Minden idők legütősebb koncert- és lemezindítójával startol az A Kind of Magic című Queen-lemez: a One Vision tökéletesen összefoglalja a banda zenei jellegzetességeit a lendülettől a dallamosságon át a klasszikusra hajazó zenei betétig, valódi energiabomba. Igaz, magán viseli az együttes Hegylakó-korszakát, hiszen a rádiós változattal ellentétben Christopher Lambert mozira emlékeztető effektek vezetik fel és zárják le a művet. Arról nem is beszélve, hogy mivel a filmhez sosem adtak ki hivatalos filmzene-lemezt, a produkcióban elhangzó legtöbb Queen-szerzemény e lemezen szerepel (a Hammer To Fall ugyan ’84-es The Works-ön debütált, a New York, New York és az A Dozen Red Roses For My Darling azonban nem kerültek fel egyetlen sorlemezre sem). Úgyhogy a csapat keményebb oldalát a szélesvásznú hangulatának és jeleneteinek rendelte alá: a Princes of The Universe felütése például telitalálatos, s a gitártéma meg a vokál is a helyén van, de érezhetően nem egy hagyományos dalról van szó, sokkal inkább olyan, mintha több zenei ötletből kapnánk sajátos ízelítőt…

Ennél is durvább a helyzet a Gimme The Prize esetében, ahol filmből kiragadott effektek és szövegek színesítik a nem túl egységes dolgozatot, melyben felfedezhetőek a későbbi sikerdal, az I Want It All egyes motívumai.

A filmből való lírai, illetve emelkedett hangvételű zeneművekre azonban nem lehet panasz: a nagyzenekari kísérettel rögzített Who Wants To Live Forever libabőrössé tesz, a One Year of Love a lassúzós dalok receptjét követi, míg a Friends Will Be Friends pillanatok alatt koncert-kedvenccé lépett elő.

Címe miatt poén lett volna a Don’t Lose Your Headet (Ne veszítsd el a fejed) is betenni a filmbe, igaz, a súlyos, nyolcvanas évek hangzás abszolút a Miami Vice című sorozat főcímdalát idézi, szemérmetlenül kommersszé téve a Queent. Tény, hogy már a varázslatos címadó A Kind of Magic is igen messze van a hetvenes évek végi, nyolcvanas évek eleji repertoár darabjaitól, még ha a vokál és gitárszóló nyomokban emlékeztet is azokra az időkre.

A valódi kakukktojás azonban egyértelműen a Pain Is So Close To Pleasure. Bármely zenei vetélkedőn meg lehetne vele izzasztani a játékosokat: Freddie ugyanis énekesnőket megszégyenítő hanggal dalolja végig a négy és félperces popdalt.

A lemez kapcsán szervezett európai turné során Budapestre is eljutott a banda, ahol a kilenc szerzemény kevesebb, mint fele csendült fel. A Queen ezzel a lemezzel indult el a könnyed, tudatosan slágeresre vett, rádióbarát irányba. S bár az Egyesült Királyságban listavezetővé vált annak idején, ez bizony összességében most csak négyest érdemel. Még úgy is, hogy a 21. századi újrakeverésnek köszönhetően – komoly hangrendszeren – az eredeti, 1986-os hangzásnál is jobban szól a cucc.

Tracklista:

1. One Vision

2. A Kind of Magic

3. One Year of Love

4. Pain Is So Close To Pleasure

5. Friends Will Be Friends

6. Who Wants To Live Forever

7. Gimme The Prize

8. Don’t Lose Your Head

9. Princes of The Universe

Balajti Péter

2012. 11. 09. 10:32