorongos Még közelebb kiadvány, akárcsak Az utolsó hangos dal – Ráadás, korábban kiadatlan archív anyagot is tartalmaz, így összesen nyolc koncerted vált elérthetővé DVD-n. Maradt még színpadi produkció az archívumban?

Az én archívumomban már csak a klipek vannak, igaz, azokból rengeteg, ezeket később szeretném DVD-n megjelentetni. A Magyar Televíziónál még van egy kiadatlan Ákos-anyag, a Test koncert 1994-ből, amikor először játszottam szólistaként a Sportcsarnokban. Ha megkapjuk, 2014-ben kiadom! (Nevet.)

– Beszéljünk az extrákról, melyekből nem lehet könnyű újabb és újabb csemegéket kitalálni, összeállítani! Jól gondolom, hogy ez legalább akkora öröm a rajongóknak, mint amekkora fejtörés a szerkesztőnek?!

Az eddigi kiadványainkon rengeteg werkfilm, színfalak mögött felvett anyag szerepel, egyre nehezebb újat mutatni ilyen téren. Mindenesetre vannak nagy röhögések a vágószobában, és remélem, a nézők legalább ugyanennyire jól szórakoznak otthon. Akik örökké a produkciónk humortalanságáról szónokolnak, azoknak nagy meglepetést okozhat a Hűség-DVD audiókommentárja 2001-ből vagy bármelyik werkfilmünk, az Andantétól kezdve Az utolsó hangos dal dokumentumanyagain át, egészen a mostani tripla DVD extra lemezéig, amelyen öt (!) különböző ilyen kisfilm szerepel.

– A mostani extra-csomagból számomra a legkedvesebb, legérdekesebb a lemez elkészülését bemutató anyag, melyben a nyilvánosság elől óvott családod is felfedezhető…

Számomra az a meglepő a Juhász Viktor barátom által forgatott anyagban, hogy így végignézve milyen egyszerűnek, kézenfekvőnek néz ki a lemezkészítés: emberek molyolnak a stúdióban, kicsit énekelnek, kicsit gitároznak, dobolás, hegedülés, aztán megjelenik a lemez, és kész is. Ennél persze jóval nagyobb küzdelem az egész, de talán jobb, ha azt nem látja a néző… Nekem is az a kedvenc jelenetem, amikor a nappaliban népzenére táncolnak a gyerkőcök az anyjukkal, majd a kamera elfordul róluk, felmegy a lépcsőn a stúdióba, benyit, ott meg gondterhelt arcok görnyednek a keverő fölé.

– Szintén megkapó volt az a nyilatkozatod, amikor arról beszélsz, hogy milyen érzés a legszemélyesebb, legintimebb gondolataid szavakba, versszakokba, dalokba öntött formáját sokezres tömegtől visszahallani. Ez az élmény nem tett zárkózottabbá, visszafogottabbá?

Zárkózottabbá az tett, hogy húsz éve zenélek és ezalatt jó sajtómunkások segédletével sok előítélet alakult ki rólam azok körében, akik nem ismerik a munkámat. Megtanultam, hogy mindegy, mit mondok, milyen odaadással dolgozom, a vélemények már előre készen vannak a produkciómról. Leginkább a siker és annak következményei teszik az embert zárkózottabbá. De ha kevesebbet nyilatkozik az ember, az nem baj, alapvetően privát ember vagyok, ugyanolyan, mint a nagy sikerek előtt: túlkoros diáknak érzem magam mindig.

– A nagyközönség költőként, dalszerzőként és előadóként ismer, filmkritikusként és musicalszereplőként is bemutatkoztál már, jelenleg pedig televíziós műsorvezető vagy a Music Television Magyarországnál. Kinek az ötlete volt a Swung, s mennyi gondolkodási időt kértél, illetve milyen feltételeket szabtál, mielőtt igent mondtál volna?

A televízió műfaja mostanra nem visel el mást, csak a bombasztikus hatásokat, műtapsot, vigyorgást, ezért is van, hogy ritkán nézek tévét. Az MTV hazai vezetői kértek fel erre a munkára, mondhatjuk, hogy rábeszéltek, mert műsort vezetni például soha nem akartam. Feltételeket nem kellett szabni, szabad kezet kaptam, magam választhattam szerkesztőt. Mindenki nagyon lelkes, segítőkész, de mindannyian kezdők vagyunk, a stáb is, én is, a szerkesztés rendje is menet közben alakul. Az első adást kifejezetten tévéparódiának szántuk, ez jobbára szabályosan gyalázkodó kritikákat váltott ki. Azóta két adás is lement már, egyre jobbak lettek, egyre többen nézik, de ezekről természetesen nem írtak semmit. Szerintem elég érdekes helyzet, hogy a Music Television adásában lehet a halottak napjáról vagy a halállal való szembenézés feladatáról is beszélni, olyan klipet is leadhatunk, amit kifejezetten letiltottak a képernyőről. Ritka, hogy egy rockzenész arról beszéljen, hogy hogyan lehet kijönni az önpusztításból, ahogy az is, hogy Czakó Gábor íróval két klip között hosszabban lehessen beszélgetni. Az egészre az tette fel a koronát, amikor a Szindbád című film rövid részlete a jobb felső sarokban MTV-logóval jelent meg az adásban. Na ez a rákendról!

– Az elmúlt néhány adás tapasztalatának birtokában akkora kihívást jelent az adás, mint amekkorára számítottál?

Arra számítottam, hogy nem lesz kihívás, meg lehet csinálni rutinból. Az első adásból kiderült, hogy készülni kell és nagyon meg kell válogatni, kit hívunk vendégnek. Gyakorlatilag egyik adástól a másikig folyamatosan ad feladatot a műsor.

– Ha már a legrangosabb zenei televízió szóba került, a magyar előadók közül elsőként vehetted át az MTV közönségszavazatokon alapuló European Music Awards regionális díját. Többször elmondtad, hogy bár jól esnek, soha nem az elismerések lebegnek a szemed előtt. Azért akad olyan kitűntetés, amitől teljesnek éreznéd a dicsőségfaladat vagy nincs annál nagyobb szakmai siker, mint amit a telt házas koncertek jelentenek?

A legutóbbi országjárás során 140 ezer embernek zenéltünk, ez óriási dolog, emellett sok szakmai elismerést is kaptam már, nem hiányzik újabb trófea. Magyarországon az az igazi szakmai és emberi siker, ha hagyják az embert dolgozni. A magam ura lehetek, nem kell külső érdekeknek, elvárásoknak megfelelnem: ennél nagyobb díjat el sem tudok képzelni.

Fotó: Ákos.hu

Balajti Péter

2007. 11. 23.