A Pokolgép Magyarország második legrégebbi, ma is aktív kemény rock zenekara 1983-ban alakult. Szándékos a rock jelző, a mai durvább stílusok felbukkanása után ez az albumuk már csak dallamos rocknak mondható. Rudán Joe hangjának igazi rocker fekvése megfelelően erős, érces, azonban számomra mégis a klasszikus felállású zenekar, és dalok – Kalapács hangjával – jelentették az igazi Pokolgépet. Érezhetően az új lemezzel sem akartak újítani, a kialakult, mondhatni ősi rajongótábort célozták meg. Szép, akusztikus „Bach” introval nyit és zár a lemez. Az igazi kezdő dal az „Így szép az élet” egy igazi kocsma dal, fogós refrénnel, talán a legjobb tétel a lemezen. Sajnos számomra soknak tűnik a töltelék dalok száma. A borítót leszámítva – mely a Hammer Records kiadványait jellemzően ismét Havancsák Gyula készített, és igazi remekműveknek számítanak – egy nagyon konzervatív megragadtság jellemzi a lemezt. Mintha a 80-as évek közepén, végén járnánk. A hangzás mai mércével mérve nagyon silány, ma már sok házi demo felvétel lekörözi ezt a hangzást. Hiányoznak a fogós, pörgős témák a lemezről, amik annak idején népszerűvé tették a zenekart. Egy jobb, modernebb hangzással sokkal többet lehetett volna kihozni a dalokból, de így nagyon nehéz lesz tovább lépniük. A körítés már megfelelő szintű, már „csak” a jobb dalok hiányoznak. Ha a zenekarnak és kiadónak nincsenek nagyra törő céljai, akkor örömzenélés és nosztalgiázás szempontjából nagyon jó ez a lemez, ellenkező esetben az előbbiek érvényesek.

Jónap Tamás

2002. 06. 16.