A New Orleans-i whiskyről elnevezett szlovákiai, nagykaposi zenekar első nagylemeze pedig annyira tökéletes, hogy az ajánlóm dicshimnusz lesz.

A Blues N’ Roll című CD tizenkét tökéletesen megkomponált, igényes, hangulatilag változatos rockdalt tartalmaz. Vajda Jancsi énekes-basszusgitáros határozott, karakteres hangja néhol a manírok nélküli Axl Rose-t, máshol Deák Bill Gyulát juttatja eszünkbe. Mindegyik zeneszámban hangja új tartományát tárja elénk. A Blues N’ Roll igazi csapatmunka, a hangszerelés elsőrangú.

Mindegyik felvétel kiemelhető valamiért. Az albumot nyitó fülbemászó, lendületes Könnyen jön, könnyen megy című egyből beindít. A lendület ugyan itt-ott alábbhagy, a sodró ár azonban viszi tovább a hallgatót. A visszafogottabb, a nyolcvanas évek bluesát idéző, de mai hangszereléssel megszólaló Ami kell, az alkoholfogyasztást ötletesen szavakba öntő 10 perc, a finom zongorára, egyszerű, remek riffre, húzós dobra és jól eltalált szólóra épülő Szállt a füst, a jóval súlyosabb Mégsem fáj, a legbluesosabb Apró szikra, a zongorával feldobott, dallamos Nem az otthonom vagy a boogie-s, bluesos Csak te vagy egytől egyig remekmű.

A Southern Comfort mindenki számára érthető, tartalmas dalai a mindennapi dolgokról, emberi alaphelyzetekről, szabadságról, csajozásról, bulizásról szólnak.

A Blues N’ Rollt – bármilyen nagy szavak is ezek – bátran odailleszthetjük a példaképek: Deák Bill Gyula, Hobo, a Tátrai Band vagy az Ossian munkásságához. Csak így tovább! (Új Szó)

Puha József

2014. 12. 16. 22:04