80. születésnapja alkalmából új nagylemezzel kedveskedett kedvelőinek a kanadai költő és előadó, Leonard Cohen. Mindössze kilenc tétel, de a dalokat hallva csak erősebbé válik a bölcsesség: nem a mennyiség, a minőség a lényeg! A különleges szövegeiről és jellegzetes előadásmódjáról ismert művész a 2012-es Old Ideas című nagylemeze után ezúttal is azzal a dalszerző-producer zsenivel, Patrick Leonarddal fogott össze, aki többek közt Madonnával, a Bon Jovival és a Pink Floyddal is dolgozott már.

A legfeljebb középtempóig merészkedő diszkográfiába tökéletesen passzoló anyag fülbemászó blues-zal indít, melyhez Cohen azt a Charlean Carmon háttérénekesnőt állítja határozottan a refrénbe, aki a lemez hét dalában is közreműködik, így a filmbetétdalnak is beillő, de igazi éjszakai autós muzsikának sem utolsó Almost Like The Blues-ban is finoman jelen van.

Gospeles vokál, orgonahang, de még az olykor karácsonyi hangulatot keltő hegedűszó is fájdalmasan szép fohásszá teszi a Samson In New Orleans-t, a szinte két részre osztható A Streetben pedig, mintha csak az utca két oldala jelenne meg: a fúvósokkal időnként megtámasztott blues-os kezdés a nóta második felében kúszik át az egyből dúdolható „Party Is Over...” refrénbe. Ennél is kontrasztosabb a visszafogott, vallató-vallomást country-lendülettel váltogató Did I Ever Love You – e dal refrénjére még Avicii Wake Me Up-jának kedvelői is ráharaphatnak!

Tikkasztó blues-hőségbe visz életet fúvósokkal, háttérénekesekkel és refrénként a dalcímet egy plusz sorral ismételgetve a My Oh My, klubremixért kiált a dobgép ellenére is visszafogott, arab énekkel (feleslegesen) megbolondított Nevermind, míg Cohen önálló szerzeménye, s egyben a lemez leghosszabb, majd ötperces tétele, a Born In Chain egy kvázi kettős a két háttérénekesnővel, Charlean Carmonnal és Dana Gloverrel, akiknek jelenléte a nyolcsoros refrénen túl az első verzében is aktív.

Minden jó, ha a vége jó – tartja a mondás, s majdnem a lemezen közreműködő teljes csapatot (énekes, háttérénekesek, billentyűs, gitáros, basszusgitáros, hegedűs, dobos) felvonultatja a You Got Me Singing című, színes-kellemes zárótétel, ami valójában csak hab a tortán, hiszen a Popular Problems című album minden szerzeményére büszke lehet Leonard Cohen. (Nem úgy a borítóképre és a dalszövegeket felvonultató füzet cipőpucolós fotóira, amikre nincs mentség.)

Mit is lehetne mondani a lemez teljes tartalmát koncertmenübe illeszthető anyag hallatán?! Csillagos ötös, s hálás köszönet, Mester!

Tracklista:
1. Slow
2. Almost Like The Blues
3. Samson In New Orleans
4. A Street
5. Did I Ever Love You
6. My Oh My
7. Nevermind
8. Born In Chains
9. You Got Me Singing

Balajti Péter

2014. 12. 08. 11:18