Mi mással is futhatnánk neki az interjúnak, mint Glatz Gábor balesetével… A dobosotok január közepén ugye másodfokú égési sérüléseket szenvedett az új klipetek forgatásán. Hogy van Gábor? Kell esetleg kényszerpihenőt tartanotok a sérülés miatt?

A baleset természetesen minket is megdöbbentett, de a forgatáson Gábor nem mutatta, hogy mennyire komoly fájdalmai vannak és nem volt számunkra világos, hogy mennyire nagy a baj. A forgatás másnapján a kórházban derült ki, hogy mély másodfokú (tehát komoly) sérülést sikerült összehozni, és ez már kissé elbizonytalanított minket, hogy Gábor így vajon tudja-e vállalni a koncerteket és a próbákat. Készülünk a Művészetek Palotájában tartandó különleges koncertre a Bolyki Brothers-szel, ez komolyabb felkészülést igényel és a szokásos klubkoncertjeink is teljes embert igényelnek. Gábor a baleset ellenére vállalta a néha fájdalmas pillanatokat és a baleset után pár nappal már hangszer mögé ült, hogy szokja a helyzetet. Azóta túl vagyunk több próbán és koncerten, és az első fellépés fájdalmait leszámítva úgy tűnik, hogy a koncertjeink – hála a kezeléseknek és Gabinak – nincsenek veszélyben.
A gyógyulás azért még odébb van: az égési sérülések természetüknél fogva lassan gyógyulnak. A teljes felépülés kb. 6-8 hét akkor, ha nincs szükség bőrátültetésre. Mivel azonban az égett területen van elhalt szövetterület - sajnos nem is kicsi -, lehet, hogy Gábort meg kell műteni. Ez attól függ, hogy a szervezete reagál-e a kezelésekre… Bízunk benne, hogy igen, és reméljük, hogy megússzuk műtét nélkül ezt az év eleji balesetet. Szóval Gabiért lehet aggódni, de a koncertekért nem, mert szerencsére nem marad el egyetlen fellépésünk sem!

Jobbulást kívánunk Gábornak! Megjelent az új albumotok, a FunkyBiotikum. Nem akarunk csontig benyalni Nektek, de a lemez kísérőfüzetében lévő képregény – amiben Ti, a zenekar tagjai vagytok a szuperhősök, akik megmentik a Földet –, egyszerűen zseniális. Ilyen ötlettel itthon nem nagyon lehetett eddig találkozni, honnan jött ez az elképzelés, hogy egy ügyes képregénnyel is erősítsétek a FunkyBiotikum mondanivalóját?

Mindig törekszünk valami különlegesre, ha ez lehetséges. Sok ötletünk volt az albumborítóval kapcsolatban is, és ez volt az egyik verziónk, amit most megvalósítottunk. A sztori egy, a mai közhangulatot is befolyásoló jelenség legyőzéséről szól: mindegyikünk egy kitalált szuperhőst alakít, és az egész valahogyan egy úgynevezett B-Movie fílingű gegekre épülő történet, képregény formában tálalva. A képregény sztorija és szövege, illetve a képi világa is tőlünk származik. A grafikát Krokavecz Viktor barátunk és állandó animációs partnerünk készítette Glatz Gabival, a történetet és a szövegeket pedig Viktor, Gábor és Kató Zoli hozta össze. Tehát abszolút BIIB-es gyártású a képregény, mi nagyon szeretjük és elégedettek vagyunk a végeredménnyel. Egyébiránt fontosnak tartjuk, hogy legyen a CD-ben valami extra, ami esélyt ad arra, hogy az anyagot legálisan szerezzék be a hallgatók. Ez az extra képregény is egy ilyen plusz, amivel nyitni szeretnénk a legális beszerzés motiválása felé.

Miközben ezt a lemezt készítettétek, történt egy tagcsere is a zenekarban, Bársony Bálint helyére visszatért Kató Zoltán, aki anno alapítótag volt nálatok. Mi indokolta a személycserét?

A tagcsere már régóta lógott a levegőben. Már a 2008-as Kapcsolat koncert előtti időszakban is felmerült, hogy megválnánk Bálinttól, mert voltak olyan problémák, amik nem férnek bele egy zenekar normális életébe. De akkor még tisztáztuk Bálinttal a nézeteltéréseket és esély adtunk neki arra, hogy megváltozzon. Azonban ezek a problémák és jelenségek a tavalyi év elejére már nem voltak tolerálhatók, ezért úgy döntöttünk, hogy változtatunk a helyzeten. Kató Zolival már az első, 2008-as problémák idején felvettük a kapcsolatot, Ő már akkor igent mondott volna nekünk, de mi akkor még nem léptünk. Tavaly januárban ismét megkerestük és jelezte: ha hazatér, akkor örömmel csatlakozik a zenekarhoz. Mi akkor eldöntöttük, hogy cserélünk és Bálinttal nem kívánunk tovább dolgozni. Ő ugyanis újra több, egyáltalán nem tolerálható gondot okozott, ráadásul a végén már csak a menedzserével tudtunk levelezni. Ezért úgy döntöttünk, hogy a következő koncertünk után személyesen közöljük vele a döntésünket. Bezártuk az öltözőajtót és Ő elmondta, hogy részéről ez a dolog már nem működik. Mi meg közöltük vele, hogy ez már a mi részünkről is egy eldöntött tény és megállapodtunk, hogy azt kommunikáljuk a médián keresztül, hogy közös megegyezéssel váltak el útjaink. Kulturáltan akartuk lezárni a múltat. Ezt mi a mai napig betartottuk, de ezt Bálintról sajnos nem lehet elmondani: már a szakításunk estéjén azt híresztelte, hogy „elhagyta a süllyedő hajót”. Megvárta, míg lemegy a hivatalos kommunikációs szakasz és ezután számtalan írást generált arról, hogy Ő lépett ki, mint aki kinőtte a régi helyét. Kató Zoli visszatérésével egy számunkra nagyon értékes és fontos időszak kezdődött újra, mind zenei, mind pedig emberi szempontból.

Az elmúlt hónapokban rengetegszer lehetett hallani a rádiókban az általatok készített „Zene nélkül mit érek én” című Máté Péter feldolgozást. Az új albumon a KFT egyik legnagyobb slágerét, az Afrikát, valamint a Korál Maradj velem című dalát dolgoztátok fel. Mi alapján döntitek el, hogy melyik ismert slágerhez nyúltok hozzá?

A feldolgozások, amiket hallottatok tőlünk, mind egy-egy véletlen helyzet, vagy hirtelen lehetőség következménye. Úgy érezzük, hogy az új albumon lévő két feldolgozáshoz jól sikerült hozzányúlnunk, ráadásul a Zene nélkül mit érek én? már szinte kötelező eleme lett a koncertjeinknek: ha nem játsszuk, akkor kitör a lázadás. A lényeg, hogy mindegyiket szeretjük, de ne keressetek ebben valami tudatos koncepciót. A sors így hozta és mi éltünk a helyzetekkel.

Válság van: az ember örül, ha mostanában a számláit rendesen tudja fizetni, egyre kevesebb pénz marad az embereknél, amit zenére költhetnek - ráadásul mint tudjuk, a lemezeladások enélkül is évről-évre egyre aggasztóbb adatokat mutatnak. Zenészként hogyan élitek meg ezt a pokolian nehéz időszakot?

Nem kívánunk panaszkodni, mert az nem lenne elegáns. Mindenkinek sok gondja van és ezt nem kívánjuk még a mi bajunk taglalásával is fokozni. A válságot egy mesterséges jelenségnek tartjuk és az emberek többsége önhibáján kívül issza a levét ennek a globális színjátéknak, amit gazdasági világválságnak hívnak. Ez sokaknak jó ürügy, hogy kihasználják mások kiszolgáltatottságát, vagy visszaéljenek a gazdasági és pénzügyi hatalmukkal. Nem mondom, hogy nem érint minket, mert sajnos érezzük a körülményeket, az emberek tényleg nehezebben szánnak pénzt CD-re és koncertekre. Mi egy dolgot tehetünk: mindent még magasabb szinten kell produkálnunk és még többet kell adunk a közönségnek a lemezeinken és a koncertjeinken is. Mi a Funkybiotikum című új albumunkon egyébként jó pár dalban megírtuk erről a véleményünket, és a szövegekben jó pár negatív jelenségre és érzésre teszünk félreérthetetlen utalást, amit a mai élet, közhangulat és morál generált (Azt akarom, Nem kell, Te csak álmodtál, Ne féld a jövőt). Mi tehát inkább oldani szeretnénk a válság okozta gondokat: az új cd-vel vagy egy jó koncerttel egy–két órára ki tudjuk zökkenteni az embereket a mindennapi gondjaikból. Ha ez sikerül és tudtunk adni nekik valami pozitívat, vagy valamit, ami fontos számukra, akkor mi már boldogok vagyunk. Mert hát azt csináljuk és adjuk, amit szeretünk. Ez a BIIB.

Juhász Gergely

2010. 02. 04.