Ákos időutazásra hív, igaz, ez a jövő nem feltétlenül olyan szép és vidám, mint amiről az optimistább sci-fi szerzők fantáziálnak. Az, hogy Orwell 1984-es utópiája nem valósult meg az adott dátumra, még nem jelenti azt, hogy 100 évvel később ne következhetne be mindaz, netán szörnyűségesebb, mint amit anno leírt. Ezt sejteti a lemez címe és címadójának vegytisztává mosott korról mesélő rövid narrációja (a legendás rádiós, dr. Bőzsöny Ferenc előadásában, aki az Artisták című tételben is megszólal). Sőt, a borítón is ott az egyértelmű utalás a lángoló autó rendszámtábláján: Winston-1…

 

Borzongató kettősség: zenében, hangszerelésben, dalszövegekben. Régi hangok és új zenei megoldások, múltidéző dallamfordulatok, s egy ismerősen ismeretlen világ keverednek a új Ákos-korongon. Tényleg ez vár ránk, vagy már itt is van, netán csak egy Legenda vagyok-szagú, rémálomszerű vízió az egész, melyből, ha csatakosan is, de boldogító felébredni?!

 

Tényleg el kell pusztulnia a világnak ahhoz, hogy az ember rádöbbenjen arra, a pesszimista jóslatok is valóra válhatnak, vagy már most, a jelenben is megtapasztalható, hogy kihalt minden?

 

Ákos új lemezének dalaival görbe tükröt tartva, direkt mutat rossz irányt, de nem a reményt akarja elvenni, inkább felrázni vágyik hallgatóját. Mesterségesen felkorbácsolt vágyaktól hajszolt, hamis örömök kontra valódi emberi értékek. Hisz’ mit ér a világ minden kincse, ha nincs kivel megosztani? A magány mindent lenulláz…

 

Ahogy gyilkos lehet a fásultság, az általánosítás, a vakság és az aljasság, az ingerküszöböt feljebb pofozó szenzációhajhászás. Minden jó, ha a vége jó – tartja a régi mondás, hisz’ itt van nekünk e veszélyekre figyelmeztető zeneköltő. De vajon e frázis 2084-ben is így hangzik majd?

 

Tartalomhoz a forma: szintilemez, hidegen idegen hanghatásokkal, rafinált dallamokkal és slágeres futamokkal, fülbemászó megoldásokkal, A lemezt indító címadó 2084 komoly instrumentális virtuozitással és komplexitással a nyolcvanas évek (filmzenés) szintetizátor-mágusait idézi. Az ezt követő Veled utazomban van valami beat-korszakra emlékeztető, annak ellenére, hogy szintipop-köntösben feszít. Az első kislemezdal, az Előkelő idegen gazdagon és abszolút slágeresre hangszerelt darab, ellentétben a jóval szerényebb zenei körítéssel operáló, ugyanakkor mégis fülbemászóbb refrénnel büszkélkedő Táncolj velemmel.

A Bonanza Banzai-világát frissítve idézi meg a Keserves fényűzés, mely – ha még lesz – a Táncolj velemmel együtt abszolút kislemez-esélyes. A Vén tinédzserek egy sokak által követett negatív példára fókuszál, gagyiba hajló verzékkel és a BB-féle A jel refrénfelvezetőjével, meg egy közepesen erős refrénnel.

 

A legfrissebb live-klippel megtámogatott darab, a melankolikus Tengermoraj zenei hangulatában Az utolsó levelet idézi, melynek tökéletes ellenpontozása a szinti-pop csujogató, a Tipikus sztereó. Ez bizony a korong legdinamikusabb tétele, ami kirúgjuk-a-ház-falát-típusú koncertkedvenc lehet.

 

Bár a Keserves fényűzés kapcsán már szóba került a Bonanza Banzai zenei világa, a Megsebezve hallatán is joggal juthat eszébe a hallgatónak az egykori trió Elmondatott-korszak. A minimál jegyében született, az Újszövetséget megidéző A szabadság rabszolgái pedig a Főleg régenre hajaz – legalábbis zenei tekintetben. A Régi jövőben a Búcsúdal refrénjének motívuma fedezhető fel, miközben a szöveg egy sor, érzés nélküli jövőkép után kegyetlenül mellbe vág… Az érzéketlenségről mesél légiesen könnyed és játékos dallammal, valamint pattogó ritmussal az Artisták, mely finoman átúszik a melankolikus Ne keress engembe. A Nézz szembe vele melódiáját is magába rejtő felvétel méltón zárja a korongot, s az azt követő csend pedig – furcsamód – szintén része lehet a dalnak, a lemeznek.

 

A 2084 szíven ütős lemez, sok megfontolni valóval. Éppen ezért nem is szabad az albummal kezdeni a kiadvánnyal való ismerkedést, sokkal szerencsésebb, ha a legextrább tartalommal indítunk!

 

Az Ákos-rajongók számára már „megszokott”, hogy a CD mellett DVD-tartalom is helyet kap a pakkban (nem beszélve a dalszövegeket és fotókat tartalmazó, ezúttal is igényes füzetkéről!), melyen a többféle hangnormában kínált teljes hanganyagon túl werkanyagok és klipek is kerülnek. Ezek most sem hiányoznak, az viszont rendkívüli, hogy egy közel negyvenperces koncertesszencia is felkerült a vadonatúj dalok mellé.

 

Szóval nyitásként érdemes a Koncert a Szigeten 2012-vel kezdeni a műsort: ahogy a DVD-n minden, úgy ez is valós szélesvásznú képpel bír, melyhez sztereó, Dolby Digital 5.1 és DTS 5.1-es hangkeverés is választható. (Tripla hangsáv csak a werkanyagoknál nincs.)

Bár nyitódalnak nem túl ideális az Ideális popsztár, szerencsésebb és stílusosabb lett volna a lézerágyúkat felvonultató Minden most kezdődik ellel indítani, mely, akárcsak a többi dal szintire és elektronikára hangszerelve csendül fel. A tízdalos gyűjteményben olyan 2012-es friss csemegék mellett, mint az Előkelő idegen és a Tipikus sztereó, több album-címadónak is jutott hely, így szerepel az 1995-ös Indiántánc, az 1999-es Ismerj fel, a 2004-es koncertanyag-csemege, Az utolsó hangos dal és a 2010-es A katona imája is. Ráadásul az utóbbi két dalnál mutatja meg magát igazán a színpadtechnika: digitális és valódi tűz, intelligens lámpák, LED-falak, -kijelzők és -oszlopok szín- és látványorgiájában lakja be élete talán legnagyobb színpadát Ákos, akit két zenésztársa, Lepe és Bánfalvi Sanyi kísér.

 

A gigantikus látványt a szobába továbbító koncertfilm kifejezetten hatásos, s még a közönséget mutató felvételek hátterében látható kivilágított híd és óriáskerék is tökéletesen passzol a grandiózus kompozícióba, melyet stílusosan az 1989-es Bonanza Banzai album utolsó tétele, az Adjon Isten… zár.

Hibátlan kedvcsináló a 2012. december 15-i Sportaréna-bulira és remek ráhangoló a szinti-lemezre.

 

Ám még mielőtt a 2084-é lenne a főszerep, érdemes megtekinteni Ákos félórás, öt bejegyzéses videónaplóját. Az első rész Ákos hangszerarzenált váltó stúdiójába kalauzol, ahol a főhős gyermeki szenvedéllyel fedezi fel a Roland-múzeum által kölcsönadott szinti-történelem kincseit. Míg az Analóg, öcsém!-ben a múlt és a jövő keveredik, addig a NAMM semmi!-ben a jelen és a közeljövő hangtechnikai csodái kapnak helyet: a művész Lepével és Sanyival a kaliforniai hangtechnikai show-n jártak. A harmadik bejegyzés az Előkelő idegen klipforgatását mutatja be, ahol a zenés videó vendégművésze, Kálloy Molnár Péter is megszólal, félmondatából pedig az jön le, hogy a másodikként megjelent Tipikus sztereó klipje valójában előbb volt kész, mint a vele rögzített anyag… A nevadai forgatásáról mesél az Ördögszekér, homokvihar, PVC című összeállítás, a 2012-ben eddig készült videóbejegyzések egyik legjobbja. A Szigeti veszedelem értelemszerűen a Sziget koncert kulisszái mögé kalauzol, sok képpel és kevés infóval.

 

A két klip nem csak szóba kerül, de meg is tekinthető a DVD-n, ráadásul mindkettőhöz sztereó, Dolby Digital 5.1-es és DTS 5.1-es hangkeverés választható. (A Tipikus sztereó esetében érdemes megvárni és végigolvasni a stáblistát!) Akárcsak a DVD-n szereplő 2084 című albumhoz, mely tökéletesen példázza, hogy a térhatású keverés élménye és hangvarázslata a szinti- és elektronikus lemezek esetén érvényesülhet a lehető legjobban.

 

Ákos legújabb kiadványa még magasabbra tette a nemzetközi szinten is leverhetetlennek tűnő lécet: koncertfilm-esszencia, klipek, werkcuccok, háromféle hangnorma és egy vadonatúj nagylemez, melynek csúcsra járatott szinti-hangzásától cseppet sem kell félni. A benne rejlő, sajnos cseppet sem alaptalan vízióktól és üzenetektől viszont annál inkább lehet…

 

Csillagos ötös.

 

Tracklista:

CD

1. 2084

2. Veled utazom

3. Előkelő idegen

4. Táncolj velem

5. Keserves fényűzés

6. Vén tinédzserek

7. Tengermoraj

8. Tipikus sztereó

9. Megsebezve

10. A szabadság rabszolgái

11. Régi jövő

12. Artisták

13. Ne keress engem

 

DVD

1. 2084

2. Veled utazom

3. Előkelő idegen

4. Táncolj velem

5. Keserves fényűzés

6. Vén tinédzserek

7. Tengermoraj

8. Tipikus sztereó

9. Megsebezve

10. A szabadság rabszolgái

11. Régi jövő

12. Artisták

13. Ne keress engem

(sztereó, Dolby Digital 5.1 és DTS 5.1-es hangnormával)

+

Vieóklipek:

1. Előkelő idegen

2. Tipikus sztereó

(sztereó, Dolby Digital 5.1 és DTS 5.1-es hangnormával)

+

Videónapló

1. Analóg, öcsém!

2. NAMM semmi!

3. Komoly cirkuszi mutatvány

4. Ördögszekér, homokvihar, PVC

5. Szigeti veszedelem

+

Koncert a Szigeten

1. Ideális popsztár

2. Minden most kezdődik el

3. Ismerj fel

4. Az utolsó levél

5. A katona imája

6. Indiántánc

7. Előkelő idegen

8. Tipikus sztereó

9. Az utolsó hangos dal

10. Adjon Isten…

(sztereó, Dolby Digital 5.1 és DTS 5.1-es hangnormával)

Balajti Péter

2012. 10. 15. 12:31