CIDER. (Valami üdítőt rendel. Az asztalon egy kis reklám, Kopparberg almabor egyenesen Svédországból. Almás és körtés. Én egy almásat kérek, már ittam, jó feeling.) „Ebben van alkohol?” –tőlem. (Van, kábé annyi, mint egy sörben.) „Elnézést – szólítja vissza a pincért – én is inkább egy olyat kérek!”

KONCERTEK. (Jó egy hete ugrottam be Dani szerda esti Zappa Caffe-beli klubkoncertjére, ahol Heincz Gáborral, művésznevén Bigával duózott. Biga egyébként a Retronauták énekes-gitárosa. Na ott a Zappában mindenféle latinos dal terítékre került két akkuszt gitárral megszólaltatva; Manu Chao, Santana dalok, Deep Purple és Nirvana 'betétek', sőt, még System of a Down és Marilyn Manson számok is életre keltek, áthangszerelve persze.) „Havi rendszerességgel vannak ezek a klubestek, amúgy kivonatolt műsorral megyek, ha mondjuk fél órát játszunk, ez hét-nyolc dalt jelent. Azokat a számokat játsszuk, amelyek jobban a közönséghez szólnak.” (Kevesen voltak) „Ott mindig úgy harmincan szoktunk lenni” (Pedig a játékotok bőven megállná a helyét külföldi nagy színpadokon is…) „a legnagyobb probléma ott van, hogy alapvetően ha az emberek meghallják, hogy megasztár, akkor feláll a hátukon a szőr. Nem az jut eszükbe, hogy a Dani, hanem hogy megasztár. Rengeteg koncerten vagyok túl országszerte, és mindig jó volt a hangulat. ’Nem gondoltam volna, hogy te ilyet csinálsz’, meg hasonlóakat mondanak. Nem ezt várták, de bejön nekik. Az egy műsor volt. Marha jó kiugrási lehetőség, de ugyanakkor egy bélyeg. Előítélettel viseltetnek az emberek, és ezt leküzdeni nehéz.” (sokszor ismernek fel úgy, hogy azt kifejezésre is juttatják?) „Az a gáz, amikor az utca túloldaláról ordít, közben mutogatva, hogy: ott a Torres!” (Veni Styx?) „A veni styx már 2007 októbere óta nincs. Ők mást akartak, én mást akartam… ők a poposabb irányban szerettek volna elmozogni, és közben összejöttek Kósa Ivettel.” (ki szervezi a koncerteket?) „Saját magam, plusz édesanyám, akivel közös cégünk van. Ő adja a számlát, én meg megyek a dolgok után.”

LEMEZ. „Persze. Egy teljesen új dolog lesz, olyan jason brown, jack johnson, pink floyd, santana vegyítve. Egy középlágy lemez, csak saját dalokból.”

MUSICAL. Éppen készül Lepés Gabival (zenész, hangmérnök, producer) és Noel Péterrel (író). „A Noel írta a forgatókönyvét a musicalnek, a téma lényegében egy fantáziavilág egy nagy fordulattal.” (Többet nem árulunk el, akit érdekel, majd úgyis megnézi)

SPANYOL. „A spanyol ’apanyelvem’, baromira nem használom, igazából átment passzívba. Lehetne rajta javítani, csak nincs, akivel gyakoroljak.” Egy venezuelai haverral alakult volna egy banda, vele tudtam volna spanyolul beszélni, de kiment Bécsbe.” (kicsit a latinos dolgok, az új lemez kapcsán az improvizációról és a dalszerzésről beszélünk) „Nagyon egyszerű dolgok, D-mol, E-mol7, félszűk E-mol7 és A-mol, az egy kör, és rá szólózgatás. Ha nótát írok, úgy éjféltől kezdenek jönni az ötletek. Én mondjuk három-négy körül szoktam lefeküdni, és egy mp3 lejátszóra veszem fel,amit játszok, és ha úgy érzem, hogy valami jó kis alap van, akkor beviszem a gépre,és kitisztogatom. Van tehát egy téglám, amiből elkezdek házat építeni. Mondanivalóm mindig van (Danis vigyor), úgyhogy a szöveg az utána jön.”

ZENE. (Nem szoktatok jammelni?) „Dehogynem. Simán. Ha Bigával játszunk, ott ez alap. Amúgy kétfelé oszlik a dolog. Vagy ez a duó van, vagy egy nagy zenekaros dolog. Ott mindig változó a többi tag, mert olyankor session zenészekkel lépek fel. Aki épp ráér. Ez a nehézség, ha az ember egyedül van. Ez picikét nehezebb, mintha lenne egy állandó banda. Szívesen játszanék egy másik zenekarban is, időm is engedi. (Mint ’szimpla’ gitáros?) Igen, elsősorban mint gitáros, meg mellette vokáloznék. Az a baj, hogy mostanában a zenészek nem összefognak, hanem megpróbálnak egymásnak alátenni. Ennek lenne értelme, és szerintem tök jó kezdeményezések alakulnának ki, ha pénzemberek, vagy helyek azt mondanák, hogy látok ebben fantáziát, gyertek. Nem az , hogy háromszáz ember kell, annyi a minimum, hanem csinálunk egy jó bulit.” (Átevezünk arra, amit ő gondol a zenéről) „Az én elvem, hogy a modern zenét meg a régi zenéket kéne integrálni. Mondjuk hogy a hatvan éves riffek megszólaljanak például drum and bass alappal. Az új lemezen is lesz biztos ilyen, hogy például kongával valami d’n’b cucc. Jammelni meg baromi jó. Ami durva, hogy rengeteg olyan előadó van, aki erre képtelen. Mert nem zenészek.

KÖZÖSSÉG. „Egy átfogó összefogás kéne az ifjú zenészek között, hogy gyere, üljünk le egy sörre, mit játszunk, gyere föl erre a számra, és ez az, amit elfelejtünk. Az Aerosmith-t ismerte mindenki, és a Rolling Stonessal összepacsiztak, mikor épp egyszerre voltak Londonban, hogy akkor gyertek fel játszani valamit.” (hirtelen fellelkesülés, kitörés) „Alkossunk egy külön társadalmi réteget! ” (bizony, van benne valami. Vissza a jammhez) „Mondjuk adott az, hogy nyolc nyolcadban vagyunk, mittudomén A-mol, onnantól kezdve mindent lehet csinálni, amit csak akarsz. Egy hangszín is annyi lehetőséget teremt. Azért kell megtanulni a határokat, hogy jól túl lehessen lépni, és nem figyelembe venni, és csak úgy tudod nem figyelembe venni, ha tudod, mit is hagysz el.

LEMEZMÉG. „Májusra tisztázódik le az anyag, aztán vagy nyáron, vagy ősszel felvesszük, és akkor úgy télre lesz kész.”

ÁLOMVALÓSÁGÉLET. „Sokan azt mondják, hogy annyira nemzetközi zenét nyomok, hogy itthon az emberek szinte meglepődnek rajta. Ebből itthon nagyon nehéz megélni. Vagy csinálod azt, mint a Quimby, hogy magyaros rockot nyomsz, és akkor garantált minden fesztiválon a teltház, vagy az alter vonal is hasonló, ami már divat lett. Az ’Álom a holnapról’ számom talán az, amelyiknél megmondósabb szöveget nem nagyon tudok elképzelni, mert abba belesűrítettem mindent, amit a világról gondolok. Hogy szar. Mert szar. A világot szétcsesztük, és nagyon elfordítottuk egy elfajzott irányba. Nagyon szeretném arra ráébreszteni az embereket, hogy nem azért élsz, hogy dolgozzál, hanem azért dolgozol, hogy éljél, és azért élsz, hogy tapasztalj,hogy fejlődj, hogy tanuljál. Nagyon sok ember megreked a fizikai világ linearitásában, de akkor erre nagyon egyszerűen azt mondom, hogy ott van a titok, pl. a Mennyei prófécia (James Redfield nagyszerű könyve, melyben kilenc felismerésben ír az életről), abban nagyon szépen, egyszerűen le van írva, hogy hogy működik a világ. A világ olyan, amilyenné te teszed. Ez az üzenetem. Vagy ott van a Shambala titka, meg a Tizedik felismerés (szintén Redfield művei). Utóbbiban az egy nagyon jó gondolat, hogy a természet önmagában hozza azokat a metaforákat, melyek az életet szolgálják. pl az amerikai indiánok is felismerték, hogy a sas fedez, néz, rendet tart, a medve meg elkap, tehát mindennek megvan a maga szerepe. Az ember nem a civilizációról szól, az ember egy természeti lény, és mivel tönkretesszük a természetet, azt az alapot vágjuk el magunktól, ami a létezésünk egyik legalapvetőbb forrása. A Shambala titka meg ugyanaz a történet, mint a Mennyei prófécia. Pörögnek az események, Tibet, kínaik stb., és közben ott van egy jelentékeny mennyiségű információ, hogy a transzcendens világ az működik. Ilyen értelemben én egy másvilági ember vagyok. Mindig az a célom, hogy jobbá legyek, és fejlődjek, és nem az, hogy én irodaházat akarok meg ilyenek. Minden mindennel összefügg. Ez is elfelejtődött. Ha foglalkozol valami olyasmivel, amiről nem azt gondolod, hogy abból fogsz megélni, de ha adsz neki mondjuk három hónapot, lehet, hogy akkora sikert hoz, hogy…

MŰVÉSZET. „Ott van például a Sziget. Megvan az X számú fellépő,amit mindig bárhova bármikor elvisz, és onnantól kezdve vagy van szerencséd, hogy bekerülsz, vagy nincs. Nekem nem volt. Most már idestova harmadik éve, hogy nem. Annyi, hogy a szállítást oldjuk meg, harminc rugó, és erre ők: nem, köszi, nem. És ott a sok arc, untig hallgatott zenekarok, és nincs újulás. A rádióknál is ugyanaz van, a belterjesség uralkodik. Mintha mindenki a saját családjából házasodna, és egy idő után elfajzik. Hiányzik a nyitott elme. Mindenki saját magával van elfoglalva, és próbál a biztosra hajtani. A kiadók is. A második lemezünket, a Revolutiót statisztikailag több mint 60 ezren töltötték le. Egyszerűen a kiadók nem fektetnek pénzt, megölik a zenepiacot. Az emberek nem veszik észre, hogy a művész abból él, hogy dolgozik. Egy könyvet is meg kell venni. Azzal támogatják a művészt, hogy megveszik a lemezt.” (meg vannak új formák is, például pendrive-on való kiadás… nem feltétel már a korong…) „Igen, de én szeretem. Benne van a booklet, valami bővebb információt kapsz. A kezedben van egy olyan termék, ami teljes, és nem azt látod, hogy CD-R. És a közönség ezt nem ismeri fel, hogy a kedvencüknek ásnak alá azáltal, hogy letöltik. Egyszer egy kislány az orrom alá tolt egy írott CD-t, hogy írjam alá. Ha nem írom alá, én vagyok a tahó, ha aláírom, valahol a saját síromat írom alá. És nem a kislányt hibáztatom. Egyáltalán nem, hanem ezt az egész társadalmat, ahogy kialakult. És ezt nagyon sokan el fogják mondani még, de úgy tűnik, hogy ennek nem lehet gátat szabni. Az emberek mindig a gyors, a legegyszerűbb, olcsóbb megoldásban gondolkodnak.

CIDERMÉG. „Ez olyan igazi angliai feeling” (merthogy amúgy jó kedvünk van ám, sokat nevetünk poénokon, meg hát elég nagy az egyetértés köztünk a témák kapcsán. Mondom erre, hogy a feeling az, bár az almabor svéd – mosoly, aztán nevetés) „kopár a hegy” (merthogy a márka Kopparberg).

HOBBIK. „Fú, hát abból rengeteg van.” (gondolom a gitár is közéjük tartozik, vagyis a zene, miközben munka is) „Persze, nem telik úgy nap, hogy ne lenne legalább három órán keresztül kezemben a gitár. Amit nagyon-nagyon szeretek csinálni, az a bütykölgetés gépekkel, meg régen capoeiráztam (brazil harcművészet, gyakran igen látványos elemekkel), tulajdonképpen időhiány miatt nem tudom már csinálni. Azt jó lenne frekventáltabban űzni. Imádok a természetbe kijárni, mozizni, hatalmas Csillagkapu, Atlantisz, Star Wars rajongó vagyok. És úgymond hobbimnak vélem a tudományt. Nagyon sokat szoktam kvantumfizikával, relativitáselmélettel foglalkozó könyveket olvasni és önmagamnak ki szoktam találni elméleteket. Legutóbb azon gondolkodtam, hogy miért is működik a fény kettős természete. Miért van hullám és egyszerre részecske is, és asszem nagyjából rájöttem, de még egy fizikus ismerősömmel le kell tisztázni, hogy tényleg úgy van-e. De sok mindent megmagyarázna, ha tényleg úgy lenne. Megmagyarázná részben a fekete lyukakat, a fénytörést, aztán hogy miért lassul le az idő, ha az ember közelít a fénysebességhez, ezek mind összefüggő dolgok. Csak az a baj, hogy a tudomány túl materialista világképet tartalmaz, még mindig nagyon uralkodik a Newtoni szemlélet, persze bevették a relativitáselméletet, de akkor is a tér-időn belül próbálják megoldani a dolgokat. De nem lehet azt elfelejteni, hogy pl. a kvantumfizika is kimondja, hogy a tér-időt körbeveszi a hipertér, tehát egy másik történetből indulnak ki a dolgok, és a tér-időn belül történtek mind ennek a kivetődései. És így istent se lehet figyelmen kívül hagyni a tudományból. Jó, durva lenne istent mondani arra, hogy maga az egész világ úgy van kialakítva az összes szabályával, mintha egy ceruzát felállítanál a hegyére, és az megállna. És az a világ. Tényleg tudatos tervezés van mögötte.” (akkor a Revolutio lemezcím is innen jött?) „Persze. Mindig is imádtam a tudományt. Igaz, ’idegenforgalmász’ lettem, de az megint egy másik téma. A mai napig éjszakákat tudok végigelmélkedni arról, hogy mi hogyan történik. Popper Péter: Nyolc ösvény. Nagyon tudom ajánlani. Buddha és a részecskegyorsító. Ez is nagyon jó könyv. A buddhista vallást és a manapság felfedezett kvantumfizikai jelenségeket állítja párhuzamba. Kiderül belőle, hogy a régi buddhista szövegekben előforduló számok és a jelenségek metaforikus értelmezései a kvantumfizikának. És abszolúte egyeznek, és már sokkal régebben kimondták ezeket, amit a tudomány most kezd felfedezni.

ZENÉLÉS. (Sablonkérdés: hogy jött a zenélés?) „Terminátor kettő. Megjelent. Abban volt a Guns ’n Roses ’You could be mine’ című főcímdala. Gibson gitár. Akkor eldöntöttem, hogy egyszer lesz egy olyan gitárom, és úgy fogok gitározni, mint az a bácsi.” (és lett?) „Gitár? Igen. Egy Gibson Classicom van. Imádom. Minden egyes hangját ismerem, hogy hogyan lehet kiszedni a dolgokat. (nagy, zsivány orr-ráncoló vigyor) „Szinte a második feleségem.” (ezt ne mondd a csajodnak!) „Tudja. Szóval onnantól kezdve én azt mondtam, hogy zenélni szeretnék. Jött az Appetite for destruction lemez, meghallgatás. Addig is gitárcentrikus dolgokon nőttem fel, mint Santana, Led Zeppelin, Frank Zappa, Black Sabbath. Vagy ami nem annyira gitárcentrikus, például Bob Marley. Aztán olyanok, mint Pink Floyd, Guano Apes, a régi Green Day. A mostani zenéjüktől feláll a szőr a hátamon, de a régi lemezeik, a Dookie, a Warning, na azok nagyon jók. És nem ismerik. (ilyen a Tankcsapda is. Mindenki csak annyit tud, hogy ’Szemétdombra szültek..’ – mondjuk ki együtt, megint röhögés). „Mondjuk soha nem voltam csapdás, inkább hallgattam Aurórát, Hétköznapi Csalódásokat, Prosecturát. Úgy tizenöttől tizenhét éves koromig volt a nagy punk korszakom. Később elkezdtem nyitni Sting, Phil Collins, Michael Jackson felé. Huszonvalahány éves koromban bejött az elektronikus zene, a drum and bass. Persze mondjuk a d’n’b 90 százaléka az baromira ugyanaz, de ezen belül is nagyon jó finom zenéket lehet találni. De ugyanígy a goáról is tudnék beszélni, például hallgass meg egy Tegma lemezt. A csávó tök jó perzsa meg nem tudom milyen elemeket használ. Nagyon szerteágazó a zenei ízlésem.

ZÁRSZÓ. (Legközelebb hol léptek fel?) „Április 14-én fogunk fellépni Siófokon a Xantus Barbival, az egy gitáros történet lesz a Bigával, de inkább musical közeli dolgokat játszunk majd. Május elsején Dombóváron adjuk a latinos akusztikus formációt. Aztán jönnek a fesztiválok.” (Klub a Zappában?) „Április utolsó szerdáján lesz a klubkoncert a Zappa Cafféban.”

BÚCSÚZÁSHELYETT. (jön egy ismerőse, akivel beszélgetünk. A fickó nem fogyaszt semmit. Mi még kérünk két cidert. Csak az angliai-svéd feeling miatt. Mindegy miért, mindegy ki ő, ott maradok, nem zavarok, mondják, a téma adja magát. Hiszen egyikőnk se lehet rossz fej, ha Dani kedvéért van ott, a Darshanban. Mosoly)

stanley

2009. 03. 29.