Az idén húszesztendős Chemical Brothers brutális meglepetéssel készült a rajongóknak: Don’t Think című, Japánban forgatott koncertfilmjüket a hisztérikus mozis vetítések után DVD/CD csomagban is megjelentették. Az ismerkedést a 79 perces CD-vel érdemes kezdeni, mely az Intro és az It Doesn’t Matter című tétel kivételével a teljes hanganyagot kínálja. Van itt minden az 1995-ös Leave Home-tól a 2010-es Another Worldig – újragondolva és újraépítve, közönségzajjal megbolondítva. Nem hiányzik az Egyesült Királyság sikerlistájának két listavezetője, a Setting Sun és a Block Rockin’ Beats, de természetesen a Hey Boy Hey Girl sem maradt ki a programból. Igaz, utóbbiból sajnos elég keveset kapunk…

A zeneguruk ügyesen vegyítik a dallamos dolgozatokat a kőkemény klubkedvencekkel és big beat-bombákkal, s szívesen viszik el egyik-másik munkájukat a lehető legszélsőségesebb irányba. Jó példa erre az Another World felemelő zenei világa, melyet kiemeléssel, gyorsítással és torzítással szednek darabjaira, egészen pszichedelikus hatást érve el, melyet a végletekig fokoznak, hogy aztán olyan monoton és minimál megoldásokkal operáljanak, mint a Do It Again vagy a Get Yourself High. Varázslatos a Swoon és a Star Guitar párosítása, kár, hogy ezzel gyakorlatilag vége is a felemelő hatásnak, innen a főszerepet a big beat és a psychedelia electronica veszi át. A madárhangoktól, vadmacskamorgástól és törzsi hanghatásoktól a megasláger Hey Boy Hey Girlön meg a címadó Don’t Thinken át a merész-kísérletezős Superflashig, no meg az egész műsornak improvizációs lezárást adó Block Rockin’ Beats-ig terjed a kínálat.

Ha végighallgattuk a hanghordozót, akkor ideje magasabb fokozatra kapcsolni: a DVD a PCML sztereó hang mellett Dolby Digital 5.1-es keverésű, térhatású hangot is kínál, ám az igazi élményt a hozzá készült döbbenetes erejű, természetesen valós szélesvásznú vizuális világgal kapja meg az ember. Míg a Junior Parkertől kölcsönzött, erősen Moby-hangulatú Tomorrow Never Knows alatt evőeszközök hullnak alá a kivetítőn, az Another World első hangjaira életlen képű, zöld gömböcskék kezdenek el ugrálni, mint egy potméter jelzőfényei, aztán a kép a zenei csúcsnál élesre vált: egy LED-izzókból kirakott henger jelenik meg, megvilágítva a lelkes tömeget, s azt az érzetet keltve, mintha mi a néző is ott állna a helyszínen. A fel-felvillanó zöld fényár megvilágítja a tombolásra kiéhezett japán arcokat, miközben a henger alatt, kütyüikkel körbebástyázva, Tom Rowlands és Ed Simons varázsolnak. A zene lüktetésére hullámzó rajongók, a hangokkal megszállott módon bűvészkedő „zenebohócok”, s az elviselhetetlenségig emelkedő hangok és tempó mellé rázkódó látványt kapunk, mely a zene váltásával módosul. Kék és piros táncos-sziluttek láthatóak a Do It Again, bohócnak pingált, grimaszoló ázsiai férfi meg a Get Yourself High alatt, miközben a hangvarázslással piszkosul elfoglalt tesók csak néha-néha jelennek meg. Kulcsfontosságú mozdulataikat azonban sikerült egészen precízen elkapni, és beleépíteni a koncertfilmbe, melyben a helyi atmoszférát ezeken, a vizuális trükkökön és a VJ-varázslaton túl a nézők arcairól leolvasható reakciók érzékeltetik leginkább: döbbenet, élvezet, felszabadultság, zavar, lebegés, extázis, mámor és kimerültség – mind megjelennek.

A műsor első büntetőjét a Horse Power jelenti. Lónyerítés, hangeffektek, zabolátlan tempó, stroboszkóp, lézer, és a LED-falon egy geometriai alakzatokból álló trójai faló készül kitörni, és elszabadulni: ez bizony az est egyik csúcspontja, de utána sincs megállás. A Chemical Beats montázzsal, csillagszóró-effektussal, remegő kamerával és erőteljes színekkel manipulál, míg az abszolút sláger Swoon a videóklipből ismert szivárványos, női és férfialak sziluett-szerű szerelembe esésével, majd zuhanó-lebegésével szerez hosszú, felemelő perceket, melyek a Star Guitar alatt is kitartanak.

A Big Beat-folytatás erős és színes stroboszkóp-hatással operál, melyet a koncertközegből kikacsintó felvételek igyekeznek ellensúlyozni. Már a Get Yourself High alatt bevillantak külső pillanatok, melyek aztán később tovább erősödtek, az egyik robotos kisfilm „főhősei” például a szabadban is megjelennek. E jelenetek végül az Escape Velocity/The Golden Path alatt érnek a csúcsra: a filmben gyakorta látható bulizós leányzó, Mario Kobayashi Stopford kilép az arénából, módosult tudatállapotban egyik hangulatból a másikba zuhan, hogy aztán, mintha ez a kis közjáték csak egy vízió lett volna, újból a közönség sorában találja magát.

A vizuális megoldások kombinációinak iskolapéldáját kínálja a Saturate, melyben hatalmas, színes labdákkal játszhat a nagyérdemű, s ezek „nekipattanva” a LED-falnak, színezett vizes lufibombák módjára robbannak szét. Egyszerűen parádés.

A Believe során szó szerint szédületes stroboszkóp-villogás és túlpörgetett építészeti videoanimáció bombázza az előző ötven perc alatt viszonylagos sötéthez szokott tekintetet, de a Superflash vakujai, izzói és egyéb fényforrásai is bántóak. A produkciót a Block Rockin’ Beats audiovizuális tombolása zárja improvizációs fináléval.

A Chemical Brothers Don’t Thinkje embert próbáló cucc, epilepsziára hajlamosak kerüljék, ahogy a mezei szimpatizánsoknak, élő anyagokkal kísérletezőknek sem ajánlott ez a csomag, ami viszont a megszállott Chemical Brothers-fanatikusnak garantált örömet szerez.

Tracklista:

DVD
1. Intro (Tomorrow Never Knows By Junior Parker)
2. Another World
3. Do It Again
4. Get Yourself High
5. Horse Power
6. Chemical Beats
7. Swoon
8. Star Guitar
9. Three Little Birdies Down Beats
10. Hey Boy Hey Girl
11. Don’t Think
12. Out of Control
13. Setting Sun
14. It Doesn’t Matter
15. Saturate
16. Believe
17. Escape Velocity/The Golden Path
18. Superflash
19. Leave Home/Galvanize
20. Block Rockin’ Beats

CD
1. Another World/Do It Again/Get Yourself High
2. Horse Power/Chemical Beats
3. Swoon/Star Guitar
4. Three Little Birdies Down Beats/Hey Boy Hey Girl
5. Don’t Think/Out of Control/Setting Sun
6. Saturate
7. Believe
8. Escape Velocity/The Golden Path
9. Superflash
10. Leave Home/Galvanize
11. Block Rockin’ Beats

Balajti Péter

2012. 06. 07. 0:12