A cuki tini skatulya kezdett ciki tini skatulyává válni, éppen ezért a Disney-nél futó Hannah Montana-karaktert 2010-ben egy lázadó és szexi imázzsal, no meg a Can't Be Tamed című albummal igyekezett lerázni magáról Miley Cyrus, aki idén még drasztikusabb lépésre szánta magát: botrányos és provokatív módon erőltette magára a figyelmet. A módszer bejött: a Bangerz című album és az arról kimásolt két kislemez, a We Can't Stop és a Wrecking Ball minden korábbi Miley-lemeznél jobb eredményeket hoztak a legfontosabb nemzetközi toplistákon – előbbi a meghatározó Egyesült Királyságban lett listavezető, utóbbi az Egyesült Államokban is! Ugyanakkor a Hannah Montana-figurával elért lemezeladási sikerek elég magasra tették a lécet...

 

Billy Ray Cyrus elsőszülöttje szabályosan bevadult a Music TV díjkiosztóján, elkezdte kivarratni magát, új albuma borítóbelsőjében pedig magával smacizik, (majdnem) cicit villant, rózsaszín banánnal pózol, a lába közé nyúl, hogy a mosolygós kannabis-grafikáról ne is beszéljünk... (Utóbbi a normál kiadásnál három tétellel többet tartalmazó extra változat spéci borítójának hátulján található 11 ajándékmatrica között is visszaköszön.)

 

Hogy mindezekre, akárcsak a polgárpukkasztóan menőnek szánt, valójában idegesítően primitív, Nicki Minaj "zenei" megoldásaira hajazó felvételekre, mint a Britney Spears-szel rögzített SMS (Bangerz), a Love Money Party és Do My Thang) miért van szükség, azt nehéz lenne megmagyarázni.

 

Szerencsére nem csak ilyen elborulásokat találni. Sőt! A nyitódal például egészen mellbevágó: a középtempóval megbolondított líra, az Adore You hallattán garantáltan az lesz az első reakció, hogy az ember gyorsan kiveszi a lemezt a lejátszóból, és leellenőrzi, tényleg Miley Cyrus lemeze került-e a tokba. Hihetetlen, hogy az, aki ilyen érzelmesen is képes énekelni, mi több, a French Montanával felvett, finoman odamondó, latinos r'n'b, a FU hallatán még a szőrös szívű kritikusok is csak annyit mondhatnak: fú, ez a csajszi tényleg tud valamit!

Ráadásul a Maybe You're Right és a Drive esetében is úgy érzi az ember, más tinisztárral nem működne ennyire sem a kissé country-ba hajló, középtempós ballada, sem a futurista r'n'b. Vagy ott van a Nelly-vel rögzített 4x4, aminek az adja a sava-borsát, hogy sikerült hozzá lenyúlni a dögös Black Betty című klasszikus dallamát, amit a Ram Jamtől kezdve Tom Jones-on át a Scooterig egy sor eladó feldolgozott már, igaz, ők nem változtattak a szövegen.

Szóval, vannak itt kellemes meglepetések szép számmal, a modern megoldások közül mindenképpen ide sorolható az albumot záró Someone Else is, ugyanakkor a beteg nóták mellett is akadnak még megkérdőjelezhető tételek. A My Darlin' Ben E. King Stand By Me-jének Future-rel és autotune-nal megfejelt megoldása nem-kellett-volna kategória, ahogy a nyári fütyülős #Getitright is olyan nóta, ami Hannah Montanának jól állt volna, de mintha Miley kisasszony pont ettől menekülne...

 

Míg a hivatalos album a 13. felvétellel véget ér, a luxus kiadás további három ráadást kínál. A gitárral megbolondított, rihannás hangzású Rooting For My Baby Miss Cyrus újabb énekesi oldalát mutatja meg, a nyolcvanas éveket dögösen megidéző On My Own büntet, a megint csak rihannás Hands In The Airben viszont Ludacrisnak jár a pont.

 

Hiába az olcsó megoldások, Miley új lemezén érvényesül az az énekesnői plusz, amit tényleg érdemes lenne hangsúlyozni. Négyes alá.

 

Tracklista: