Itt az idő, hogy a zenés rádiók elgondolkodjanak azon, talán érdemes volna sutba vágni a „nem tűzünk műsorra instrumentális zenét”-játékszabályt. A Carlos Santana irányította Santana új albuma ugyanis – egy kivételtől eltekintve – csak énekmentes, friss és baromi hatásos felvételekkel bír. (E sorok szerzője már most borítékol néhány Grammy-jelölést.)

A számos tagcserén átesett együttes, megalakulásának 55. évfordulójára lélegzetelállító anyagot készített. Persze, úgy tűnhet, egy magyar könnyen mond jó kritikát avilághírű gitáros jegyezte korongról, melyen két magyar vonatkozású tétel is szerepel. A Mr. Szabo, honfitársunk Szabó Gábor dzsesszgitáros előtt tiszteleg, a Macumba In Budapest pedig Carlos egyik kedvenc városát idézi meg. (Azon túl, hogy tényleg bejön neki hangulatában, környezeti és műemléki szempontból is Budapest, a művész a magyar fővárosban adott koncertje közepén tudta meg, hogy megszületett a gyermekem, apa lett. (A szem- és fültanúk szerint, határtalan örömében Albinoni Adaggiójával ajándékozta meg a nagyérdeműt.)

De vissza 2012-höz! Elfogultságról szó sincs, sőt, valójában e két különleges szerzemény mellett további 11 kiemelkedő tétel szerepel még a korongon. A címadó és egyben nyitódal, a Shape Shifter a lemezborító indián-törzsi motívumait viseli magán, ám az egzotikus hangok, dallamok és hangszerek mámorából pillanatok alatt egy dinamikus-dögös, hammond orgonás-elektromos gitáros, hetvenes évekbeli rockvilágban találjuk magunkat, torzításokkal, improvizációs megoldásokkal, ám embert próbálóan merész, és durva kísérletezős elszállások nélkül.

Még az egészen óvatos hallgatók számára is befogadható tétel után jön az első csoda, a Dom, a középtempós csemege, amiben bizony magyar könnyűzenei motívumokat is fel lehet fedezni. A Nomad megint csak a hetvenes évek füstös, zúzdás hangzását hozza, ám egy olyan dallammal, amibe legalább olyan könnyen és gyorsan bele lehet zúgni, mint a Rob Thomas-szal felvett Smooth-ba – csak itt nincs ének.

A gitárhimnuszok szerelmeseit a Metatron győzi meg a Shape Shifter című album nagyszerűségéről, míg azoknak, akiknek a Santana zsenialitása egyenlő az Europa című örökbecsűvel, az ötperces Angelica Faith hallatán eshet le az álluk.

A Never The Same Again hiphopos alapjához felvágós dumák helyett alázatos gitárjáték társul, ami még a botlábúakat is középtempós-lassúzós táncra készteti, ezzel szemben az In The Light of A New Day akár egy lustálkodós, elnyújtózós, mosolyra húzódó szájú reggeli ébredés zenei aláfestése is lehetne.

Szélcsengő szól, változás jő, ám az alig egyperces Spark of The Divine, mely számos korábbi koncerten felvezetésként már működött, sorlemezen viszont még nem szerepelt, váratlanabbul ér véget, mint ahogy elkezdődött. A Macumba In Budapest akár filmzene is lehetne a latinos ritmusával, tempós zongorajátékával, ütőhangszeres variációival, s lehet, hogy egyszer még azzá is válik.

A magyar dzsesszgitáros, Szabó Gábor előtti sajátos főhajtás a Mr. Szabo, a latindzsesszes, improvizációs elemekben gazdag dolgozat azzal együtt is igen kellemes, hogy zene és játékidő tekintetében is kissé kilóg a sorból.

Ennél is nagyobb kakukktojás az Andy Vargas énekével feldobott, lassúnak álcázott, de valójában egészen tüzes, latinszeretős Eres La Luz. Piszkosul temperamentumos nóta, mely az elképzelt fülledt, spanyol, illetve dél-amerikai éjszakák nehéz levegőjű világába repíti a hallgatót, akárcsak a Macumba In Budapest – nem véletlen, hogy mindkét mű társszerzője és producere az a Walter Afanasieff, aki többek közt Mariah Carey-nek, Michael Jacksonnak és Céline Dionnak is sikert hozott.

A visszafogott gitárbűvölést játékos-egzotikus zongora váltja a Canelában – Carlos, fiával Salvadorral jegyzi e remekművet, ami kapcsán olyan közhelyeket lehetne durrogtatni, hogy az ama nem esett messze a fájától, a vér nem válik vízzé, de felesleges: ez a szám is pazar.

S ha már közhelyek: minden jó, ha a vége jó, és szerencsére a záródalnak szánt Ah, Sweet Dancer sem ront az összképen. Ráadásul ezt a szerzeményt a véletlennek köszönheti a művész: az eredeti változatot egy németországi taxiban hallotta először, ami kapcsán nem sokkal később úgy érezte, muszáj lejegyeznie.

A legújabb Santana lemezben tehát minden benne van, ami miatt a gitárvirtuózért és zenekaráért rajongani lehetett az elmúlt években, évtizedekben. Csakhogy a múltat idéző hatások vadonatúj felvételekben tűnnek fel, s bizonyítják: az elektromos gitáros instrumentális műfaj nem csak él, de egyenesen virul, ahogy a hallgatói is!

A Shape Shifter bizony ötöst érdemel, a csillagos fajtából!

Tacklista:
1. Shape Shifter
2. Dom
3. Nomad
4. Metatron
5. Angelica Faith
6. Never The Same Again
7. In The Light of A New Day
8. Spark of The Divine
9. Macumba In Budapest
10. Mr. Szabo
11. Eres La Luz
12. Canela
13. Ah, Sweet Dancer

Balajti Péter

2012. 06. 09. 23:08