A szintipop csapatot ismerők tudják: a DM komoly tartalommal pakolta meg sorlemezei különleges kiadásait. Eddig. A 2013-as nagylemez csúcsverzójához azonban nem jár DVD az album teljes anyagának 5.1-es keverésével, se videó(klip). Csak egy négydalos ráadáskorong került a papírtokot felváltó 32 oldalas digibookba a 13 dalos CD mellé. Ám az a négy dal micsoda négy dal! No, de ne szaladjunk ennyire előre!

A 13 dalos album a tökéletes lemez és persze koncertindító Welcome To My Worlddel startol, s a nyitódal egyszerre lüktető és altató, himnikusan slágeres, refréntájon kissé coldplayesen hangszerelt, de kifejezetten hatásos darab, amit szünet nélkül vált a dühtől feszülően bluesos verzéjű, majd emelkedetten euforikus refrénnel operáló Angel. E tétel egyébként nem csak címében, de hangzásában is idézi a Depeche Mode előző albumát, a Playing The Angelt.

Szép-szomorú énektémájú a minimál-effektes, zongorával kísért Heaven, s a joggal kislemezt és klipet kapó dalnak a Fletcher-féle alapokon nyugvó, Gahan énekét kiegészítő Martin-vokál jelenti a kulcsát, s foglalja össze a Depeche Mode egységében rejlő erőt.

A Secret To The End visszhangszerűen válaszolós refrén-megoldása már korábbról is ismert DM-adu (mi több, a legutóbbi kislemezdalban, a még ennél is hatásosabb Soothe My Soulban is működik), ám az ügyes instrumentális betét váratlan felcsendüléséért a Secret To The Endnek is jár a dicséret.

Más a helyzet a My Little Universe esetében: a sajátos analóg szinti-bemutatós demónak tűnő felvétel kísérletnek nem rossz, ám ahhoz meglehetésen kevés, hogy az ember komolyan vegye ebben a formában, mi több, igazi DM-albumtételként kezelje.

A Slow a legesélyesebb a Melyik DM-dal passzol leginkább a címéhez?-fődíjára, hiszen nem csak a tempója visszafogott, de a gitáros-torzítós-bluesos hangzása is pont olyan, amitől az ember úgy érzi, mintha lelassulna a tudatállapota… A dallamos Broken meg kislemez-esélyes, lévén a Depeche csúcskorszakát idézi, a hangzásba éppen annyi frissességet csempésztek, hogy a hallgatóban tudatosuljon: bár úgy hat, ez bizony mégsem a nyolcvanas évek!

Elvarázsolt darab a The Child Inside, nem csak Martin álomszerű dallamai, de az albumon szólóban egyedül itt hallható éneke miatt is – ezt az álmot pedig az Ultra-korhoz idomuló Soft Touch/Raw Nerve veri szét. Ezzel szemben az érdekes és ígéretes határán táncoló Should Be Higher pont egy perccel hosszabb, mint kellene, elnyújtott, idegesítő befejezése illúzióromboló, miközben az Alone azt bizonyítja, hogy billentyűs harmonika-szerű hangzás is összeegyeztethető a jobbfajta DM-dalokkal.

A bluesos búcsúdal, a Goodbye erényét a Personal Jesusből merített gitárriff, és az új album nyitódalaként megismert Welcome To My World-hangulatú refrénje jelenti, de még ezekkel együtt sem meggyőző a Delta Machine 13. tétele.

Igaz, a 32 oldalas, digibookos luxus változat még egy korongot rejt (meg extra fotókat és a ráadásnóták dalszövegeit is, ami érthetetlen módon sajnos ma már ritkaságnak számít), mellyel bizony a DM feladta a leckét a rajongóknak. A 13. sorlemez, a Delta Machine egyetlen Dave Gahan–Martin L. Gore szerzeménye ugyanis csak a luxuskiadáson szerepel, ráadásul a Long Time Lie nem rossz darab. Bár a Happens All The Time feledhető, az Always egy olyan sikerre éhes dal, melyben Martin éneke egészen széles skálán hallható a torzítós verzéktől kezdve a tisztán és légiesen könnyen kiénekelt refrénig, miközben az elektronikai boszorkánykonyhában patikamérlegen adagolt hangok és effektek véletlenszerű zagyvaságából egységes hangzás épül. (A cím meg jó választás, elég ha csak arra gondolunk, hogy a Bon Jovi és az Erasure is tarolt a saját Always-ével...)

A ráadáskorong záródarabja, az All That’s Mine jól példázza, hogy a DM 2013-ban is képes egy olyan slágergyanús tételt összerakni, aminek dallamvezetése első hallásra tarol. Ezzel pedig tökéletesen igazolja a mondást: minden jó, ha a vége jó! Köszönjük szépen, ötös alá!

Tracklista:

1. CD

1. Welcome To My World

2. Angel

3. Heaven

4. Secret To The End

5. My Little Universe

6. Slow

7. Broken

8. The Child Inside

9. Soft Touch/Raw Nerve

10. Should Be Higher

11. Alone

12. Soothe My Soul

13. Goodbye

2. CD

1. Long Time Lie

2. Happens All The Time

3. Always

4. All That’s Mine

Balajti Péter

2013. 07. 14. 0:00