„Tankcsapda” - miért ezt a nevet választottátok több mint húsz évvel ezelőtt?

Ha félig-meddig viccesen akarok válaszolni, akkor azt mondom: azért mert a Rolling Stones, és a Guns'n'Roses nevek már foglaltak voltak. Sőt, már a U2 is… Komolyra fordítva a szót, az első pár hónap után, amikor már elérkeztünk oda, hogy fel tudtunk lépni egy „sokzenekaros” rendezvényen, a szervezők kérdezték hogy mit írjanak a plakátra. Mi a zenekar neve? És mivel nem volt a zenekarnak neve, „kénytelenek” voltunk választani egyet. Addig „csak” zenélgettünk, de nem azért alakultunk, hogy „megváltsuk a világot” ezért aztán nem a névválasztás, az „imágó” kialakítása, és a pózolás volt az első három napirendi pont. Mindenképpen egy olyan nevet szerettünk volna adni a zenekarnak, ami kellően „pankos”, kellően erőt sugárzó, és kellően konvenció mentes. Volt egy csomó ötlet, ezeket felírogattuk, szóval kitaláltunk egy csomó hülye nevet. (Vágóhíd, Boncasztal – ilyenekre kell gondolni) És közte volt a „Tankcsapda” is. De hogy miért pont ez maradt meg a többi közül, azt már egészen pontosan nem tudom megmondani neked. A névválasztásnál fontos szempont volt, hogy jól lehessen skandálni a zenekar nevét. Azt pl. hogy „Almaszósz Kompót” nehezen lehet, de a „Tank-Csap-Da”-t már igen. Erre azt mondtuk: ez jó név lesz. Egy ismerősömnek mondtuk, hogy megvan a zenekar neve: „Tankcsapda”, akkor kb. ez volt a válasz rá: „Hű b*zmeg, az igen – gratulálunk”. De senki nem gondolta komolyan, hogy ezzel a névvel lehet bármit is kezdeni.

Mit csináltok mostanában?

A tavalyi évünk nagyon sűrű volt a húsz éves jubileum kapcsán. Nagyon sokat játszottunk egész évben, határokon innen és túl. Kiadványokat jelentettünk meg, többek között egy új lemezt. Éppen ezért, tudtuk már tavaly is, hogy ennek az évnek az első időszakát pihenéssel töltjük majd. Másfél-két héttel ezelőtt kezdtünk el újra „dolgozni”, az idei évre előkészített dolgokat konkretizáljuk. Tudjuk hogy ebben az évben mik a terveink, miket szeretnénk csinálni. Éppen pár napja hoztuk nyilvánosságra, az áprilisban induló turné első egy hónapjának a dátumait. Készülünk a koncertekre. Illetve ez évben várhatóak még koncertkiadványok is (DVD/CD), ugyanis felvettük néhány 2009-es nagy-koncertet, többek között a jubileumi 20 éves Szigetes fellépést is. És persze koncertezünk, elsősorban a legutóbbi lemezünk anyagával. Egészen augusztus végéig, szeptember elejéig úton leszünk. Nyilván, egy fesztivál koncerten egy kicsivel kisebb hangsúlyt fektetünk majd az új dalokra, egy önálló koncerten pedig nyilvánvalóan kicsivel többet.

Hogyan oldjátok meg a Tankcsapda szervezési feladatait? Úgy tudom, már nincs állandó manager-etek.

Így van. Egyszemélyes, „központosított” manager-e valóban nincs a zenekarnak. Az első tíz évben volt, azóta viszont olyan emberek dolgoznak a zenekar mellett, akik a zenekarral kapcsolatos feladatok különböző szegmenseiben segítenek nekünk. Pl. a sajtókapcsolatokban, a koncertszervezésben, a zenekar üzleti, anyagi dolgainak a szervezésében, a támogatókkal való kapcsolattartásban, stb... Ez egy szűk, néhány főben összefoglalható „stáb”. Hol több, hol kevesebb időt töltenek a zenekar dolgaival. Amikor aktív időszak van, akkor együtt kelünk, együtt fekszünk. Tehát egy három-négy emberből álló kis stáb az, aki a zenekar három tagjával együtt, közösen végzi a dolgot. Igazság szerint, mi hárman is elég sokat teszünk azért a zenélésen, koncertezésen, próbákon túl, hogy a zenekar dolgai működjenek.

Melyik oldal fontosabb a Tankcsapdában, a tagok zenei kvalitása, vagy ez emberi tulajdonságaik?

Már az alapítás is azért történhetett meg, mert az alapító trió - Buzsik György dobolt, Tóth Laboncz Attila (Labi) volt a bőgős, és voltam az énekes/gitáros - mindig együtt lógott, és jó barátok voltunk. Az egész Tankcsapda dolog sokkal inkább erről szólt, mert ilyen értelemben ez nem egy összerakott, kitalált, menedzserek által megkreált valami. Ez egy spontán szerveződés volt. Igaz, a mai Tankcsapdában az alapító tagok közül már csak én vagyok jelen, de az, hogy a zenekarban lévő emberi viszonyok az alapjai mindennek, az nem változott. Magyarul, hiába venne körül engem egy mégoly kiváló dobos, és egy gitáros, hogy ha egyébként emberileg nem tudnánk egymással mit kezdeni. Akkor nem lenne meg az, amitől a dolog működik. Sokkal fontosabbak az emberi dolgok, mert zenélni meg lehet tanulni, de barátokat, jól működő emberi kapcsolatokat nem tudsz olyan egyszerűen „csinálni”. Az első számú szempontok mindig az emberi viszonyok egy együttesen belül, hogy azok milyenek, és csak a következő momentum az, hogy ki mennyire tud zenélni.

Sokak szerint a Tankcsdapda számokban az egyik legfontosabb dolog a kompromisszumoktól mentes dalszöveg, mit gondolsz erről?

Nézd, a szavak segítségével is ki tudom fejezni a gondolataimat. Én elsősorban énekes/gitárosnak tartom magam, mintsem hangszeres embernek, zenésznek. Inkább egy előadó vagyok, akinek adott esetben egy gitár van a nyakában. A szövegekkel kapcsolatban, mindig is bennem volt egy fajta kifejezési vágy. Ez, az emberek nagy többségében egyébként megvan, csak sokaknak nem adatik meg az a fajta eszköztár, hogy hangszerekkel, festőecsettel, fényképezőgéppel, dalszövegekkel, vagy bármilyen módon kifejezze a világ felé a gondolatait. Nekem ez az eszköztár szerencsére megadatott. És mivel nagyon sok ember gondolkozik, a szó hétköznapi értelmében egyszerűen a világ dolgairól, önmagáról, a világról, ezek összefüggéseiről, ezért lehetséges az, hogy az ilyen egyszerűen, közérthetően megfogalmazott szövegek sok emberhez utat találnak. Nincs ebben semmi mesterkéltség.

Már elég régen vegetáriánus vagy. Meg tudnád fogalmazni miért?

Magyarországon a vegetarianizmus egy viszonylag kevésbé elfogadott, vagy ismert dolog a táplálkozást illetően. Az én vegetarianizmusom, ha lehet így fogalmazni, ideológiai alapokon működik. Nem azért hagytam el a húsevést, mert az egészséges életmód ilyen szempontból különösebben érdekelt volna, sokkal inkább azért, mert az állatokat nagyon szeretem. Minden -féle állatot az ember egyenlő partnerének tartok, ebben az élő, földi szisztémában vagy rendszerben, amit faunának és flórának nevezünk. És nem akarom őket megölni és megenni. És mivel van egy csomó lehetőség arra, hogy egyébként energikusan, táplálóan, és egészségesen tudjak táplálkozni, és élni – ez a dolog, a „húsnemevés” nem okoz gondot.

Lehet hogy ebből is adódik, hogy a rajongók talán mélyebbnek, vagy intelligensebbnek érzik a zenekar szövegeit más rockbandákhoz képest?

Én nem szoktam a saját szövegeimmel kapcsolatban ilyen jelzőket használni, mert az elég nagyképű lenne, ha önmagamat „intelligens rockzene szövegírónak” titulálnám. Egy azonban biztos: ezek a dalszövegek az én tollamból fakadnak, és jellemzően az én gondolkodásmódomat tükrözik hármunk közül. Természetesen Tamás és Cseresznye is a Tankcsapda része, és mi együtt rezgünk. Hogy ha egészen máshogy gondolkoznánk a világ dolgairól, gyökeresen másképp, biztosan nehezebben tudnánk egyeztetni a dolgainkat. Mindenképpen szükséges, hogy legyen egy gondolkodásmódbeli egység köztünk. A tolerancia, az egymás iránt való tisztelet, megbecsülés, és a szeretet, az jellemző kell hogy legyen egy zenekaron belül. Ez nálunk is így van, ezért is tudunk így együtt dolgozni. Visszatérve a dalszövegekre... mivel valóban igaz, hogy ezek jellemzően az én gondolatiságomat tükrözik, ezért minden bizonnyal megjelennek benne - akárcsak ha indirekt módon is de - azok a gondolatok is, amelyek ezzel összefüggésben bennem vannak. Például az élet tiszteletével kapcsolatban…

Stílusilag a Tankcsapda az elmúlt húsz éveben folyamatos átalakuláson ment keresztül. Mit lehet tudni arról, hogy milyen irányba mentek most?

Semmit. Az igazság az, hogy mivel nem tanult zenészek vagyunk, - hangszeres értelemben véve sem - és ezt a fajta ösztönösséget igyekszünk is megtartani, megőrizni... nos, ezért aztán nemigen szoktunk ilyen prekoncepciókat gyártani, hogy milyen lemezt kéne éppen csinálni. Nagyjából, és egészében mi olyan lemezeket készítünk, és olyan dalok születnek amilyenek. Ezekből a dalokból, amikor összeáll tíz-tizenkét általunk jónak ítélt nóta, azt felvesszük egy stúdióban, és abból lesz az aktuális Tankcsapda lemez. Nincsenek ilyen szinten előre eltervezett dolgok. Természetesen, mivel a zenélés egy fajta szakma, a hangszerelésben, hangzásban igyekszünk tudatos módon használni eszközöket - technikai, vagy zenetechnikai eszközöket. De maguk a dalok, a dalok születésekor, amikor ezek kialakulnak (a dallam, a szöveg, a refrén, gyors, vagy lassú téma) azok sokkal spontánabb, és ösztönösebb módon alakulnak ki, mint ahogy az emberek azt egyébként gondolnák. Hogy milyen lehet a következő Tankcsapda album? Gőzöm sincs. Egy dolog azonban biztos, gyökeres változások nem hiszem hogy lettek volna, vagy lesznek majd a Tankcsapda életében.

Daczi Zsolt (aki az ország egyik legjobb gitárosa volt) mondta egyszer rólatok, hogy ti egy igazi rock & roll banda vagytok, és tiszteli a munkátokat a kompromisszum mentességetek miatt. Mennyire tartjátok magatokat annak?

Nincs olyan kiadó vagy „menedzsment” a fejünk felett, aki meghatározná, hogy mikor kell hogy lemezünk legyen, milyen dalok kell hogy legyenek rajta, vagy hogy milyen ruhát vagy frizurát kell hogy viseljünk. Ilyen szempontból valóban kompromisszum mentesek vagyunk. Egyébként a kompromisszumokról azt hagy mondjam el - mivel a teljes igazsághoz hozzátartozik - hogy kompromisszumokat mi is kötünk természetesen. Hiszen kompromisszum mentesen az ember mindig beveri a fejét, és állandóan a falba ütközik. A kompromisszum készség szerintem egy szerencsés tulajdonság de hangsúlyozom: ez nem egyenlő a gerinctelenséggel. Azonban mi a kompromisszumokat egymás között kötjük meg. A zenekaron belül történnek meg a kompromisszumok. Onnantól kezdve a külvilág számára mi már egy egységes képet alkotunk. Mivel Tamás, Cseresznye és én, sok szempontból elég különböző figurák vagyunk, ezért sokszor vagyunk kompromisszum „kényszerben”. Az elmúlt tíz évünk azonban azt igazolja, hogy jól tudjuk kezelni ezeket a helyzeteket. A rock & roll életforma kapcsán pedig azt még el kell mondanom, hogy nyilvánvalóan kell egy fajta „elhivatottság”, és „céltudat” ahhoz, hogy az eltervezett feladatokat végre tudjuk hajtani. Magyarul, a rock & roll nem feltétlenül abban nyilvánul meg, hogy be tudunk-e rúgni mint az állat. Mert berúgni amúgy mindenki be tud. Ha mindenki, aki be tud rúgni mint az állat rock & roll figura lenne, akkor ebben az országban lenne vagy másfél millió rock & roller, mert legalább annyi alkoholista van sajnos, vagy lehet hogy még több. Tehát önmagában a rock & roll-ság nem ezen múlik. Hogy ha céltudatosan, és precízen kell elvégezni valamit egy stúdióban, egy turnén, egy sajtótájékoztatón, vagy bárhol – az egy fajta munkaként is felfogható. Ez csak része az egésznek, és a Tankcsapda nem erről szól, hanem a zenéről magáról, és a szövegekről. Ezért azt gondolom, hogy a munkahely részét nem szabad a próbahelyre bevinni. Ha a dalírás közben azt éreznénk, hogy ez olyan, mint a munkahely, az már nem lenne jó. Azért igyekszem finomítani amit mondtál, mert álságos lenne ha azt mondanánk, hogy mi, a három debreceni rock & roller fiú vagyunk a szabadság megtestesült lovagjai. Mert természetesen egy fajta munka is az, hogy zenélünk, hiszen ebből élünk. De a lényegi részét tekintve, amiről a dolog szól: a zene, a szövegek, az új dalok, azoknak kell spontánnak, és azoknak kell „rock & roll”-nak lenni. Minden más már lehet azon kívül profi. Lehet profi a stáb, lehet profi a fény, lehet profi a hang, lehet profi a sminkes a videoklip forgatáson, lehet profi az operatőr, stb… Sőt, legyen is az! Ez a munka része. De a lényeg, amiről szól az egész, az maradjon meg tisztának, őszintének, rock&roll-nak, lazának, spontánnak, stb, stb...

Rólad tudni lehet hogy rendszeresen futsz. A többiek sportolnak valamit?

Félmaratonokat futok, de kisebb-nagyobb rendszerességgel Cseresznye és Tamás is mozognak, főleg Tamás kettejük közül. És persze a technikusunk – ő nagyon sokat sportol. Komolyra fordítva a szót, én vagyok egyedül az együttesben aki rendszeresen sportol.

Ezek szerint te testesíted meg az egészséges vonalat a rock & roll-on belül. Futsz, ráadásul vegetáriánus is vagy...

Én inkább úgy fogalmaznék, hogy „A Rock & Roll életmóddal járó testrombolást igyekszem ezekkel a dolgokkal kompenzálni vagy ellensúlyozni” - hogy tudjam jó sokáig csinálni a testrombolást {nagy röhögés az asztalnál}. Kénytelen vagyok. Meg hát őszintén szólva, emlékszem, amikor18-20 éves voltam, és a korabeli ikonjaimat láttam egyre idősebben és egyre nagyobb pocakkal és egyre nagyobb tokával a színpadra felmenni. És egy idő után azt gondoltam, hogy ez már ciki. Akkor már inkább nem kellene felmenni a színpadra. És én akkor azt gondoltam magamról, hogy én ha valaha egy népszerű zenekarnak lennék az énekese vagy a gitárosa, akkor azon lennék hogy idősebb koromban se legyek egy pocakos és szánalmas pali. Mert az embernek a ráncai az évekkel megjönnek, ha tetszik ha nem. Ez nem választható. De az, hogy valaki egy ”bepüffedt” akárki lesz-e a pályafutása húsz-harminc éve után vagy sem, az viszont választható, és az ellen lehet tenni. És azt gondolom kell is, én legalább is igyekszem. Lehet 40-50 évesen „felgurulni” a színpadra, és mulatságossá, és önmagad paródiájává válni egy idő után, és lehet Mick Jagger módjára, nagypapa korodban is olyat csinálni a színpadon hogy a nézőnek leesik az álla, és kész.

-CsL-

2010. 02. 24.