Lemezajánlók

Green Day: ¡Dos! (Reprise Records/Warner)

Nem trükköztek a fiúk azzal a marketingmódszerrel, hogy egy erős első rész és egy remélhetőleg ütős befejezés között maradék-dalokkal töltöttek meg egy nagylemezt, hogy a teljes sorozat miatt a rajongók azt is kénytelenek legyenek megvenni. A ¡Dos! meglepően jó és sokszínű lemez, vendégművésznővel és egy Amy Winehouse-nak ajánlott nótával.

Míg az ¡Uno! abszolút a punk jegyében fogant, a folytatás kapcsán úgy tűnik, mintha a Green Day kezdené szűknek érezni a műfaj kereteit. Nem kizárt, hogy Billie Joe Armstrong, Mike Dirnt, Tré Cool, valamint a koncertzenészből bandataggá előlépett Jason White egy kicsit túl sok hatvanas-hetvenes évekből való amerikai és brit lemezt hallgatott, hiszen erősen érződik a két korszak zenei hatása az új lemezen, de ez cseppet sem baj. Sőt.

Az egyperces folk-beates nyitódal például elsőre szokatlan a bandától, második hallásra viszont kijelenthető, hogy az ilyen kis visszafogott dalok, mint a See You Tonight is jól állnak Billie Joe-éknak. A Fuck Time aztán már a húrok közé csap, hogy egy súlyos rockos rock’n’rollos kirándulásra rántsa a hallgatót. A korong leghosszabb című darabja, a Stop When The Red Lights Flash már punk-produktum, igaz, kevésbé slágeres, mint a folytatásnak szánt, első hallásra is kislemez-esélyesnek tűnő Lazy Bones. Mégsem ez a szerzemény kapta az album első maxijával és klipjével járó lehetőséget, hanem a Stray Heart, mely szintén feszes tempójú, rádióbarát darab. A Baby Eyes is hasonlóan slágeresen indul, de mintha a refrén végére észbe kaptak volna a fiúk, s punkos irányba csavarták a hangjegyeket.

A pogózni vágyók a Makeout Party-ra, az Ashley-re meg a Lady Cobrára tombolhatnak, utóbbi névadó/címadója, Lady Cobra (a Mystic Knights of The Cobra nevű formációból) pedig nem csak ihlettel, de részvételével is erősíti a lemezt: a frontembert hangtorzítóra kényszerítő reggae-s Nightlife-ban működik közre, mellyel megint egy működőképes zenei kísérletet könyvelhet el a Green Day. A Wild One kapcsán pedig mintha saját magukat is megihlették volna a fiúk, a remek dal egyfajta Wake Me Up When September Ends-reinkarnáció.

Skótduda-dallam elektromos gitáron: a Wow! That’s Loudot kétség kívül ez, a dalt indító, s többször is visszatérő melódia teszi kedvelhetővé, a lemezt záró, Amy című lassú, rádiós játszásért kiáltó gyöngyszem különlegessége pedig – a nagyszerűségén túl –, hogy azt a 2011 nyarán tragikusan fiatalon elhunyt Amy Winehouse emlékének ajánlotta az együttes.

Ha a ¡Dos! el is marad az ütős ¡Uno!-tól, a Green Day-nek nincs oka szégyenkezni trilógiájának második darabja miatt. Remélhetőleg a korábbi tervekkel ellentétben nem jövőre, hanem még idén decemberben megjelenő ¡Tré! sem okoz majd csalódást! Négyes.

Tracklista:

1. See You Tonight

2. Fuck Time

3. Stop When The Red Lights Flash

4. Lazy Bones

5. Wild One

6. Makeout Party

7. Stray Heart

8. Ashley

9. Baby Eyes

10. Lady Cobra

11. Nightlife