Nem mindenki tudja a választ, ezért kötelességünk megkérdezni: miért éppen Heaven Street Seven?

Nem olyan bonyolult a történet. Volt egy buli valamikor a kilencvenes évek közepe felé, ahol Krisztián is ott volt. Ez egy házibuli volt, ahol elhangzott, hogy ahol éppen vannak, az a mennyország utca hét. Valójában a Zsil utca 7-ben voltak. A zenekar megalakulásakor Krisztián elmesélte ezt a története, és hozzátette, hogy legyen akkor ez a zenekar neve: Heaven Street Seven. Álltunk a 4-6-os villamoson, és azt mondtuk, hogy ez tök jó, legyen ez a zenekar neve. Tehát a névválasztás Krisztián személyes történethez kapcsolódik. A név egyébként nyelvtanilag nem is helyes, mert a Menyország utca 7, az Seven Heaven Street lenne. Amikor egy angol ismerősömnek mondtam, hogy mi a zenekar neve, akkor azt hitte hogy azt jelenti, „Mennyország utcai hetek”. Ha nagyon bele akarunk magyarázni valamit, akkor ebben benne van a zenekar kettőssége, hogy angol és magyar kötődésű is egyben. De persze nem kell belemagyarázni semmit: tulajdonképpen semmilyen tudatosság nem volt a névválasztásban, ez egy nyelvtanilag helytelenül leírt, sajátos hangulatú kifejezés.

Van valami titka annak, hogy ennyi ideje sikerül együtt zenéltek?

Van ebben egy jó adag sorsszerűség, hogy olyan emberek találkoztak jókor, jó helyen, akiknek jó együtt. Ráadásul olyan emberek kerültek bele a zenekarba az elmúlt tizenöt év során (ugyanis volt egy-két változás), akik ugyancsak úgy érzik, hogy nekik jó itt ebben a zenekarban. Ezt tehát nem lehet előre kitalálni, tudniillik, hogy egy adott dolog mennyi ideig is tartson. Nyilván benne van az a fajta közös zenei érdeklődés, ami persze megint csak fontos ahhoz, hogy működjön a dolog, de ez sem tudatos. Aztán, miközben már működik a zenekar, azért lehet a dolgokat terelgetni. Nyilván vannak olyan technikák, kompromisszumok, amelyekkel elérhető, hogy egy zenekar együtt tudjon működni. Minél idősebbek leszünk, annál inkább kialakul mindenkinek a saját élete, éppenezért egyre figyelmesebben kell összehangolni mindent - ez már tudatos. De ehhez kell egy olyan alap, hogy olyan emberek zenéljenek együtt, akik szeretik egymást. Akiknek van egymás felé mondanivalójuk, emberileg is és zeneileg is. Tehát van ebben sorsszerűség, és van ebben aztán az évek alatt felgyülemlett jó adag tudatosság is, hogy hogyan működtessünk egy együttest, amelyben van ilyen ember, van olyan ember, és van amolyan ember. Figyelmesség egymás felé, megértés, ilyenek.

Kicsit úgy hangzik, mint egy házasság.

Igen, sokszor használják ezt a hasonlatot a zenekari létezésre. Az elején van egy túláradó szerelem, aminek a mozgató ereje meg kell maradjon végig.

A fiatalabb korosztály kedvéért mondjuk el, kik azok az alapító tagok, akik most is az együttesben játszanak

Rajtam kívül Krisztián és Gyuszi - Orbán Gyula, a dobos. Mi hárman vagyunk alapító tagok. Japán kilencvennyolc óta, tehát már ő is több mint tíz év óta tag. Ábrahám Zsolt, a gitárosunk 2004 óta, tehát hat éve: ő a legkésőbb jött ember a zenekarban.

A mostani felállás már eléggé beállt

Igen, azt gondolom, hogy most már ez így is marad.

Az a tendencia, hogy ma már a legnagyobb együttesekben lévő zenészek is szoktak más formációkban játszani, hogy van ez nálatok?

Krisztiánról elég sokan tudják, hogy sok mindenben részt vett az elmúlt évek során. Énekelt a Neo-ban, részt vett Yonderboi lemezén, és énekelt is a koncertjein. Részt vesz a Budapest Bárban, ami, mint azt nyilván sokan tudják, egyébként nagyon sikeres. És talán most már többen is értesültek róla, hogy Krisztiánnak van egy Twist nevű új formációja is, amiben benne van Ábrahám Zsolt gitárosunk is.

A Neo kapcsán megemlítendő, hogy a Diskhead című szám az utóbbi tizenvalahány év legjátszottabb dala volt a nyugati zenei médiában, azok közül, amelyeket a magyaroktól egyáltalán játszottak. Szinte érthetetlen hogy miért nem folytatta Krisztián a neós beugrásokat.

Hozzátenném, hogy a rádióban a mai napig mennek azok a Neo-számok, amelyekben ő énekel. Hogy miért nem folytatták? Szerintem ezt ő tudná elmondani, nem hiszem, hogy nekem kellene erről beszélnem. Ja, és ugye közreműködött a Carbonfoolsban is egy dal erejéig. És akkor áttérhetünk a másik párhuzamos projectre, a Soerii & Poolekre. A Soerii & Poolek a billentyűsünknek, Takács Zoltánnak (azaz Japánnak) és Kovács Gergely nevű zenésztársának a közös zenekara. Ez jó ideje, nagyjából két-három éve már megy, de mostanság indul be igazán. Egyébként Krisztián ott is énekel egy dalban. És akkor még nem beszéltünk Ábrahám Zsolt gitárosunk régebbi, ritkán koncertező, de tulajdonképpen létező szegedi zenekaráról, az Időrablók nevű bandáról. Lényegében a Heaves Street Seven zenekar majd’ minden tagjának van, egy kicsit más típusú „kikacsintása” az együttesből.

Milyen koncertterveitek vannak az idei évre?

A terv az a következő: a nyári fesztiválokra azt tervezzük, hogy egy kvázi születésnapi programmal fogunk játszani. Eleve már a klubkoncerteken is arra törekszünk, hogy egyfajta keresztmetszetet nyújtsunk a zenekar repertoárjából. Ha pedig születésnapi programot mutatunk be, akkor éppen ezért már nem kell egy teljesen újraírt programot bemutatni, hiszen a „sima” programban is ott vannak a legfontosabb számok. De ezeken a nyári fesztiváli fellépéseken, még inkább arra fogunk törekedni, hogy azt mutassuk be, mi történt az elmúlt tizenöt évben. Melyek a legfontosabb számok nekünk, és a közönségnek. Novemberben lesz egy születésnapi koncert Budapesten, és október közepén lesz egy dupla válogatáslemez. A tervek szerint Dunabeat címmel. Az egyik korongon lesznek a „slágerek”, a másik lemezen pedig azok a dalok, amelyeket nem feltétlenül nevezhetünk a szó szoros értelmében slágernek, de mi nagyon fontosnak tartjuk őket. Olyan számok is szerepelnek majd ezen a második lemezen, amelyek ritkaságok, albumra fel nem került dalok, demóverziók, különlegességek.

Mennyire különböznek azok a számok, amelyeket ti tartotok jónak, és azok, amelyeket a közönség? Gondolom, azért van egy elég nagy átfedés a kettő között.

Nincs szigorú határvonal. Azt gondolom, hogy azok a számok, amelyek slágerré váltak, ugyanolyan értékű dalok, mint az úgynevezett „ínyencségek”. Nincs ilyen fajta frusztráció, hogy „vannak a slágereink, és e mellett a jó számaink, amelyeket pedig nem szeret a közönség”. Összefoglalva: vannak a slágeres számok, amelyeket a közönség ismer és szeret, és vannak további szívünknek kedves számok, amiket szintén szeretünk, de nem lettek annyira ismertek.

Új album szempontjából hogy gondolkoztok?

A legutolsó lemezünk 2008 novemberében jelent meg, idén pedig, ugye, nem lesz új album. Azt azért hozzátenném, hogy a válogatáslemezhez készül két új szám. Sőt, lesz egy-két régi szám, amelyet újra felveszünk – persze újrahangszerelve. Ez az év erről szól majd. Az új lemez meg valamikor utána. Jó egy kicsit pihenni, megnézni mi volt, mi történt, gyakorlatilag némi számvetés, vonalhúzás. Aztán majd folytatjuk tovább.

Ez a fajta emblematikus zenei, és szövegvilág a dalaitokban, amit képviseltek, mennyire köthető nálatok egy-egy adott emberhez az együttesen belül?

Nagyrészt Krisztiánhoz köthetőek a dalok. Emellett nyilvánvalóan az egész zenekarnak van egy jellegzetes szemléletmódja, ami többé-kevésbé közös. A dalokat és a szöveget nagyjából-egészében Krisztián írja. Az alkotási folyamat pedig többnyire körülbelül úgy néz ki, hogy Krisztián hoz egy dalötletet, amihez neki van már valami szöveg-, vagy legalábbis dallam-elképzelése is, de nem feltétlenül. Többnyire – persze vannak kivételek – már van elképzelése arról, hogy milyen legyen az adott dal: gyors, lassú, vidám, szomorú, ilyen-olyan. Persze mindez menet közben kiegészül a zenekar tagjainak hozzáadott zenei ötleteivel. Mindez persze így túl didaktikusnak tűnik – a gyakorlatban közel sem ilyen „lineáris” a dolog. Sokkal ösztönösebb. S van, hogy egy dal „kismillió” változatot megél, mire rögzítjük. Van olyan ötlet is, ami évekig „pihen”, aztán egyszer csak felbukkan. Aztán persze vannak a próbatermi improvizáció során született számok is.

Egy már ezerszer feltett, örökzöld kérdés: mi készül előbb, a zene vagy a szöveg?

Ez mindig dalfüggő. Ahogy előbb mondtam: van, amikor nincs semmi szöveg, csak egy dallamfoszlány, és van, amikor már van egy szöveg, vagy szövegkezdemény. De azért a zene, az mindig nagyon meghatározó.

Koncertfelvételeket nem terveztek kiadni?

De, tervezünk. Hiszen eddig nem is készült HS7-DVD. Az a terv, hogy az említett novemberi születésnapi koncertet felvennénk, s ezt a koncertfelvételt és egy emellett készülő, régi videóanyagokból, zenésztársakkal, ismerősökkel készített kisinterjúkból, idén rögzítésre kerülő „életképekből” álló dokumentumfilmet adnánk ki DVD-n, valamikor 2011-ben.

A hagyományos, régi vágású zenész módszereken kívül mivel próbáljátok még oldani a stresszt?

Nem tudom mennyire izgalmas a válasz, de éljük az életünket, mint bárki más – család, barátok, könyv, film, az sem árt, ha egy kis mozgás is belefér, ilyesmi. Elsősorban pedig próbálunk nem stresszelni.

Azt a fajta baráti légkört, amely alapjain egyébként megalakult az együttes, és ami miatt az alapító tagok közül még mindig együtt vagytok hárman, szerinted teljes egészében meg tudtátok őrizni?

Mások voltunk tizenöt éve, de ezzel bárki így van, aki tizenöt éve volt huszonnéhány éves. Más volt huszonhárom évesen elkezdeni egy zenekart és más most együtt lenni – meg úgy általában, lenni. De annak a hangulatnak a lényege, ami akkor megvolt, az talán még most is megvan.

-CsL-

2010. 04. 14.