Mesélj, mi a helyzet?

Elég rossz passzban kaptál el. De azért mondom. Szerintem rengeteg pénz kellene, hogy a zenei piacot helyrehozzák valahogy. Ötezer darab egy aranylemez. Itt a válság, kicsit megkoptak a felkérések is. Persze ez nem csak nálam, hanem minden egyes előadónál így van. Nagyon sok kiváló zenész van Magyarországon, csak egyszerűen nem tudnak érvényesülni. Nagyon sokan kimennek például. Rengeteg ismerőssel találkozik az ember, ha kimegy. A gitárosoktól, jazz gitárosoktól kezdve rengeteg ember van külföldön. De az ember nem véletlenül születik oda ahová születik – tehát itt kell boldogulni.

Azért gondolom, a problémák ellenére szeretsz itthon is lenni?

Jó ez az ország, nincs különösebb bajom. Az hogy vannak a megszorítások, az a helyzettel jár. Azt látom, hogy egyre több a munkanélküli. Az én zenészeim is úgy tudnak megélni, hogy helyettesítik, folyamatosan cserélik egymást. Másképp nem lehet. Oda mehetnek, ahová akarnak, némelyiknek családja is van.

Miért csak most jött ki az új lemezed, és miért pont „színházlemez” ?

Négy éve nem adtam ki egy darab lemezt sem, nem azért, mert nem voltak anyagok, hanem azért, mert elég nehezen született meg ez a lemez. Nem a dalok miatt, hanem a kiadóval történő egyeztetések miatt. Valamely oknál fogva nem akart kijönni ez a lemez. Én eldöntöttem, hogy olyan jellegű zenéket fogok az idén csinálni, amit a színházban tudunk bemutatni, és e mellől nem tágítok. Ezzel is voltak problémák, nagyon sokan 'okoskodtak'. Megmondtam, hogy ilyen lesz a lemez, ilyen dalokkal, ilyen szövegekkel, ilyen hangszereléssel. Én ez a típus vagyok. Az a címe, hogy „el merem mondani”. Olyan dolgok vannak rajta, amelyekkel általában találkoztam az életemben. Szó van benne a korrupcióról, a reinkarnációról, szó van a politikáról, és egy kis rasszizmusról, gyűlöletről is. Elég sokféle témáról szól. Van egy dal rajta, a „Fohász” - annak nagyon kemény a szövege. Végül is szabad országban élünk, és had énekeljem már azt amit én szeretnék.

Miért ennyire fontosak a szövegek számodra?

Egyrészt nekem kell ezzel kiállnom a színpadra, másrészt nekem ez a munkám, és nekem is fontos hogy mi hangzik el a számból. Kimondottan régi fajta hangszereléssel lett megcsinálva az egész. Persze mindenki azt hitte, hogy valami Rock & Roll lemez lesz – a nagy francokat! Az igazi rock & roll-t szerintem a Tankcsapda nyomja. Nekem még nagyon sokat kell bizonyítanom. Tíz dalt én írtam, egyet a Szűcs Norbi, a szöveget is ő írta. Szenes Iván is írt egy szöveget. Nagyon jó dalokat ír. A legnagyobb slágerdalok jó részét ő írta. Azért ilyen a lemez, mert én ezt a színpadra szeretném felvinni, és nem klub-ozni vele, hanem egy előadás formájában bemutatni. Nem zárkóztam el a színháztól, a színjátszástól sem, tudom, hogy fogok még játszani ebben az évben. De az azért érdekes, hogy még mindig vannak olyan - nem túl informált emberek - akik még mindig kategorizálnak: a „lázadó”, a „brutál” Oláh Ibolya. Sokszor ez hangzik el a nem túl friss információkkal dolgozó bulvár médiamunkásoktól (tisztelet a kivételnek), az igazi újságírókra szerencsére ez már nem annyira jellemző.

Igen, azért ezeket ne nevezzük már újságírónak.

Ezek a bulvár cikkek, amikor lejönnek, nagyon meg tudják keseríteni az ember életét, ha nem igazak. Engem rengeteg atrocitás ért már a miatt, amit írtak, a sok hülyeség miatt. Azt tudom, hogy az olvasók kilencven százaléka nem hülye. Volt olyan interjúm, hogy dumcsiztunk vidáman, és erre következő nap megjelent, hogy „Oláh Ibolya öngyilkos akar lenni”. Őszintén szólva, nekem van egyfajta kötelezettségem, ezeket teljesítem. Én ezen az egészen már csak nevetek. Nekem az, amit eddig elértem már egy óriási siker, sokan nem is hiszik ezt el. Beülök egy stúdióba, és meghangszerelem a dalokat. Amikor már nem megy, akkor kérem a Szűcs Norbi segítségét. Sőt, van, amikor azt mondom neki, hogy hangszereld meg, mert nagyon jól csinálod, én már megírtam a dalokat. Ez nekem már egy nagyon nagy siker. Nem egy fél siker, hanem egy egész, kerek siker, hogy tíz ilyen dalt megcsinálhattam, és nem szóltak bele – nem hagytam. A második lemezen is csináltam már dalokat, de következő nap bementem a stúdióba és nem ismertem meg a dalokat, amiket állítólag én csináltam. Az engem nem érdekel, hogy arany lesz vagy platina, nekem nem abból van pénzem, hogy arany vagy platina, hanem abból, amikor fellépek.

Miért ilyen a hangszerelés? Az előző album eléggé rockos volt.

Az nem én lemezem. Az olyan lemez volt, hogy volt a Pici Bá – Presser Gábor, minden tiszteletem az övé, és a Novák Péter. És ők felkaroltak. A dalaikat ideadták, és én felénekeltem. De hát ezek nem az én dalaim, nem is tudtam igazándiból haknizni a lemezzel. Nem tudtam azokkal a dalokkal dolgozni, ez tény. És akkor egy kicsit besokkoltam, és azt mondtam, hogy elegem volt. Természetesen jó lenne egyszer odáig eljutni, mint a Presser. De ahhoz hogy odáig eljussak, ahhoz hagyni kell, hogy én is csináljam a saját dolgaimat zenei téren. Mert akkor, ha kikísérletezed, hogy mi az, amit akarsz, akkor egy idő után – lehet, hogy harminc év után, még nagyon fiatal vagyok, ráérek még kísérletezni .- kialakul az a zenei stílus, amit később majd képviselni fogok. Amire rá lehet ismerni, hogy „ez az Oláh Ibolya”. Addig pedig lehet kísérletezni ezzel-azzal ha engedik. Úgy vagyok vele, hogy ha az ember tud zenét írni, akkor miért ne. Nem rossz a lemez, persze van olyan rész, amivel nem vagyok megelégedve. A negyedik lemez majd olyan lesz amivel még jobban ki leszek békülve.

Kicsit swing-es lett stílusilag az album, nem?

Próbáltam belevinni a színházi világot. Voltak olyan lassú dalok, amelyeket direkt úgy írtam meg, mint ha musicalhez kellettek volna. Szerettem volna csinálni egy musicalt. Elkezdtem írni a dalokat, és azt gondoltam, hogy hátha valakinek (pl. a Szurdi Mikinek) lesz egy jó ötlete ezekből, és csinál belőle egy darabot. Mindig arról szól a történet, hogy megvesszük a jogokat, és így sosincs az embernek egy saját ötlete. Ha van egy nagyon jó rendező, akkor lehetne csinálni egy saját musicalt is, ami hozhat sikert, a nagy amerikaiak is ezt csinálják. Meg nem mondom neked hogy a hangszerelés pontosan milyen stílusú, de nekem tetszik ez a hangszerelési világ. Direkt régies. Úgy csináltam, és kifejezetten úgy is kértem a Norbitól, hogy harmincas, negyvenes, ötvenes, és maximum hatvanas évek. De a hetvenes évek már ne legyenek benne. Megkérdezte, hogy 'miért?'. Azért, mert szeretem ezt a világot.

Ez a stílus ami fekszik neked? Vagy, ahogy említetted, ez csak egy fajta próbálkozás?

Ez egy ilyen lemez. Ezzel sem vagy teljesen megelégedve. Ezek után most már tudom, hogy mi az amit jövőre szeretnék megcsinálni. Persze annak még nincs itt az ideje, hogy beszéljek is erről. A dalokat már előre megírtam. A harmadik lemezem mellett már a negyedik lemezt is írtam. Kapásból tíz olyan témám van, ami nagyon szépen megállja a helyét a negyedik albumon is. De olyat szeretnék, ami egyrészt nem szokványos, másrészt én nagyon szeretek mélyen énekelni - imádom. Nem szeretem ezeket a magas hangokat. Akinek szoprán hangja van, az énekeljen magasan. A mély hangú dalok titokzatosak, sejtelmesek. Nekem pedig van ez a mély, reszelős hangom. Valami ilyesmit szeretnék jövőre.

Hogyan látod a zenei ipar, és a friss tehetségek helyzetét ma?

Azt tanácsolom a mai fiataloknak, hogy menjenek el egy egyetemre, diplomázzak le, ráadásul olyan szakra menjenek, ami nagyon sok pénzt hoz nekik. Havonta legyen egy fix fizetésük, mert a zenei szakmából szerintem nem lehet megélni. Ami még nagyon érdekes, hogy vannak ezek a tehetségkutató versenyek, amelyek elindulnak megint. Hova? Néha sajnálom ezeket a fiatalokat. Számtalan tehetség van a világban, de időt sem adnak a tavalyiaknak, hogy kifussanak. Azonnal akarják. Persze ez nem nekik, hanem a TV-nek a pénz, a jó kis bevétel. Kijönnek ezek a fiatalok, de hová? Meg kell hogy állják a helyüket. Nagyon, nagyon nehéz. Nekem is mennyire nehéz, nem hogy még nekik. Azt hiszem most nem jó pillanatomban kaptál el. Nem alszom olyan sokat mostanában, és ez kimerít. Most vagyok túl ezen az egész lemezen, és most mennek ezek a sajtó dolgok, a kötelezettségek. Eddig mindig, minden újságíró azt mondta, hogy 'okés volt a csaj'. Jól viselkedett. {nagy nevetés} De milyen már ez, hogy „jól viselkedett” ? Persze volt olyan újságíró régebben, akinek azt mondtam, hogy „kicsim, biztos nem az eszed miatt vagy itt, hanem valami másért”. Eljött, és olyan értelmetlen kérdéseket tett fel, hogy már Anyára néztem, hogy „Mit csináljunk vele?”... Valahogy végül kibírtam azt is.

Elég nagy ívű pályát futottál be, az Európai Parlamentben is énekeltél.

Az a baj, hogy nagyon rövid idő alatt, túl sok dolog történt. Számos olyan iszonyú jó zenekar van Magyarországon, akik ugyanezt megérdemelték volna, pl. a Kispál és a Borz és sokan mások. Csak sajnos ez nekik nem adatott meg. Ez a tehetségkutató miatt van, mert 'szegények' nem tudnak érvényesülni.

Azért persze a Kispálnak valahol megvan a maga piaca, a stabil rajongói rétege. Visszatérve a lemezedre, mit szeretnél vele elsősorban elérni?

A lemezen lévő dalokat a színház világába viszem be, és ha az emberek beülnek, egy kisebb fajta önéletrajzot látnak majd belőlem, a nélkül hogy nekem beszélnem kellene. Dalban eléneklem nekik az egészet. Ezt a Szurdi Miki fogja majd megrendezni. Nagyon szeretnék itt Pesten egy lemezbemutató koncertet, csak hát ugye az anyagiak.. Ki kell számold hogy mennyi az a pénz, amiből kijön a dolog, meg kell tervezni a költségvetést. És ehhez kéred a pénzt, elmész 'kunyerálni'. Néha el vagyok keseredve, van, amikor nem látom a kiutat. Olyankor kitörlök mindent, és nem foglalkozok vele, és egy idő után megint előveszem. Ez azért kicsit fel tudja őrölni az ember lelkét. Nehéz az, hogy mindig a jó oldalát lásd a dolgoknak. Persze Popper Pétert nagyon szeretem, ő sokszor ezt mondja.

Mennyi munkád van az új lemezedben, ki van a csapatodban ?

Rengeteget dolgoztam ahhoz, hogy ez a lemez kijöhessen, iszonyúan sokat. Négy évet harcoltam azért, hogy idáig el tudjak jutni megint. Négy teljes év. Ez alatt mindenki lemorzsolódott rólam, ahogy lenni szokott. Senki más nem maradt, csak a Szűcs Norbi, és Orbán Tamás, illetve Valla Attila, a két szövegíró. Ők maradtak nekem hárman, a többiek mind lemorzsolódtak, az összes. Gyakorlatilag magadra vagy utalva. Rá kellet jönnöm, ha te magad nem fogod össze ezt a lemezt, és nem kezdesz járni a dolgok után, nem lesz lemez sem. Ha hiszel valamiben, akkor azt most kell elkezdeni, és nem holnap. Én ez a típus vagyok, és addig megyek, amíg véghez nem visszük. Ha nem hiszel magadban, akkor semmit nem ér az egész. Azért akarom én színházba vinni a dalokat, mert ezek oda valók. Klasszul megrendezi Szurdi Miki, és az egészet eljátsszuk. Lesz benne egy kis humor, lesz benne egy kis dráma, próza. Érdekel a dolog, mert nagyon izgalmas. Ezzel nem lehet elmenni 'haknizni'. A klubozásokat is folyamatosan csinálom, de mindig frissítünk a műsoron. Régi dalokat is játszunk. Az a lényeg, hogy minél frissebb legyen a műsor. Az a jó, ha havonta egyszer játszunk, és akkor van időnk új dalokat megtanulni, és felkészülni a koncertre. E mellett csinálom ezt a színházi világot is az új albummal. Erre van igény szerintem, én is nagyon szívesen járok színházba. Nagyon szívesen beül az ember, végighallgatja az előadást, és nagyon jó utána hazamenni. Ez mindenkinek szól, a zene és a szövege is olyan, nem sablonos. Szerintem egy előadó akkor válik egyedivé, és stílusossá, ha áldozatokat hoz.

A szövegíróknak mennyire adsz szabad kezet? (Pl. Orbán Tamásnak, akit az egyik legjobb szövegírónak tartanak.)

Tamással nagyon jó kapcsolatom van. Egy előadónál nagyon fontos, hogy tudnia kell azt, hogy mit akar, milyen témájú legyen a lemez. Nagyon sokszor egyeztettünk, leültünk, megbeszéltük a dolgokat. Nagyon sokszor telefonon is beszéltünk. Volt olyan hogy énekelt nekem – na az szörnyű volt! {nagy nevetés} Énekelte a dalt a szöveggel együtt. Nagyon jó volt. Mindig felhívott, hogy, pl. „figyelj, itt változás van”. Volt egy két mondat, ami nem tetszett, azt kicseréltük. Nagyon jó volt az összhang a két sráccal.

Tamás a zenei oldala mellett színházi ember is, nem?

Persze, ez így van. Ráadásul a Valla Atillának is vannak színházi dolgai (a Diótörőhöz, a Hair-hez írt szöveget pl.). Az összes szövegíróm nagyszerű ember. Szűcs Norbi, Valla, és Orbán. Nagyon rendben vannak, emberileg is. Inkább kevesebb, de jó emberrel dolgozzon az ember, nem?

Ki dönt a dalok végleges formájáról?

Én mindig meghallgatom a véleményeket, de az utolsó szó az enyém. Az a jó, ha tudod, hogy mit akarsz. Mennyire legyen egységes a lemez, milyen hangzása legyen, (pl. negyvenes, ötvenes éveket közelítse meg a stílusa), milyen témájú legyen a szöveg. Amikor bementem a stúdióba, akkor én már ezeket tudtam. Itt van az első dalom, kezdjünk hozzá. Hihetetlen gyorsan dolgoztunk, mert egy nap megcsináltunk két dalt. Meghangszereltük. Ha az ember dolgozni akar, akkor megy a munka - különösen akkor, ha jó társaságban dolgozik az ember.

-CsL-

2010. 03. 10.