Aztán a hangszer gyökeret eresztett az Omega hangzásában. A benkős billentyűs hangzás jellegzetes, összetéveszthetetlen.

A kilenc szerzeményt felvonultató Másik világ című CD olyan, amilyennek 2012-ben lennie kell: nem túl vidám. Benkő előző szólómunkája, A rózsa énekei című filmhez készített Hogyan tovább? című album óta kilenc év telt el, s ma már egy másik világban élünk. Rosszabb világban, bár erről a tényről nem akarunk tudomást venni. A lemez nagyrészt a szőnyeg alá söpört témákra fókuszál, a környezetünk tönkretételére, az éghajlatváltozásra. Erőteljes kifejezésmóddal, de nem tolakodóan törekedik a hatásra. A kompozíciók összetettek, igényesek, mégis populárisak. Többségük keményebb, zaklatottabb hangzású, de a zenész ügyel arra is, hogy a legdrámaibb hatásokkal operáló El Nino után, az Éden című lírai felvétel hallatán megnyugodjanak a felzaklatott kedélyek. Igaz, az előbbi több mint hatperces, a nyugtatásra pedig még két percet sem szán…

A Másik világ egy, a szépséget és a katasztrófát együtt bemutató természetfilm zenéje is lehetne. A dalok megidézik, életre keltik a címüket. Álmodozásra késztetnek, veszélyes helyzetekkel teli világba kalauzolnak. És ez az, amit pluszba kapunk. Az csak rajtunk múlik, hogy a képzelőerőnket meddig engedjük szárnyalni, foglalkozunk-e a szürkének tűnő jövőképpel, vagy azt az unokáinkra hárítjuk.

Az Omega hivatalosan szeptember 23-án lesz ötvenéves, egész évben a jubileumát ünnepli. A fieszta árnyékában Benkő megmutatja nekünk, milyen is a másik világ, a való világ 2012-ben, amikor ő maga a hetvenedik életévébe lépett. (Új Szó)

Puha József

2012. 07. 25. 18:48