Ez emberek nagy többsége téged a Sláger Rádiós hírek miatt ismer, ez megkerülhetetlen kérdés, ugyanis nyílt titok hogy a Slágeres Bumeráng egyik oszlopos tagja apukád.

Még csak nem is nyílt titok, ez abszolút nem titok.

Tudnál erről mondani valamit hogy ez a része a hogy befolyásolta a zenei pályádat, vagy a dolgaidat? Főleg abból a megközelítésből, hogy apukád egyébként zenél – ezt elég sokan tudják.

Sok irányból közelíthető meg ezt a kérdést, sokféle dolgot tudok erről mondani. A zenei pálya már tulajdonképpen egészen gyerekkoromtól elkezdődött. Nyilván apu hatással volt rám mivel ő zenélt.
Pestre járt stúdiózni, volt hogy Kecskemétre – szóval mindig hazajött azzal amit elkészítettek. Anyu akkor már rég aludt, nekem megmutogatta miket csináltak. Tíz éves voltam, sokat nem értettem hozzá. De maga az élmény az nagyon jó volt, hogy pl. kikérte a véleményemet (vagy legalább is úgy tett), és nagyon sokszor mentem vele stúdiózni. Ez az egész világ vonzott magával, és kialakult bennem egy olyan vágy, hogy én mindenféleképpen (már nagyon fiatal koromtól kezdve) zenét akartam írni. Én zenei iskolában tanultam, klasszikus zenét, zongorát, összhangzattant, és mindent ami ezzel jár. Nekem világ életemben az volt a legfontosabb, hogy zenét írjak, és nem az hogy szépen eljátsszak darabokat - persze valamennyire ez is lényeges.

Ez volt az indíttatásod ahhoz zeneiskolába kezdj járni?

Ez egy családi dolog volt, Legtöbb család – ha megengedhetik – ugye a gyerekkel mindent megpróbálnak amit lehet – minden lehetséges útvonalat. Tehát én jártam balettre, zongoraórákra is, stb.. és ami ezekből tetszett, az megmaradt. Ezek a zenei tanulmányok tehát hat éves koromban kezdődtek, ez nyilván onnan indult, hogy szerették volna apuék, hogy minél több oldalról ki tudjam próbálni magam – és ugye ez maradt meg. Persze elvégeztem azért egy bölcsészkart, két nyelven beszélek, szóval elég sok lábon igyekszem állni. De mindig a zene volt az első. Ezen már én is sokat gondolkoztam, hogy ez vajon mennyire jön aputól, mennyire jön tőlem, de szerintem ez egy egészséges keverék. Ennyi idős koromra valószínűleg már máshogy állnék hozzá, ha nem szívből jönne ez a dolog.

A debütáló albumod mennyi ideig készült? Meddig mehetünk vissza időben?

Nehéz a debütáló albummal kapcsolatban erről beszélni, mert ha az ember önmaga csinál mindent, akkor el kell jutni egy bizonyos szintre, hogy legalább tudjon zeneileg „önkifejezni”. Mert ha mások írnak neked dalokat, szöveget, stb, akkor nyilván van egy konkrét idő intervallum amikor az írónak van rá (mondjuk) fél éve, és akkor megcsinálják neked az albumot.

De persze tíz évvel ezelőtti számok, amiket akkor írtál már nincsenek rajta

Na, igen. Ezt akartam mondani. Tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy a lemez tulajdonképpen másfél-két év alatt készült el. De természetesen nem lehet kihagyni, hogy ezt megelőzte egy tízéves olyan munka, ami során kb 60 dal összegyűlt. És persze el kellet jutni valahonnan valahová. Úgy érzem hogy ezek a számok vannak már olyan szinten, amivel már mondanivalót tudok kifejezni. Nekem 14 éves koromtól fogva vannak meg az anyagaim, mivel az iskolának volt egy egyszerű négysávos keverője, azt hazahoztam nyaranta, és azon vettem fel a dolgaimat. Hogy ha ezeket visszahallgatom, akkor - ahogy egyre fejlettebbnek érzem magam a zeneszerzési készségeimet tekintve, annál jobban érzem azt hogy - vissza tudok nyúlni ezekhez a stílusgyakorlatokhoz. Kazettán vannak még meg az első négy éve felvételei (14-18 éves koromig) és ezeket még szándékomban áll felhasználni.

Mint tudjuk apukád elég sok mindennel foglalkozik. Hogyan hatott rád ez a fajta sajátos otthoni légkör vele kapcsolatban, inspiráló volt?

Zenészként és művészként rettenetesen kreatív. Nagyon jól rajzol, szobrokat készít, zenéket ír, és mint jól tudjuk, egyfajta rádiós személyiség is. Rettenetesen inspiráló, és magamban is nagy örömmel vélem felfedezni ezeknek a nyomait. Szobrászkodni nem fogok - inkább a fotó, a grafika, és a zeneszerzés a jellemzőek. És persze a „management”, amit rettenetesen nehéz összehozni egy alkotó személyiséggel. Ez is valahogy egy természetes dolog annak, aki ilyen lelkülettel született. Be kellett látnom, hogy ezért bizony küzdenem kell, hogy összeszedjem, és egy tervrendszert kidolgozva, aztán azt megvalósítva valahonnan eljussak valahová. Ez a fajta „önmenedzselés” és a zeneszerzés együtt azért egy kemény dió.

Angolul énekelsz, ez sokaknak furcsa lehet

Először is, mindenféleképpen szeretném leszögezni, hogy ez nem egy behatárolt döntés, hogy csak angolul akarok énekelni. Ez a lemez most így jött ki. A Soul zenének, Gospel-nek meg a Funk-nak, nos lássuk be, mindezeknek nincsenek igazán magyar gyökerei. Tehát ez a zene nagyjából akkor jött be az országba amikor én születtem. Biztos hogy előbb is beszivárgott, de ugye politikai okok miatt kétlem hogy nagyon elterjedt volna. Tehát e miatt is van az, hogy angolul kezdtem, valóban. Aztán a családi kapcsolatok révén, napi szinten használtam a nyelvet – ez is valahogy e felé mozdított. A harmadik ok pedig az hogy itt nem arról van szó hogy egy kiadó mögöttem áll, és tolja, befektet ebbe valamennyi pénzt és vissza is akar kapni ebből valamit kapni, és e miatt 'kénytelen' vagyok hosszú távon gondolkodni. Ez egy zsebből fizetett dolog, amit te is láttál: hogy a borítótól kezdve a weboldalon keresztül, mindent igyekeztem én megoldani – még a stúdiófelvételek is nálam készültek. A kiadás pusztán annyi volt, hogy a lemez fizikailag megjelenjen. Igazság szerint nem tudtam mikor lesz lehetőségem újra egy ilyen dolgot megvalósítani. Amennyi lehetőséget tudok, igyekszem megragadni ezzel az albummal is. Azért is született meg angolul, mert rengetegen hallgatnak Magyarországon is angol nyelvű zenét, és ezzel tudok megmutatkozni kifelé is. Ettől függetlenül íródnak magyar nyelvű dalok is, és a következő lemezre már most dolgozom olyan dalokon otthon, amelyek magyar nyelven születnek. Ez nem egy direkt elhatárolódás, egyszerűen így jött.

Milyen stílusú dalok vannak a lemezen?

A zenei világ az Soul, de felfedezhetők benne azért az R'n'B alapok. Ha itthon kimondod azt hogy R'n'B, akkor fejvesztve menekülnek az emberek. Úgy érzem, egy kicsit az 'Amerikanizmustól' való rettegés van az emberekben.

Lehet hogy az azért is van így, mert ma a rádiókban hallott, és klipekben látott R'n'B számok már köszönőviszonyban sincsenek a hagyományos „Rythm and Blues” stílussal?

Nincsenek. Éppen ezért vannak most már mindenféle a különböző, Urban, New Wawe, stb. R'n'B stílusok. Ahonnan nekem gyökerezik a szerelmem a zene felé, az a Soul, a Gospel, és a Funky és természetesen az „Old School” R'nB - mindenféleképpen még az Aretha Franklyn korából.

Sok számban fel bírtam fedezni Jazz-es és Blues-os elemeket is. Mint ha az egész lemezen végig rajta lenne egy új fajta Jazz-s és Blues-os hangulat is.

Természetesen van benne Jazz-es vonal, de ez inkább annak köszönhető, hogy az akkori párom, akivel együtt dolgoztunk (ő játszotta fel a zongoraszólókat) Jazz-es irányultságú. Vannak benne aztán olyan vonós felépítések, amelyek inkább az én klasszikus tanulmányaimra épülnek. Nem is tanulmány, inkább egy fajta hatás. Amikor leülök a zongorához mindig felfedezem, hogy klasszikus zongoristaként gondolkodom. Ugyanakkor az éneklésben Soul-t és s Gospel-t keresem, ill. ezeket próbálom visszaadni. Amikor az alapokat rakom össze, akkor pedig az R'n'B az, ami motivál, a letisztult, erős dob és basszustémák miatt. Szóval elég sok minden ötvöződik.

Sokan azt mondják, hogy a hangszerelés határozza meg a stílust és nem annyira a dalok

Harminc évesen még senki sem igazán kiforrott, ez még rengeteg irányba alakulhat. Nyilvánvalóan vannak olyan dolgok, amelyek végig meg fognak maradni. Nem feltétlenül ragaszkodom ahhoz, hogy ez valami divatirányzatot követő dolog legyen. Ezek a dolgok tényleg azért születtek így meg, mert valahogy nekem ez összegzi azt a fajta zenei struktúrát, ami egyrészt energiát ad, másrészt emocionálisán megindít.

Nagyon kevés az olyan énekesnő mint te, aki saját maga írja a számait, szöveg, dal, és zeneszerzés téren is. Hogyan zajlottak a felvételek?

Elektronikusan készült az egész lemez, mindent én játszottam fel a zongoraszólókat kivéve. A stúdióban keyboard-on keresztül szólaltatok meg mindent. Zongorázom, és így a billentyűzeten keresztül meg tudok valósósítani mindent.

Egyébként gitározol is?

Mindig elcsentem apu gitárját, írogattam is dalokat rajta. Feltett szándékom ezzel a későbbiekben foglalkozni, de ez nem egy olyan fajta motiváció, hogy én mindenféleképpen jól akarok gitározni vagy nagyon jól akarok zongorázni. Nekem más feladatom van. A zenélés egy zenész számára szerintem elsősorban „terápiás jellegű” - tehát kifejez vele dolgokat. Nekem nem sokkal több ettől a célom, pl. hogy kiadjak magamból dolgokat. Másrészt ha akár egyetlen ember is (aki tegyük fel válófélben van), meghallgatja a dalt és azt mondja: „Mégis szeretem, próbáljuk meg újra”... szóval ha csak egy napig ezt gondolja egy daltól, akkor nekem már megérte. Szeretnék egy olyan fajta szerepet átvenni, átadni azt amit én kaptam meg más zenékben. Beállni a sorba - ilyen szempontból. A zenének nagyon nagy hatása van. Én mindig rettenetesen feltöltődtem egy-egy jó daltól. Úgy érzem, hogy nekem, (nagyon sokakkal együtt) ez a feladatom. Ez gy nagyon egyszerű belső indíttatás.

A zenei munkáid teljes mértékben lefoglalnak? Mert ugye említetted a bölcsész vonalat is.

A magyar irodalom – nyelvészetet még nem is mondtam... A zene mellett, amit még csinálok, az a fotografika. Azért eléggé kitölti az ember idejét az, hogy megpróbál egy ilyen albumot befuttatni (főleg a mai időkben). Ha nincs mögötted egy kiadó akkor végképp nehéz. Arról nem is beszélve hogy most már a nagy kiadók is szinte zuhanórepülésben vannak. Nem mint ha nem lenne pénz, de megváltozik a piac, borzasztóan kezd átformálódni. Ráadásul nyílnak a határok, egyre többen beszélnek nyelveket. Teljesen kaotikus az egész, egyre jobban helyeződik át az egész az internetre.

Ez lett volna következő kérdés: hogyan látod a zene jövőjét ebben a megváltozott helyzetben, mennyire nehéz egyedül ma lemezt csinálni?

Mindenféleképpen az indi (független) kiadók lesznek azok, amelyek átveszik a nagy kiadók szerepét. Hogy a zenének a fizikai megjelenése hogy fog változni? Szerintem valamilyen formában fizikailag is fenn fog maradni. Lehet hogy pendrive-on fogjuk árulni az anyagokat. Az biztos hogy az internetes lehetőségeket sokkal jobban ki kellene használni. Ha olyan anyagi támogatással indultam volna, amivel 100%-ig bombabiztosan beindítható egy karrier, akkor talán nem lett volna meg bennem az a fajta motiváció, hogy szinte mindent egyedül csináljak. Nekem ugyanis nem volt sokkal több lehetőségem, inkább csak sokkal több motivációm, hogy ezeket a dolgot megpróbáljam mind egyedül megoldani. Azt üzenem mindenkinek, hogy ha igazán akarja, akkor meg fogja tudni csinálni amit szeretne. Az élet a végén úgy is kihozza, hogy amennyit te belefektetsz valamibe, azt vissza is fogod kapni.

Miről szólnak a dalok a lemezen?

Rólam és mindenkiről. Szerelemről szólnak, az „önmegmutatásról” szólnak, és arról hogy amikor nem mennek olyan jól a dolgok, akkor bizony össze kell kapnod magad. Tulajdonképpen a hitről. És itt nem feltétlenül vallási dolgokról beszélek, hanem az önmagadba vetett hitedről, hogy tudnia kell minden embernek magáról hogy erős. Nem egy utópisztikus világban élek én, csak abban hiszek, hogy ha az ember valamit akar, és dolgozik érte, akkor azt képes megvalósítani. Én magamat is erre nevelem minél inkább, mert nyilván letörnek sokszor dolgok, amikor nem olyan visszajelzést kapok, vagy magammal szemben nem tudok úgy teljesíteni. Ha az ember nyitott marad, és pozitív gondolkodással néz a dolgok felé, akkor az csak a jó irányba mozdítja el az életét.

Koncertekkel kapcsolatban mit tudunk elmondani?

Jelenleg megpróbálok kifelé nyitni egy picit. Itthon főleg az egyetemi nagyvárosokban lehet szó olyan koncertről, ahol valójában kíváncsiak erre a fajta zenére. Ugyanis ennek nincsen múltja – nem tudják mihez kapcsolni az emberek. Az embernek, ahhoz hogy valamit megszeressen, kell lennie valamiféle kötődésének. Én is egyike vagyok azoknak, akik azon dolgoznak hogy a jövő, és az az után következő generációk már ne ütközzenek ilyen ellenállásba, olyan stílusokkal kapcsolatban, amelyek ma még nem vetették meg a lábukat itthon.

Néha olyan érzésem van, hogy a minőségre való törekvésed miatt talán magasabbra lett „belőve” az album mint a jelenlegi, általános közönségigény

Én a borról, az ételekről és a zenéről is azt mondom: az a jó, ami nekem tetszik. És ez minden embernél így kell hogy hogy legyen, csak a saját nézőpontjából. Ha valakit egy másik fajta zene tesz boldoggá, azért mert ahhoz köt élményeket, azon a csatornán keresztül tud felszabadulni, akkor az nem baj. Nem rosszabb, vagy jobb az. Nekem csak meg kell találni a saját közegemet. Ez az egyik dolog. A másik pedig a „főlélőttem” dolog. Ez már feltételez egy olyan fajta gondolkodást, hogy én tetszeni akarok, és „nem jól pozicionáltam a művészetemet”. Pont az a lényege az egésznek, hogy meg sem fordult a fejemben, hogy ez milyen fogadtatást fog kapni. Hanem az volt, hogy „úgy szeretnék csinálni egy olyan lemezt amire büszke vagyok”, és amiben benne van egy csomó olyan dolog, amit már rég szeretnék kiadni magamból - a zenén keresztül. Pl. a „Don't Hold It Back” című szám kapcsán.. Amikor az ember áll a falnak támaszkodva, táncolnak az többiek előtte, az ember ott vár a fal mellett, és arra gondol hogy „én is úgy meg tudnám mutatni magam”, „én is úgy fel tudnék szabadulni”. Ez a dal arról szól, hogy az ember álljon a sarkára, és ne dőljön a falnak, hanem menjen neki, és ne várjon senkire. Ilyen dolgokat, a saját magam, és mások biztatására is meg akartam fogalmazni. Ez a zenén keresztül is átjön – legalábbis szerintem.

Kik azok akiknek játszol? Ki hallgat ilyen zenét szerinted?

Fiatalok. Azt veszem észre hogy alapvetően két fajta vélemény van. Van az én, és a nálam akár öt- tíz évvel fiatalabb korosztály – ők nagyon nyitottak erre a dologra. Mert ugye ők már megkapták nyugatról azt a hullámot, amihez tudják kötni ezt a fajta zenét. Van a másik oldal, azok a rockerek. Ők mindenáron ahhoz ragaszkodnak, hogy a magyar zene az a rockra, és a folkra épül. Úgy gondolom hogy a rockzene sem magyarországról indult, tehát ez is egy átvett dolog. Be kell látni azt, hogy az, ha az ember megismerkedik, vagy magáévá tesz egy stílust, és azt átgyúrja magában – az egy jó dolog. Az, hogy én klasszikus zenét tanultam, és magyar nyelven kezdtem el gondolkodni - az már átötvözi, és egybegyúr egy csomó dolgot. Semmi különösebb szándék nem volt mögötte, pusztán az, hogy nekem ez tetszik.

Úgy tudom Presser Gáborral is dolgoztál

Ő pl. pont azért hívott el, mert kellett neki egy Gospel-esen éneklő lány. Előzőleg egy lemezt Amerikában vett fel, ott fekete énekesekkel dolgozott, és szerette volna ezt a fajta hangzást valahogy visszaadni itthon is. Egy interjúban Bochkor ajánlotta fel neki hogy itt van pl. Voga Viki. Erre azt mondta hogy: „Jó adjál egy lemezt”. Később persze elmondta nekem, hogy nagy reményeket nem fűzött a dologhoz, ehhez képest fél óra múlva már felhívott. Számomra szédületes élmény volt a turné – mert hogy utána megkérdezte hogy van e kedvem vele turnézni – ezt rögtön felajánlotta amikor a lemezt meghallgatta (amin persze akkor még csak feldolgozások voltak).

Presser Gábor mit szólt a mostani lemezedhez?

Egyszer megmutattam neki két dalt ami elkészült, azt mondta hogy: „Ez nagyon jó”, és hogy szerinte több magyar dal kell, amiben igaza is van.

Meddig dolgozol egy számon általában?

Beleesek abba a hibába, hogy én legszívesebben életem végéig gyúrnék valamit. Én soha nem adnám ki a kezemből azt amit csinálok – ezzel szerintem sok alkotó ember van így. Most viszont azt gondoltam, hogy „itt van vége ennek a lemeznek”. Pontosan éreztem hogy hol kezdődik el, és azt is hogy hol végződik. Amikor megszületett az utolsó dal, akkor azt mondtam hogy itt a vége, és akkor kiadjuk – kész. Innentől kezdve már lehetett tovább lépni, csak valamit le kell rakni az asztalra.

Valahol figyelemmel tudnak téged kísérni az érdeklődők? Hogy pl. mi történik veled, hol lesznek koncertjeid?

A www.vikivoga.com internetes oldalon megtalálhatnak mindent ami ezekkel kapcsolatos.

-CsL-

2010. 01. 20.