Elsősorban a megszállott koncertfelvétel-hallgatóknak lehet „hiányérzetük”: a kétórás koncert során egyetlen gerjedés, torzulás sem hallható. Ákos műsora olyan szépen, dinamikusan és kristálytisztán szól, mintha mindig is hangstúdiónak készült volna a Sportaréna. Persze a hangmesterek „hozott anyagból” dolgoznak: a főhős és zenekara abszolút bomba formában van.

A 2010-es turné dallistájából mindössze hét nóta köszön vissza a 30 tételes esten, ahol a tavalyi közös munka gyümölcse, A katona imája című album – a Minden álom véget ér és a Senki nem tehet mást című dalok kivételével – teljes egészében felcsendül.

Bár a négyperces nyitány kissé hosszúnak tűnik, az azt követő 2010-es album-címadó, illetve az azzal szinte összegyúrt, két évtizeddel ezelőtt született Monumentum zúzdás változata szó szerint felrázza a nagyérdeműt, hogy aztán az Ideális popsztárral elszabaduljon az őrület…

Egy beköszönésnyi és frappáns felkonferálási szusszanás után kiderül, valójában Minden most kezdődik el, s ha eddig Alig hitted, az Új törvény című lemezről való, azonos című nóta is jól példázza: itt bizony a dalok többsége újrahangszerelve szólal meg. A talán minden korábbinál rockosabban hallható Indiántáncban ezúttal is helyet kap az Irigy hónaljmirigy-paródia pár sora, hogy aztán a témájában és tempójában is eltérő Óda áhítata töltse be a teret.

Majd újabb robbanás: a Szabadíts fel hihetetlen energiákat szabadít fel, a Játékharc most először szólal meg ekkora tömeg előtt, ahogy A sámán szól és A fénybe nézz sem szerepelt még koncertlemezen – utóbbi koncertpremierjének egyébként ugyanez a csarnok adott helyet a tavalyi cipősdoboz-koncerten.

Láss bennem mást – kéri Ákos, majd remekül rappel a Nézz szembe vele című dolgozatban, s miután elsütötte a klippel is megtámogatott Utazót, és lemezcserére sarkallta a hallgatót, zenei és emberstílust parodizál a Főleg régennel.

A Kéz a tarkón ismét lelassít, hogy aztán a Tabula Rasa ütemes tapsolásra késztesse a közönséget, mely az Adj hitet rockba oltott változatánál tovább erősödik, s a Szindbád dalában csúcsosodik ki. Az ember azt hinné, ezt már nem lehet fokozni: ekkor érkezik Janicsák Veca, aki A katona imája című album egyik legjobb-legszebb dalán osztozik Ákossal – igazi csúcspont!

A tehetséges szépséget Tanulékony szörnyeteg váltja, majd alaposan áthangszerelt útkeresés és új törvénykezés követezik. S bár még messze a vég, Ákos és csapata begyújtja a nitrót: gigantikus erővel szól a Szeress így, a bonanzás Kihalt minden, a Majom a ketrecben, az Ölelj meg újra és a stílusos koncertzáró, Az utolsó hangos dal! A kétórás buli utolsó félórája sem fáradtság- és izzadtságszagú: örömmámoros finálét kapunk az idei egyetlen Ákos ünnephez, mely hagyományosan az Adjon Isten…-nel zárul.

A 30 tételes, jórészt újrahangszerelve és megdöbbentően jól szóló repertoár Ákos összes sorlemezét érinti. A főszerepben a legutóbbi album, A katona imája áll, ami mellett számos korábbi sláger, ritkaság és egy különlegesen szép Janicsák Veca-duett hallható. Az igényes belső tartalomhoz elegánsan művészi külcsín jár. Csillagos ötös.

Tracklista:
1. CD
1. Nyitány
2. A katona imája
3. Monumentum
4. Ideális popsztár
5. Minden most kezdődik el
6. Alig hitted
7. Indiántánc
8. Óda
9. Szabadíts fel
10. Játékharc
11. A fénybe nézz
12. A sámán szól
13. Láss bennem mást
14. Nézz szembe vele
15. Utazó

2. CD
1. Főleg régen
2. Kéz a tarkón
3. Tabula rasa
4. Adj hitet
5. Szindbád dala
6. Érintő (duett Janicsák Vecával)
7. Tanulékony szörnyeteg
8. Keresem az utam
9. Új törvény
10. Szeress így
11. Kihalt minden
12. Majom a ketrecben
13. Ölelj meg újra
14. Az utolsó hangos dal
15. Adjon Isten…

Balajti Péter

2011. 10. 22. 11:42