A bemutatandó, Egy perc… című nagylemez sem színtiszta pop, de ez a legpoposabb album az elmúlt időszak magyar terméséből. Egyszerű, mégis sokszínű. Ettől a rádiós zenei szerkesztők, úgy látszik, elszoktak már – s velük együtt sajnos a hallgatók is –, a CD rádiós jelenlétért ordító tizenegy szerzeménye közül csupán a Czutor Zoltán által énekelt Pitypang ért el számottevő sugárzást, főleg a Petőfi rádióban. Én is ott hallottam először. Zoli jellegzetes hangját pillanatok alatt felismertem, és kis idő után az is nyilvánvalóvá vált, hogy a Pitypang nem Belmondo-dal. Czutoros ugyan, de csak annyira, amennyire kell.

A MÁSSALhangzók névnek semmi köze a betűkhöz, azt jelzi, hogy a zeneszámokat külső szereplők éneklik. A duót Szabó Dzsó szövegíró és Vida József zeneszerző alkotja. Nem szeretik, ha formációjukat zenekarnak nevezik. Meglátásuk szerint nagylemezt manapság lemezlovas, vagy produceri háttérrel működő zenekari formáció, esetleg klasszikus felállású zenekar készít – általában nem ők a dalszerzők, azok a háttérben maradnak. Esetükben a fordítottja történt. Két szerző lépett elő azzal a céllal, hogy teljes zenei anyagban adjon tanúbizonyságot szerzői képességeiről. Az Egy perc… tehát szerzői lemez, a MÁSSALhangzók pedig szerzői zenei projekt.

A történet levelezgetéssel indult, Dzsó kereste meg Józsefet e-mailben egy internetes dalverseny kapcsán. Először eszmét, aztán szöveget, zenét cseréltek. A közös munka lépcsőzetes volt, saját erőből, teljes alkotói szabadság mellett. Rájöttek, a szerzeményeiknek formája, arca, némelyiknek személyisége is van, és úgy döntöttek, profi előadókat kérnek fel, hogy elénekeljék azokat. Elkezdtek tehát – kezdetben kevesebb, később egyre több sikerrel – „kilincselni”. Néhány ismert előadó stílusbeli és egyéb kifogásokkal indokolva visszautasította a felkérést, de a végeredmény, a verbuvált énekesi gárda még így is minden képzeletüket felülmúlta. A CD-n szereplő legtöbb előadó a példaképük, aki meg életkorából fakadóan nem, azt a tehetségéért tartják nagyra.

Az Egy perc… című album dalait nyolc énekes: Szirtes Edina Mókus (Fabula Rasa), Czutor Ignác (Singer Street), Czutor Zoltán (Belmondo), Kálmán Tamás (Kánaán, Future Plant), Lovasi András (Kiscsillag), Mészáros Tamás (Fool Moon, Spencer Hill Magic Band), Szolnoki Péter (Bon-Bon) és Takáts Tamás (Takáts Tamás Dirty Blues Band) adja elő, némelyikük hangszert is ragadott. Elsősorban a szerzőpáros munkáját dicséri, hogy mindegyik zeneszámnak olyan atmoszférája van, aminek kapcsán többé-kevésbé kakukktojások volnának az énekesek saját, eredeti munkásságában. Czutor Zoltán két felvételt énekel, az említett Pitypang mellett a Hamis címűt, amelynek szövege korlenyomat, társadalomkritikát fogalmaz meg. Kálmán Tamás három dal előadója. A szerzemények többsége annyira populáris, hogy már egyszeri meghallgatás után befészkeli magát az emlékezetünkbe, közben a zene igényesen hangszerelt, a szöveg erős tartalmi töltésű, sok esetben gondolkodásra késztető. A nagylemezen még Kecskeméti Sándor (basszusgitár), Molnár Gábor (szaxofon, trombita) és Zoltai György (szájharmonika) működik közre.

Bosszantó, hogy ezek a dalok nem vagy alig kapnak publicitást, pedig az egyre bonyolódó és telítődő zenei életünkben annyira vágyunk popzenére, mint még soha. Igaz, csak a lelkünk mélyén, valójában nem is tudatosítjuk. De aki meghallgatja az Egy perc… című CD-t, az biztos ráébred erre. (Új Szó – Szalon)

Puha József

2012. 08. 19. 14:13