Talán nincs még egy olyan, ezredforduló környékén alakult hazai formáció, melyet oly’ sokszor temettek, mint a United-et. Hibátlan startjukra kitűnő példa, hogy a 10 évvel ezelőtti Hárman párban és a Hófehér jaguár címek még ma is elegendőek a kellemes dallamok és frappáns sorok felidézéséhez. A fiúk azonban nem elégedtek meg a kezdeti sikerekkel, újabb és újabb dalokkal bombázták a rádiókat és a közönséget – sikerrel. A következő éveket azonban tagcsere, az énekes zsűritagként való feltűnése a Megasztárban, sok éves szünet után virtuálisan kiadott nagylemez jellemezte. Majd újabb csendes időszak után egy válogatáslemezzel rukkolt elő a csapat. Ennek kapcsán beszélgettünk a frontemberrel, Pély Barnával.

– Egy összegzés tökéletes alkalom arra, hogy az ember egy picit megálljon, és felidézze az együtt töltött időszakot, amiből aztán erőt és ihletet meríthet a következő esztendőkre. Melyek voltak a United életében a legszebb pillanatok, amik esetleg nem is a reflektorfényben értek benneteket? Illetve voltak-e nagy leckék, amik ott és akkor keserű szájízt hoztak, ám tanulságuk idővel mégis inkább a hasznotokra volt?

– Bár már félig felnőttek voltunk, mikor elkezdtük a United zenekart, a személyes jellemfejlődésünk mégis sokszor rajta hagyta a bélyegét a zenekaron. Mindent összevetve egy nagyon inspiráló, és élményekben gazdag időszak volt az elmúlt 12 év. Mindig mocorgott bennünk valami, ami miatt újabb és újabb lemezeket készítettünk. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy ezeknek a feléről nem nagyon tudósított a média. A lényeg, hogy élveztük a közös zenélést, amin keresztül megtaláltuk egymáshoz is a kulcsot. Tudjuk, hogy kinek mi a rigolyája, és mi az, ami biztos, hogy felvidítja a másikat. Az idősebb zenészek többször mondták nekünk, egy zenekarban igazából az emberi kapcsolatok a legfontosabbak. Ez valóban így van!

– Miért pont most láttátok alkalmasnak az időt arra, hogy összesítsetek? Nem nézett ki volna jobban a borítón a Best Of United 1999–2009?

– Ennyire nem szoktunk előre tervezni!:-) Most jött el a pillanat, és most kaptunk hozzá kiadói hátteret is. Különben is, gazdasági válság van, így csak borítót kellett készíteni!:-))

– 20 dal szerepel a korongon, melyek többségét azok is jól ismerhetik, aki koncertek helyett a rádiókon keresztül követték figyelemmel a zenekar munkáit. Akad viszont számos csemege, gondolok itt a média által méltatlanul hanyagolt lírai Jégen táncolóra, több dal különleges változatára, egy koncertfelvételre és egy új dalra. Hogy állt össze a dallista, illetve a dalsorrend? Könnyebb dolgotok volt, mint egy új album esetében vagy épp ellenkezőleg?

– Az elkészítést tekintve sokkal könnyebb dolgunk volt, de a számválasztást tekintve nagyon nehéz. Nem is gondoltam volna! Első nekifutásra 50 nótát sikerült összeírnom, úgyhogy új rendszerező elvet kellett keresni. Végül négy csoportba soroltuk a felvételeket. Az elsőben a rádióban játszott nóták, a másodikban a koncerteken taroló közönség-kedvencek, a harmadikban a személyes favoritok, a negyedik blokkban pedig a meglepetésnek jutott hely. Utóbbi kategóriát egy új nóta képviseli, ami kicsit a jövőnket jelképezi, és kedvcsináló az új lemezhez, amin dolgozunk.

– Friss szerzeményetek, a Future Funk, mely számomra a Jamiroquai funk és acid jazzes vonalát juttatta eszembe, egy tőletek szokatlan, ám izgalmas terület. Ez lesz az új, meghatározó irány a következő United lemezen vagy további meglepetéseket is tartogattok?

– Itt is többféle csapásvonal lesz! A UNITED a stílusokat tekintve mindig is összegző zenekarnak számított. Megpróbálunk hűek maradni önmagunkhoz, miközben új dolgokkal kísérletezünk. Örömmel jelenthetem, hogy „betegebb” lesz az új hangzás! Az utóbbi időben például beleszerettem a vocoderek használatába, kifejezetten inspirálnak. Egyébként a Future Funknál jóval agresszívebb hangzással is lehet majd találkozni a korongon, de ehhez hasonló acid-jazzes dologból is jut még. Bízom benne, hogy a közönség is olyan kíváncsi lesz az új cuccra, mint amilyenek izgatottan mi is várjuk a visszajelzéseket!:-)

Balajti Péter

2011. 02. 07. 19:33